A legtöbben PC és Windows előtt ülve tesszük a dolgunkat, amennyiben irodában dolgozunk. Kevesen mondanánk azt, hogy igen, a számítógépünk mindenkor ideális hatékonysággal és előzékenyen teszi a dolgát. Elvagyunk vele, de vannak fájó pontok, amik évek óta virítanak a szégyenlistán. Ezekből csemegézek most, egy kissé szubjektíven, de nyitottan minden hozzászólásra.
1. Kék halál
Igen, az XP óta nagyon ritkán szembesülhetünk a ronda kék képernyővel, ami a felhasználó számára teljesen érdektelen memóriacímekkel és listákkal nyomul. Szinte senkin nem segített, mert nem sokan jegyezték le a feltüntetett kódokat, csak nyúltak a reset gomb után. Szerencsére az XP, Vista, Windows 7 és 8 rendszermagok nagyon stabilak és a hibákról is automatikusan jelentések készülnek, ezzel nem kell foglalkoznunk, sőt, együttérzőbb kék halál képernyőt is kapunk a Windows 8-ban. Ugyanakkor a sok évi kékhalálozás és a Windows 3.1-98 idején mindennapos Generális Faliórák emléke nehezen kopik, úgyhogy emiatt behúztam egy rossz pontot. Persze nem csak az operációs rendszerek, de a szoftverek gyártói is ludasak ebben, vegyék nyugodtan magukra.
2. Frissítőt mindenkinek
Amióta megjelentek a szoftveresen törölhető és újraírható flash BIOS-os alaplapok, azóta a firmware-ek világában is sok a változás, ami az újabb memóriák, CPU-k megjelenésével indokolt is, de nem látom ezt ennyire kritikusan szükségesnek az operációs rendszerek és alkalmazások világában. A hibajavítások rendszeres biztosítását marketing előnyként könyvelik el a gyártók, én meg azt nem értem, hogy ugyan miért nem lehetett elsőre alaposabban elkészíteni a szoftver kódját? Az az érzésem, valahányszor végigvárok egy húszperces menetet az újraindítás során, hogy bár a teljes termék árát fizettem ki, de félkész árut kaptam. Persze igaz, hogy a hibajavítások végül biztonságosabb, kevésbé kiszolgáltatott gépet eredményeznek, ám heti egyszer bizonyosan elvesznek negyed órát munkaidőmből pont akkor, mikor a legaktívabban foglalkoznék a munkával. Vajon belegondolt bárki is, hogy ugyanezt teszi több, mint 400 millió Windows felhasználó világszerte? Ez globálisan heti 100 millió ember munkaórát jelenthet, amit nem fog nekünk senki visszatéríteni.
Végezetül az egészben a legrosszabb, hogy bár a Windows-ban beállítható, hogy csak figyelmeztessen a frissítésekre és én dönthessem el, mikor telepítem azokat, végül ez nem így történik. A rendszer átminősíti az opcionális frissítések egy részét fontosra és önkényesen dönt a telepítésük idejéről, amivel akár nem mentett dokumentumok is elveszhetnek, elég 10 percre otthagyni a Windowst egy félkész munkával. Mivel semmiféle okítás, figyelmeztetés nem társul ehhez az önkényhez, ezért óriási fekete pont jár érte. Egyben javasolnám tisztelettel a Microsoft számára, hogy nyugodtan kezelje ő helyettem a gépemet, írassa saját nevére, hiszen ő dönti csak el így is, hogy én mikor akarunk dolgozni és mikor érek rá egy szó szerint fél órás frissítésre a leállítás során (persze előzetes figyelmeztetés itt sincs). Csak arra kérném, hogy kalkulálja be azt is, ha megy a buszom, repülőm vagy találkozóra kell(ett volna) indulnom, bár lehet, hogy ma már simán elfogadják orvosi igazolás helyett azt, hogy bocsi, frissített a Windowsom.
Megjegyezném még, hogy az Adobe is élen jár a kormányrúd elorozásában, valahányszor elindítom mondjuk az Adobe Readert, az szinte azonnal kimerevedik, míg utána nem néz a frissítéseknek és aztán zaklat, hogy telepítsem is őket. Még viccesebb, hogy ugyanezt tette hosszú hónapokig naponta akár többször a CS 5.5 is, ami pedig egy „productivity suite” és nem is éppen olcsó. Úgy tűnik, hogy csak a legtehetősebb szoftverházak engedhetik meg maguknak, hogy ne törődjenek felhasználóik szándékaival és napi időbeosztásával.
3. Arcátlan reklámok
Hol vannak már a szolíd reklámcsíkok? A flash elterjedésével kifejezetten elszemtelenedtek az online hirdetések tervezői és tolják az ember arcába az egész képernyőt kitakaró, sokszor zajos és videót is tartalmazó hirdetéseket. Egyben biztosak lehetnek: amit ilyen erőszakosan tálalnak, arra akkor sem leszek vevő, ha amúgy érdemes lenne. Hadd ajánljam az online marketing szakemberek figyelmébe a Google és akár a Facebook szolid, kis helyet foglaló és viszonylag szerény, viszont érdeklődéshez szabott hirdetéseit.
