BitTorrent 1×1 -- A PC World szeptemberi számában

Bizonyára mindenki emlékszik még a fájlcsere hőskorára, amikor még a Napster és a Kazaa segítségével csereberélték a felhasználók -- általában illegális -- állományaikat. A Napster-érzés már csak történelem, hiszen fizetős zeneletöltő szolgáltatás működik a neve alatt. A Kazaa még létezik, egyre kisebb felhasználói táborral, ezt többek között a folyamatos, jogvédő szervezetek által végrehajtott támadásoknak, másrészt a BitTorrent rohamosan növekvő népszerűségének köszönheti.
A BitTorrent egy állománycserélő protokoll. Megalkotójának, Bram Cohen amerikai programozónak jutott eszébe az a nagyszerű gondolat, hogy maguk a letöltők is vegyenek részt az aktuálisan letöltött állományok terjesztésében. Ezzel egy csapásra megoldódik a letöltőszerverek és -hálózatok legnagyobb problémája, nevezetesen, hogy minél többen szeretnének megszerezni egy állományt, annál lassabb lesz a letöltési sebesség. A BitTorrent protokollnál a letöltések apró darabokra vannak szétszabdalva, és amikor egy ilyen részlet már megtalálható a gépünkön, akkor a többi felhasználó azt tőlünk is megszerezheti. Így a hatás épp ellenkező, mint a „hagyományos” fájlcserélés esetében: ott ugyanis hiába töltenek le valamit többen, ettől nem növekszik a rendelkezésre álló letöltési források száma.

A letöltésben részt vevő gépeket az úgynevezett tracker kiszolgálók fogják össze. Ezek folyamatosan nyomon követik, hogy melyik felhasználónál a letöltés mely részlete található meg. A gépünkön futó ügyfélprogramok ezen a trackeren keresztül kommunikálnak egymással. A folyamat (ha akarjuk) a felhasználó számára teljesen láthatatlanul zajlik, nekünk csak egy .torrent kiterjesztésű állományt kell megszereznünk, amely a letöltés minden adatát (a tracker kiszolgáló címe, a letöltés darabjainak száma és ellenőrző összege) tartalmazza. Ennek az állománynak a birtokában kliensprogramunk minden feladatot elvégez: kommunikál a tracker kiszolgálóval és a többi, a letöltésben részt vevő felhasználóval, elvégzi a letöltés ellenőrzését. Végeredményként a kívánt állomány előbb vagy utóbb megérkezik merevlemezünkre.

Persze, ez csak leírva működik ilyen egyszerűen: amíg egy letöltés végrehajtódik, addig rengeteg, akár több száz különböző felhasználótól töltünk le, vagy küldünk nekik apró darabkákat. Ez bizony jókora sávszélességet kíván és -- elvileg -- minél gyorsabban töltünk fel más felhasználóknak, annál gyorsabban érkezik meg hozzánk az adat. Éppen ezért kisebb sávszélesség esetén (főleg a feltöltés sebessége számít, amit a hazai szolgáltatók és az általuk leggyakrabban alkalmazott ADSL-technológia általában igen alacsonyra korlátoz) érdemes egy időben csak egyetlen letöltést elindítani, és ekkor még azzal is számolnunk kell, hogy minden egyéb internetes tevékenységünk jóval lassabb lesz a megszokottnál.

A teljes írást, beleértve a µTorrent alkalmazás kezelését megtalálhatják szeptemberi számunkban.