A számítógép fejlesztése vagy egy új gép vásárlása egyaránt komoly kihívások elé állíthatja a felhasználót. Tekintve, hogy a számítástechnika napról napra fejlődik, az aktuális kínálatot nehéz figyelemmel követni azoknak, akik nem napi rendszerességgel foglalkoznak a témával. Legfőképpen az okozza a bonyodalmat, hogy nem tudni, mikor fut ki egy-egy termék vagy termékcsoport, márpedig ez nagyban befolyásolhatja az akár esztendőkkel később vásárolt alkatrészekkel való kompatibilitást.
Aranyszabály tehát, hogy amennyiben fejleszteni szeretnénk, mindig a legújabb technológiával számoljunk, mert az később kifizetődhet. Persze nem feltétlenül kell felső kategóriás termékekre gondolni, mivel szinte minden terméktípusból van olcsóbb, belépőszintű kategória is, de a határ – ahogy mondani szokás – a csillagos ég. Nem kell például szükségszerűen négymagos csúcsprocesszort vásárolnunk, ha nincs rá pénzünk, ám ennél is nagyobb baklövés lehet az olcsónak tűnő, de technológiailag elavult termékeket megvásárolni (tegyük fel, egy Socket 939-es Athlon processzort), és elintézni egy „jó lesz az” felkiáltással.
Félreértés ne essék: természetesen mindig találunk kiváló ár/érték arányú terméket a kifutó részegységek között is, amelyek között sok esetben érdemes lehet szemezgetni (legfőképpen akkor, ha kevés pénzből kell egy konfigurációt kigazdálkodni), de ezzel könnyedén elvághatjuk az egyszerű továbbfejleszthetőség lehetőségét, amiért a későbbiekben talán drágán megfizetünk. Ez értelemszerűen nem vonatkozik azokra, akik hosszú évekig nem terveznek semmilyen fejlesztést.
Tévedés, hogy játszani csak a legjobbnál is jobb konfigurációval lehet, különösen a mai piaci körülmények között, amikor egy jobb középkategóriás grafikus kártya már elboldogul a folyamatos, jó minőségű megjelenítéssel. Persze fontos és megszívlelendő tipp, hogy gépünk fejlesztésénél figyeljünk az egyensúlyra, tehát ne vegyünk erős grafikus kártya mellé gyenge processzort, sem pedig kevés memóriát, különben nem kifizetődő a befektetés – no és persze az AGP-s alaplapokat és grafikus kártyákat már jobb végleg elfelejteni.
A készre szerelt játékgépek csúcsát az Alienware kínálatában kell keresni.
Processzorból is érdemes legalább két- vagy négymagos típust választani, hiszen a játékok már szinte egytől egyig kiaknázzák a központi egységekben rejlő teljesítményfokozó lehetőségeket. Mint említettük, a memória szintén fontos tényező, de nem feltétlenül a típus, sokkal inkább a mennyiség számít. Mit értünk ezen? A játékok nagy memóriaigénye miatt nem érdemes két gigabájt alá adnunk, különben a merevlemez állandó tekerése rendszeresen megakasztja a gépet, s ezzel a folyamatos mozgást. Négy gigabájt RAM fölé pedig csak akkor menjünk, ha 64 bites operációs rendszert fogunk használni, mert a 32 bites operációs rendszer csupán 4 gigabájtig képes címezni.
Ismerkedés a számítógéppel, egyszerű irodai munka vagy internetezés – csupa olyan tevékenység, amire elegendő egy közepes teljesítményű gép, viszonylag olcsó vagy integrált grafikus kártyával, kisebb kapacitású merevlemezzel és egyszerű kiegészítőkkel. Ennél a kategóriánál szóba jöhet egy minden integrált kiegészítővel ellátott Micro-ATX alaplap és kisebb számítógépház, ahol a lényeg a halk, de hatékony hűtés, valamint a kis méret.
Ha a PC-t munkaeszköznek használjuk, járjunk el rendkívül körültekintően a rendszer összeállításakor! Alaposan vegyük szemügyre a használni kívánt program(ok) igényeit, ennek megfelelően tervezzük meg a számítógép alapkiépítését. Ha az eggyel újabb verzió kiadása már a levegőben lóg, ne sajnáljuk a pénzt a kicsivel nagyobb teljesítményért. Ha speciális célhardverek kellenek - például a működtetéshez szükséges USB-kulcs, nagy teljesítményű segédprocesszoros bővítőkártyák, különleges megjelenítési eljárások – vegyük a fáradságot, és ezek igényeit is tervezzük be.
