40 fok árnyékban - Processzorhűtők tesztje

Tesztünkben 17 válogatott processzorhűtőt mutatunk be – Intel és AMD processzorokhoz egyaránt, valamint megismerkedhetünk a „thermo-elektromos” Pertier hűtéstechnikával is. A processzorok átlépték a három gigahertzes „álomhatárt”. Ez értelemszerűen nagyobb hőtermeléssel is jár, így erősebb hűtőkre van szükség. A teljesítménynövelés mellett a másik cél a zajszint lehető legalacsonyabb szinten tartása. A ventilátorok mérete egyre nő, a fordulatszám pedig csökken. Sok gyártó potenciómétert szerelt a ventilátorra, így a forgási sebességet mi szabályozhatjuk. Ha csendre vágyunk lelassíthatjuk, ha erős hűtést szeretnénk és nem számít az éktelen zaj, akkor felpörgethetjük a forgási sebességet akár 4500-5000-re is.

Mások eleve úgy optimalizálják a hűtőbordát, hogy eleve alacsony fordulatszámú ventilátorral is nagyon hatékonyan tudjanak hűteni. A gyakorlati tapasztalatok szerint a legjobban bevált megoldás, ha az alumínium hűtőbordát réz maggal vagy talppal kombinálják, ugyanis a réznek nagyon jó a hővezetése – tehát gyorsan elvezeti a hőt a processzormagról, az alumínium pedig kiváló hőleadási képessége van, így gyorsan leadja a felvett hőt. A hűtést fokozására további próbálkozások is születtek, ilyen például a Pertier elem használata. A Peltier-effektust 1834-ben fedezték fel, bár akkoriban nem nagyon volt mire használni – hiszen az ammóniával történő hűtés sokkal gazdaságosabb volt a gyárak számára. Álljunk meg egy szóra, mi az a Peltier-effektus és hogy működik? Először is egy Peltier-elem szükségeltetik hozzá, amely általában bizmut-tellúritból készül. A modulba áramot vezetnek a két végénél, ennek hatására hőt szállít, egyik oldalról a másikra. Vagyis, a „coldplate” egyik fele hideg, a másik pedig meleg lesz. Ennek természetesen van egy felső korlátja, ugyanis minden Peltier rendelkezik egy meghatározott maximális hőmérséklet-különbséggel. Ez azt mondja meg, hogy a modul két oldala között mekkora lehet a legnagyobb hőmérsékletbeli eltérés. A kisebb (maximum 15*15 centiméter nagyságú) elemek esetében ez az érték általában 65-70 fok körül szokott lenni, tehát ha a meleg oldala 45 fokos, a hideg oldala legjobb esetben -20 fok körül fog alakulni. Léteznek még többlépcsős Peltier-ek is, amiket több, lépcsőszerűen növekvő teljesítményű modulból állítanak össze – a kisebb példányokkal átlagosan előállítható hőmérséklet-különbség akár 150 fok körül is lehet. A teljes cikk a 2003. augusztusi számunkban olvasható.