4. Videós reklámok
A flash és a széles sávú internet hozzáférés általános használata új távlatokat nyitott a reklámozásban. Sok oldal már nem elégszik meg hatalmas bannerekkel, félképernyős táblákkal és csinnadrattával, fenntartja magának az előjogot arra is, hogy sávszélességünket saját céljaira hasznosítsa, történetesen terjedelmes reklámvideókat tárjon elénk. Nem mintha nem ez lenne az, amiatt az emberek a tévéről átszoknak a Netflixre (szerencsésebb országokban, ahol van) vagy akár a Bittorrentre. 2012-re végképp alapvető – különösen ha forgalomkorlátos mobilnetünk van –, hogy flash blokkolót használjunk, amelyik oldal ilyen süketü reklámoz, az nem érdemli meg a hirdetési bevételt.
5. A fókusz nem nálam van
Évtizedek egerezős tapasztalata és – részemről – vagy 12 Windows verzió használata után is várok arra, hogy nálam, a felhasználónál legyen az irányítás. Sokat fejlődött a Windows ezen a téren, de még ma is sokszor előfordul, hogy akár gépelés közben egy másik, egészen addig a háttérben futó program váratlanul feldob egy dialógusablakot. A Windows 7 sokszor elkapja az ilyen akciókat és a tálcán villogtatja a figyelemre vágyó alkalmazás ikonját, de máskor csak azon veszem észre magamat, hogy egy pár szót már nem a szövegszerkesztőbe, hanem az „akarja-e tényleg, igen-nem-cancel” jellegű dobozba gépelek be – utólag gyakran elmélkedhetek róla, hogy vajon véletlen billentyűleütéseimet milyen irányú szándékként értelmezte a program
6. Nem tud elég gyors lenni a gép
Vehetsz akármilyen gyors gépet, egy-két év alatt elavul. Azok az idők szerencsére elmúltak, mikor a gép ereje határozta meg, hogy az új Windowst érdemes-e rá telepíteni. Dicséretes, hogy a Microsoft Windows 7 nem kér lényegesen többet, mint az XP SP3 és a Windows 8-hoz sem kell erőmű (piros pont!). Ugyanakkor ma az internet az, ami felzabál mindent, pontosabban a komplex, böngészőben futó HTML alkalmazások, gondoljunk csak a Facebook-ra. Ha még melléteszünk egy-két hagyományos alkalmazást, no és az elengedhetetlen vírusvédelmet, hát nem állunk meg érdemben 4 GB RAM alatt.
7. Fenyegetve érzem magamat
Vírusirtó nélkül ma már könnyelműség felmenni a netre. A sok biztonsági rést kihasználva viszont ma már a legfelkészültebb PC gazdák is áldozatul eshetnek, nincs százszázalékos védelem, csak ha nem vagyunk a kapcsolódva. Választhatunk persze Mac OS X-et vagy Linuxot, de a Java sérülékenységei ellen ezek sem lehetnek felvértezve. Jó ha mindenki képezi magát egy kicsit PC biztonságból, még inkább okostlelefon biztonságból, hogy ne érje meglepetés.
8. Mindig bütykölni kell
Egy PC-s rendszer igen összetett és szoftverkínálat miatt egyedi – ez egy előny. Ugyanakkor vissza is üt, nem csak az operációs rendszerek tartalmaznak hibákat, a kisebb programok is bőven szolgálhatnak meglepetésekkel. Előbb-utóbb mindenki belefut egy nehezen, vagy csak újratelepítéssel megoldható problémába, amihez szakértelem, vagy szakértő kell. Egyre jobbak a Windows rendszerek ebből a szempontból, de teljesen még nem sikerült fogyasztóivá gyúrni az üzemeltetést.
9. Millió féle driver
Az IBM PC klónok adta gazdag hardver választék tette a számítógépet olcsóvá, tömegessé. Ennek hátulütője, hogy a számtalan gyártó eszközei jórészt eltérő meghajtóprogramot igényelnek, amit még egyeztetni kell azzal is, hogy a rendszerünk (külön a CPU és az OS) 32 vagy 64 bites-e. Sokszor belefutunk magára hagyott hardverekbe is, gondoljunk a csak Windows Vista alatt támogatott laptop modellekre.
10. Pár évente váltani kell
Váltani persze muszáj és az új rendszerek technikai és ergonómiai újdonságai miatt meg is éri. Ugyanakkor egy gyártó se gondolja, hogy a felhasználók bottal tovalöködése megfelelő és elégedettséget vált ki belőlük. A mindennapi, gépét egy kis irodai munkára és netezésre használó polgár számára nincs húzóereje a változásoknak a kényszer pedig ellenállást vált ki – ezért is oly fagyos sokak részéről az Ubuntu Unity vagy a Windows 8 fogadtatása. Nem, nem elég a telepítés során néhány alapvető változásra, egér vagy érintés gesztusra felhívni a figyelmet, célszerűbb lenne egy olyan varázslót a felületbe építeni, mely érzékeli, ha a tisztelt „júzer” vesződik, régi módszerekkel próbálkozik és el van vesztve és ilyenkor hívja fel a figyelmet a valószínűleg éppen keresett új elemre. Eddig ilyennel sehol nem találkoztunk és nagy piros pontot adok érte annak, aki bevezeti.
A váltás másik hátulütője a költözés. A Windows 8 felhős (online tárolt) felhasználói fiókja ezt nagyban könnyíti meg, így van e téren előrelépés és reméljük a helyzet javul, így jövőre néhány elemet kihagyhatunk végre ugyanebből a listából. Remélhetőleg többet, mint ahány újjal gazdagodunk.