Ha például kizárólag kétdimenziós megjelenítésre van szükségünk, arra viszont a lehető legjobb minőségben, érdemes lehet elgondolkodni egy Matrox grafikus kártyán – drágának tűnhetnek, de ilyen téren még mindig ezek adják a legjobb minőséget. Ha videót vágunk vagy épp képeket szerkesztünk, elsődleges igény lesz a gyors háttértár, a nagyméretű operatív tár, valamint az erős processzor – ha mindezt még némi hangmérnöki munkával is megspékeljük, egy alacsony késleltetéssel és processzorhasználattal bíró professzionális hangkártya sem árthat.
Gépünk lelke nem a processzor, hanem az alaplap – ettől függ ugyanis, hogy a továbbiakban milyen szolgáltatásokra és kiegészítőkre lesz még szükségünk a gépfejlesztéssel kapcsolatos vásárlás során. Az alaplapok a beépített eszközök széles skáláját kínálják, de csak néhány apróbb részletben térnek el egymástól. Általában minden típuson van integrált hangkártya és hálózati csatoló (amire alapjában véve mindenkinek szüksége van), de a FireWire még mindig extrának számít. Természetesen a szolgáltatások listája ennél hosszabb, attól függően, hogy szeretnénk-e több grafikus kártyás rendszert használni, avagy sem, de akár integrált videovezérlő is szóba jöhet.
Nem kívánjuk eldönteni a felhasználók helyett, hogy Intel- vagy AMD-platform mellett voksoljanak, ezért csak általánosságban tekintjük át az alaplapokat. Hosszú távú megoldásként AMD processzor alá mindenképpen a Socket AM2+ foglalattal szerelt alaplap vásárlása ajánlott, mivel ez sokáig ki tudja elégíteni majd igényeinket, ha netán később újabb processzor vásárlására szánnánk magunkat, illetve az AMD Phenom processzorokhoz is ez passzol a legjobban. Lapkakészletfronton az AMD kínálata, illetve az NVIDIA nForce családja közül választhatunk. Mindkettő nagyon jó vétel, de itt is az újabb típusok mellettt érdemes dönteni, mint amilyen az AMD 780/790 vagy az nForce 780. Főleg az AMD 780 szériára ajánlatos odafigyelni, mivel Hibrid CrossFire technológiája (erről bővebben vonatkozó tesztünkben olvashatnak) révén nagy szeletet kanyaríthat ki magának az alaplapok piaci tortájából.
Intel-fronton csakis az LGA775 foglalat jöhet szóba, itt inkább a lapkakészlet szabja meg a kompatibilitás határait. Jelenleg a P35-ös lapkakészlet a nyerő választás ár, teljesítmény, kompatibilitás és felszereltség szempontjából egyaránt. Csupán a hamarosan rajtoló P45 veheti át a helyét, mivel a főként játékosok és tuningosok számára fejlesztett X38 és X48 lapkakészletek meglehet, hogy nem érik meg az árukat az átlagfelhasználók szemszögéből. Szintén az alaplap kiválasztásakor kell eldöntenünk, hogy DDR2 vagy DDR3 típusú modulokat akarunk-e vásárolni, de jó választás lehet egy hibrid alaplap is, ugyancsak P35-ös lapkakészlettel.
Az alaplap után a processzor megválasztása a leglényegesebb. Alaplapunk megvásárlásával kvázi eldöntöttük, hogy melyik processzorgyártó termékét fogjuk beszerezni, és innentől nincs más teendőnk, mint kiválasztani a megfelelő teljesítményű darabot. Az egymagos-többmagos típusok között nem érdemes válogatni, mivel az egymagos processzorok hamarosan teljesen kiszorulnak a piacról – már a Celeron széria is kétmagos.
Intel-vonalon a nagy árbeli szórás miatt nehéz a döntés, de most a Wolfdale magos E8000-es sorozat igazi kincs, az alacsonyabb árkategóriában viszont a Pentium Dual-Core a jó választás – Celeronokból egyelőre várjuk meg a gyorsabbakat. A négymagosok között már nem éri meg a Q6000 széria tagjaira költeni – minden téren a Q9000 dominál, így érdemes ezt megvásárolni.
Az Intel Core 2 Duo processzora. Jut még szelet az AMD-nek?
AMD-fronton dilemmához vezethet, hogy éppen most rajtoltak el a hárommagos központi egységek és az új, javított kiadású Phenom processzorok. Nem lenne bölcs dolog bármit is jósolni az árváltozások előtt, de az alsó kategóriában továbbra is a Sempron lesz a nyerő, amely az Intel Celeronhoz hasonlóan szintén kétmagos kiadásban is kapható (Sempron X2 2100). Feljebb vizsgálódva, az Athlon X2 változatai közül lehet válogatni: egyelőre top vételnek számít az X2 5000 Black Edition, amelyből könnyedén kicsiholhatunk plusz megahertzeket.
