A nagy visszatérő: NVIDIA GTX 560 Ti teszt - Frissítve!

Papp Gábor

| 2011 január 25. 15:01

Nem csalás, nem ámítás és nem is pletyka, hogy valóban visszatért az NVIDIA GeForce 4 sorozattal leköszönő „Ti” név, amire még mindig sokan örömmel emlékeznek vissza.

Hirdetés

Frissítés: A táblázatokba bekerültek az ASUS gyártmányú GTX 560 Ti mérési eredményei is.

Talán sokan nem emlékeznek rá, de már a GeForce 3 és 4 kártyák típusszámozásában is megtalálható volt a Ti jelzés, mint például GeForce 4 Ti 4200 vagy a csúcsmodell, Ti 4800 esetében. Ezek a kártyák rendkívül nagy népszerűségnek örvendtek körülbelül 9 éve, ám a „Ti” pályafutása ezzel véget is ért, hiszen az ötödik generáció már az FX nevet kapta. Ezzel vette kezdetét egy sötét korszak, ami szerencsére csak átmeneti volt az NVIDIA történelmében, köszönhetően a 6-os sorozatnak, ami hamar kihúzta a céget a gödörből.

Mindezek tudatában talán nem volt véletlen, hogy a sajtó napokig az új „Ti” kártya érkezésével kapcsolatos találgatásoktól volt hangos, amikor az új vezérlő azonosítóját felfedezték az egyik meghajtóprogramban. Az események innentől fogva felgyorsultak és a gyártók sorra jelentették be GTX 560 Ti kártyáikat.

Nincs új a mag alatt?
A GTX 560 Ti-ben található mag GF 114-es kódjele ellenére nem egy új fejlesztés eredményeként jött létre, hanem gyakorlatilag apróbb változtatásokkal ugyanaz a 40 nanométeren gyártott GF 104 kódjelű mag végzi a dolgát, ami a GTX 460-ason is. A kis változtatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magban található összes (384) CUDA egység aktiválva van és emellett a textúrázó egységek száma 64, ami megegyezik a GTX 580-nal, tehát itt duplán ráver az elődre és még az 570-est is lekörözi. A tranzisztor szinten végrehajtott változtatások következtében csökkent a fogyasztás, ezzel párhuzamosan a hőtermelés is, ami együttesen lehetővé tette, hogy az órajelek jóval magasabban járnak, mint a GF 104-nél. Ennyi újítás után talán az nem meglepő, hogy az 1 gigabájt DDR5 memória és a 256-bites crossbar típusú memóriavezérlő terén nem történt semmilyen változás, szintén csak az órajelekben történt változás (pontosabban emelés), de összességében véve a változtatások bőven elegendőnek bizonyultak az üdvösséghez és egy új kártya piacra dobásához.

A kártya tudása nem változott abból a szempontból, hogy továbbra is DirectX 11 kompatibilis, támogatja fizikáért felelős PhysX-et, a 3D megjelenést (3D Vision) valamint a többképernyős NVIDIA Surround technológiát három darab 2560×1600 képpontos kijelzőig.

Gigabyte GV-N560SO-1GI
Nos, a Gigabyte mérnökei a SOC (Super Over Clock – SOC) változattal már a GTX 460-asból is kihozták a maximumot, és ez most a GTX 560 Ti-nél sem történt másképp -- ráadásul már az 560-asok megjelenésekor azonnal elérhető lesz. A SOC kártyák előnye, hogy felépítésük a referencia megoldástól több ponton eltér, így az áramköri lap is egyedi, a négyfázisú helyett 6+1 fázisú tápellátó helyettesíti, ezen felül pedig ezekre a kártyákra csak azok a grafikus magok kerülhetnek fel, amelyek átmentek egy előzetes szűrésen és biztos elbírják a nagyobb igénybevételt. A válogatott GPU-k és memóriákból adódóan a SOC kártyák jóval nagyobb órajelen kerülnek forgalomba, mint az alap verziós kártyák és a feszültség módosításával még további órajel emelés érhető el, amit az OC Guru programmal aknázhatunk ki. A SOC különlegessége, hogy segítségével jelentős, száz megahertznél is több, memória szinten pedig több száz megahertzet meghaladó plusz teljesítményt csikarnak ki a hardverből. Szemléltetés képpen: GPU órajel 1000 megahertz (gyárilag 822 MHz), Shader órajel 2000 megahertz (gyári érték 1640 MHz), memória 4580 megahertz (gyárilag 4000 MHz)).

