A Foreign Policy nemrég terjedelmes portrét közölt Keith Alexander tábornokról, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (National Security Agency, NSA) igazgatójáról. A tekintélyes külpolitikai lapnak nyilatkozó források „cowboyként” és „jó szándékú szélsőségesként” jellemezték Alexandert, aki „a big data vidáman naiv rajongója” és nem mellesleg „hatalmas Star Trek-fan”.
Az NSA májusban került a nemzetközi sajtó és a közvélemény érdeklődésének középpontjába, miután a cég egyik volt informatikusa, Edward Snowden kiteregette a szennyest: kiderült, hogy folyamatosan megfigyelés alatt tartják az USA állampolgárainak telefonhívásait, elektronikus levelezését és adatforgalmát.
Kapitány a hídon
A Foreign Policy cikke szerint Alexander egy hatalmas, a virginiai Fort Belvoirban lévő központból, az „Information Dominance Centerből” irányítja az NSA tevékenységét; főhadiszállását úgy terveztette és építtette meg, hogy a megszólalásig hasonlítson a Star Trekből ismert űrhajó, a USS Enterprise parancsnoki hídjára. A termet krómozott panelekkel díszítették, több számítógép-állomást és egy hatalmas TV-képernyőt is felállítottak benne, az ajtók pedig ugyanazzal a jellegzetes surrogással nyílnak és záródnak, mint az NSA-vezér kedvenc sorozatában.
A Foreign Policy riportere épp csak egy futó pillantást vethetett Alexander szentélyére; szerencsére Glenn Greenwald, a Guardian szerzője szemfülesebbnek bizonyult: sikerült hozzájutnia egy egész galériára való fotóhoz – egyenest az Information Dominance Center tervezőitől.
„A központ elsődleges funkciója, hogy napi 24 órában lehetővé tegye a globális [adat]vizualizációk megjelenítését, a tervezést és a koordinált hírszerzési műveletek végrehajtását az USA hadserege és más szövetségi ügynökségek számára – írták a DBI Architects építésziroda szakemberei. – A futurisztikus, mégis határozottan katonás hatást tovább erősíti a Parancsnok konzolja, amely olyan érzetet kelt, mintha egy űrhajó fedélzetén lennénk [sic!].”
Akadtak bakik is
A források szerint az Information Dominance Centerben végzett munkát nem mindig koronázta egyértelmű siker. A központ egyik volt tisztviselője felidézte például azt az esetet, amikor Alexander egy eligazításon arról értekezett, milyen szoros kapcsolatban állnak egymással a terroristák a kommunikációs hálózatokon keresztül. „Később alkalmunk nyílt arra, hogy újra átnézzük az információkat – mesélte. – Kiderült, hogy azok a fickók csak pizzériákkal álltak kapcsolatban.”
A cikk szerint a tábornok időnként olyan agresszív módon használta a rendelkezésére álló informatikai eszközöket, hogy szinte képtelenség volt titokban tartani az akciókat. Az NSA egyik, „automatic ingestion manager” nevű keresőrendszere például olyan vehemenciával fésülte át és katalogizálta a weboldalakat, hogy a katonai titkosszolgálat, a DIA oldalának védelme automatikusan kizárta, mert „potenciális kibertámadásként” azonosította a túlbuzgó szoftvert.
„Mintha ő lenne Jean-Luc Picard”
A fentiekhez hasonló bakik ellenére az NSA befolyása folyamatosan nőtt, amióta Alexandert 2005-ben kinevezték a szervezet élére. Ahogy mondják, az ügynökség adatvédelme „valószínűleg jobb,mint bármelyik másik ügynökségé. „Sajnos [Alexander] nem jön rá, hogy ezzel a hatalommal vissza is lehet élni... – mondta egyik munkatársa. – Ő azt gondolja, »bízz bennem, és cserébe én megvédelek« .”
A jelek szerint a tábornoknak sikerült kellőképp lenyűgöznie azokat a tisztviselőket és politikusokat, akik ellátogattak a központba. „Mindenki bele akart ülni abba a székbe, hogy legalább egyszer úgy tehessen, mintha ő lenne Jean-Luc Picard” – jellemezte a helyzetet az NSA egyik tisztségviselője, aki részt vett a látogatások megszervezésében.