Amennyiben viszont az alacsonyabb fogyasztás a cél, inkább az új számozású, Brisbane magos X2-ket keressük (például az X2 BE–2400-at, amely 50 wattnál is kevesebbet fogyaszt)!
A felsőházban marad a három- és négymagos Phenom, de utóbbiból feltétlenül várjuk meg az újabb típusokat. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy számozásuk 50-re végződik.
Még mindig a mágneses merevlemezek dominálnak az otthoni számítógépekben, az elektronikus úton rögzítő SSD-háttértárak egyelőre inkább csak a noteszgépekben találhatók meg. Mivel összesen négy nagy merevlemezgyártó (Samsung, Seagate, Western Digital és Hitachi) maradt versenyben, még mindig széles termékskáláról választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. Tulajdonképpen a vásárlás során nem kell túl sok tényezőre figyelni, hiszen a számunkra szükséges tárterület vagy a merevlemez ára már önmagukban erősen befolyásoló faktorok. Apróbb extrák persze találhatók a piacon, főleg a Western Digital kínálatában. Gondolunk itt például azokra a merevlemezeikre, amelyek kifejezetten RAID-tömbökben való használatra vannak kialakítva és optimalizálva, ráadásul a hozzájuk tartozó 5 év gyártói garancia is figyelemre méltó. Több gyártó palettáján megjelentek az energiatakarékos merevlemezek, amelyek a „hétköznapi” típusoknál halkabbak, és kevesebbet fogyasztanak, áruk pedig csak egy picit magasabb.
Felhasználói szemszögből nézve fontos, hogy ma már csak SATA-csatolófelületű háttértár mellett érdemes dönteni, mivel az új alaplapok PATA IDE-csatolóinak száma általában már csak egy, ami összesen két eszköz felfűzését teszi lehetővé. Szóba jön még a merevlemez-gyorsító tárának mérete, amely manapság típustól függően 8–32 megabájt között alakul, de jellemzően a 16 megabájt az elterjedt – mi is ezt ajánljuk.
Ez az alkotóelem az utóbbi időben már nem csak játék közben fontos. HDMI–HDCP támogatás nélkül nem tudjuk megfelelően összekötni HDTV-megjelenítőnkkel, ami a későbbiekben komoly gondot okozhat. Rendkívül fontosak továbbá a különféle képjavító és hardveres dekódoló eljárások is. Vásárláskor igyekezzünk tehát a modern típusok közül válogatni - ennek csupán az lehet az akadálya, ha alaplapunk csak régebbi típusú, AGP-foglalatot kínál. Ez esetben már nem biztos, hogy érdemes számítógépünket csupán ezen a vonalon fejleszteni, mert lehetőségeink is igen korlátozottak lennének, az új kártyák közül ugyanis meglehetősen kevés jelenik meg ilyen csatolóval. Az újabb PCI Express-es alaplap sem jelent tökéletes megoldást, ugyanis a szabvány nemrégiben frissült a 2.0-s változatra. Természetesen a modernebb gyorsítók visszafelé is kompatibilisek, de ilyenkor nem adják majd teljesítményük maximumát. Vegyük figyelembe az energiaellátással kapcsolatos igényeket is, különösen ha csúcskategóriás típusokat szerelünk be: sokuk legalább 450 wattos, speciálisan kialakított tápegységet igényel a minden helyzetben megbízható működéshez.
Döntenünk kell azzal kapcsolatban is, hogy mi a fontos számunkra: manapság a középkategóriás kártyák ugyanis meglepően jó teljesítményre képesek alacsony árukhoz képest. A GeForce 9600 GT például remek vételnek bizonyulhat - kedvező a fogyasztása, teljesítménye 1280×1024-es felbontás mellett szinte minden új játékot futtatva kielégítő, ára pedig bőven 50 ezer forint alatt van. Az AMD termékei közül a HD 3000-es széria tagjai kevésbé versenyképesek, de kedvező áruk okán jó választásnak bizonyulhatnak. Érdemes lehet megvárni az eggyel újabb, körülbelül egy hónapon belül megjelenő HD 4000-es sorozatot, amelyet mi is nagy érdeklődéssel várunk. Végezetül pedig: ne felejtsük el, nem mindegy, milyen hűtéssel vásároljuk grafikus kártyánkat. Egy jól megtervezett passzív vagy aktív borda a zajkomfortot tekintve óriási pluszt adhat, ha megfelelő gépházszellőztetést tudunk biztosítani. Persze ne felejtsük el a dobozban mellékelt játékokat és szoftvereket sem!