A nagyobb teljesítmény kikényszerítése mindig plusz hőképződéssel jár, ám a hőelvezető rendszer sem a referenciát követi, és nem is annak átmatricázott másolata, hanem egy dupla ventilátorral megtámogatott hőcsöves megoldás. A Windforce névre hallgató rendszer mérhetően hatékonyabb hűtést és picit halkabb működést tesz lehetővé, amit a mérések is alátámasztanak.

NVIDIA GTX 560 Ti
Az újítások és változtatások nem jelentik azt, hogy a referencia kártya (ami természetesen szintén a tesztünk egyik szereplője) vagy bármilyen más gyártó nem tuningolt vezérlője rossz lenne, csak a partnerek előszeretettel használják ki a finomhangolásból adódó lehetőségeket. Sőt, a referencia változat hőcsöves hűtése is meglehetősen jól sikerült annak ellenére, hogy csupán egyetlen ventilátor dolgozik a hő ellenében – az is rendkívül halkan -- és még több órás játék után sem emeli fel a hangját.

A referencia kártya kapcsán ejtsünk szót az egyéb paraméterekről, mint hosszúság és csatlakozók, ezekben ugyanis a többi gyártó esetében sincs (egyelőre) eltérés. A kártya szabványos x16 PCIe foglalatba illeszkedik és nagyjából 23 centiméter hosszú, ami nagyjából megfelel a GTX570 méretének, ugyanakkor jóval rövidebb, mint a HD5870 vagy HD6950, tehát a beépítéssel biztosan nem lesz gond, mivel messze nem lóg túl egy normális ATX méretű alaplap szélén. A kártya hivatalosan 100 wattot vesz fel maximum, így tápellátáshoz két darab 6-tűs PCI-Express típusú tápcsatlakozóra van szükség, azaz egy jó minőségű, márkás 500-600 wattos tápegység bőven elegendő lesz, amin megtalálhatók ezek a csatlakozók. Apropó csatlakozók: ezek elhelyezés gyártónként eltérő lehet, főleg azoknál, amelyek egyedi NYÁK-ra épülnek. Kimenetekből három darab került a dupla magas kártya hátlapjára, ebből egy darab mini HDMI, a másik kettő pedig Dual Link DVI-I típusú.

ASUS ENGTX560 Ti DCII TOP/2DI/1GD5
Az ASUS sem megy a szomszédba egy kis módosításért és szintén megragadja és kihasználja a lehetőségeket, hogy plusz teljesítményt nyerjen ki egy adott termékből, így nem meglepő, hogy a TOP kártyák menetrend szerint érkeznek a GTX 560 Ti esetében is.

Itt némileg visszafogottabb tuningal találkozhatunk, ami 900 megahertzes mag órajelet és 4200 megahertzes memória órajelet jelent. A hűtést ezen a kártyán is egy módosított egység végzi, konkrétan a DirectCU II, ami szintén egy duplaventilátoros hőcsöves hűtő a gyárinál jobb hatásfokkal és halkabb működést ígér.

Tesztkonfigurációnk összeállításánál törekedtünk a legújabb komponensek használatára, gondolva itt elsősorban a processzorra és alaplapra. Ennek megfelelően konfigurációnkat Sandy Bridge alapokra építettük.

Összehasonlítottuk, hogy a Gigabte SOC kártyán található hűtés mennyivel hatékonyabb az egyventilátoros gyárinál, azonos körülmények között. A ventilátorok motor- és szélzaja között nem volt érzékelhető különbség, de ez a helyzet nyáron (30+ fokban) pár óra játék után könnyen megváltozhat. Az ASUS DirectCU II hűtése is hatékony, de alapjáraton magasabb a maghőmérséklet, ellenben lassabban forog a ventilátor. Ennél a kártyánál terhelésre emelkedik a mag fölött lévő légkavaró fordulatszáma és nagyon picit a hangja is megváltozik, míg a tápellátó áramkörök felett lévő ventilátor fix fordulaton pörög tovább.

Kezdjük a szintetikus mérésekkel, majd jöjjenek a játékok. Az eredmények magukért beszélnek.

Eredmények pontban, a nagyobb érték a jobb!