Canopus Let's EDIT 2

Alapszintű videodigitalizálásra már szerényebb hardver-szoftver együttessel is rábírhatjuk gépünket. Egy tunerkártya megteszi bemenetnek, és ott van a Windows saját Movie Maker programja, amellyel jól el lehet játszogatni. Akkor kezdődik a gond, amikor valamit valóban meg szeretnénk csinálni, mondjuk határozott célként tűztük magunk elé, hogy családunkat a magunk szerkesztette szülinapi videóval fogjuk lenyűgözni. A fentebb említett felállásban — sőt, olykor akár több tízezer forintos digitalizálókkal is — könnyen falakba ütközhetünk. Előfordulhat, hogy elcsúszik a hang és a kép, amit nagyon kellemetlen feladat utólag korrigálni. Lehet, hogy szerkesztőprogramunk végül nézhetetlen vagy tévén minőségileg lejátszhatatlan videót állít elő, gyakran lefagy, vagy nem képes megoldani a DVD előállítását. Ha komolyan vesszük a munkát, akkor komoly eszközre is van szükségünk.

Kemény vas meghajtóprogram nélkül
A Canopus nemrégiben megújult Let's EDIT 2 szoftverét az ACE DVio (PCI) kártyával kiegészítve együttesen Let's Edit 2 RT+ néven árusítják, beszerzésével analóg és digitális be- és kimenetekhez, valamint digitalizáló-szerkesztő alkalmazáshoz is hozzájutunk. Japán precizitással készült, valós idejű, natív DV-formátumban dolgozó videoszerkesztő csomagot volt alkalmunk kipróbálni a forgalmazó által biztosított tesztkonfigurációban. A csendes gépben egy 3,4 gigahertzes Pentium 4 processzor lapult 1 gigabájt memóriával és 120 gigabájtos ATA-merevlemezzel. A kártya minimális rendszerigénye ennél jóval szerényebb (Windows XP Home vagy Professional, 800 megahertzes CPU és 256 megabájt RAM), a teljesítménytöbblet a szűrők használatában biztosít nagyobb szabadságot.
Nem éppen szokásos, de a digitalizálóhardvernek nincs szüksége semmiféle meghajtóprogram telepítésére. A normál PCI-kártya ugyanis alapvetően FireWire (IEEE 1394, 1.1-es változat) gazdavezérlőként funkcionál. Kiegészítésképpen S-Video/kompozit videobemenetekkel és -kimenetekkel, valamint saját analóg—DV kódoló áramkörrel is rendelkezik, amely maga gondoskodik a kép-hang folyam együtt futásáról, megszüntetve a videós termék esetében konfigurációtól függően fellépő kép-hang elcsúszást.

Canopus módra — teljesen másképp
A mai processzorokból már sok termék kihúzza a valós idejű előnézetet, amely nélkül nagyon nehézkes szerkeszteni. A Canopus esetében ez mai szemmel igen gyenge gépeken is megoldható: a CPU számítási teljesítményének növekedésével pedig bővülnek a lehetőségek, azaz a rendszer teljesítménye méretezhető. Ez azért lehetséges, mert a szerkesztőmotor DV formátumban dolgozik, igénybe veszi némileg a kártya segítségét is, de alapvetően a CPU erejére támaszkodik. Alapvetően már az említett minimumtól is használható, ha pedig felmegyünk 1,5 gigahertzre, akkor már minden, a gyakorlatban előforduló feladattal elboldogulunk.

A cikk teljes terjedelmében a PC World 2005. decemberi számában olvasható.