A DDR2-memóriák ára az utóbbi időben elképesztő mélységbe süllyedt: csúcskategóriás típusokat vásárolhatunk meg újonnan eredeti áruk töredékéért. Amennyiben olyan alaplapunk van, amely ilyen modulokkal bővíthető, érdemes lehet megragadni a lehetőséget némi operatív tár beszerzésére. Manapság 1 gigabájt memória alatt ne is álmodjunk multimédiás felhasználásról, de ha sok alkalmazást futtatunk egyszerre, 2 sem marad majd kihasználatlanul (különösen ha Vista alatt dolgozunk) - komoly videovágáshoz, nagyméretű fényképek szerkesztéséhez pedig még 4 gigabájt sem túlzás.
Figyeljünk oda, hogy memóriát mindig párosával vegyünk: ha 1 gigabájttal szeretnénk bővíteni, akkor például 2 × 512 megabájtnyi, azonos típusú darabot válasszunk. Az alaplapok nagy része dual DDR üzemmódban működik, amelyet csak így tudunk kiaknázni. A frekvenciát is tartsuk szem előtt: a lapkakészletünk által még támogatott lehető leggyorsabb típust vásároljuk meg. Némi pluszpénzért cserébe alacsonyabb késleltetésű, esetleg hűtőbordával ellátott típusokat is vásárolhatunk: ezen eszközök a pluszteljesítmény mellett sokszor megbízhatóbban is működnek, mint olcsóbb társaik.
Ha új számítógépet építünk, érdemes lehet megfontolni a DDR3-támogatással ellátott alaplapokat és memóriákat is. Az 1333 megahertzes típusok a hasonló tudású DDR2-tuningmemóriákhoz képest nagyon jó árban vannak, így ha szeretnénk valamelyest megalapozni számítógépünk jövőjét, nyugodtan letehetjük mellette a voksunkat. Különösképp akkor ajánlott ilyet választanunk, ha túlhajtást tervezünk: a DDR2-modulok ebben a frekvenciatartományban már sokkal kevesebbet bírnak, mint a magasabbra skálázott DDR3.
Számítógépházat választani több mint ízlés kérdése. Természetesen a külső sem elhanyagolható szempont, de számos más paraméterre érdemes még odafigyelnünk. Nem árt, ha a burkolat méretét a később bele kerülő hardverekhez igazítjuk: tágas helyen összeszerelni is könnyebb az alkatrészeket, továbbá az azokat összekötő kábeldzsungellel is kevesebb gondunk lesz. Szellőzés szempontjából is vizsgáljuk meg kiszemeltünket. Egy jól elkészített PC – toronyház esetén – szemből nézve bal oldalról és elölről szívja, jobb oldalon és hátul pedig fújja a levegőt. Bizonyos típusok előre beépített, némely esetekben fordulatszám-szabályozással felszerelt ventilátorokkal érkeznek - másokon a processzorhűtő ventilátora fölé helyezett kürtőt találunk, amelyen keresztül friss levegő áramlik a hűtőbordára. Ezek mind-mind rendkívül hasznosak. Végezetül pedig a szerkezeti merevség: a kellemetlen zajok és a vibráció elkerülése végett nem árt, ha a ház masszív - ráadásul ha szállításra kerül a sor, a drága alkatrészeket is nagyobb biztonságban tudhatjuk.
A tápegység talán napjainkig a legjobban elhanyagolt alkatrész új számítógép vásárlásánál. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a jó energiaforrás. Három fő szempontnak kell megfelelnie: először is legyen jó minőségű, márkás gyártótól származó típus - a stabil feszültségek, illetve a minél nagyobb fokú hatékonyság alkatrészeinknek és a villanyszámlánknak is jót tesznek. Másodsorban fontos a jó méretezés: ha túlságosan nagy a csúcsteljesítmény, a hatásfok sínyli meg, ha túl kicsi, akkor pedig az élettartam. Ne hagyjuk továbbá figyelmen kívül a csendes működést és a megfelelő szellőzést sem. Napjaink modern multimédiás számítógépeihez - átlagos kiépítettséggel - nem árt egy legalább 450 wattos, a legújabb ATX-szabványoknak megfelelő típus. Az aktív PFC is hasznos lehet, ha átjárhatóságot szeretnénk a 110 és 220 voltos hálózatok között, vagy olyan helyen lakunk, ahol a szolgáltató nem tud maradéktalanul egyenletes feszültséget produkálni.
