A gépépítésnek mindenki más-más formáját űzi: van, aki csak kicsapja az asztalra egy próbakörre, majd félév után ráeszmél, hogy még mindig az alaplap dobozán fekszik a PC belseje, amit napi 10 órát használ aktívan. Van olyan is, aki akkurátusan összeépíti, majd 5 év múlva bontja meg, és akkor látja, pontosan milyen jó porszívó is egy PC. De most nem is ezzel, hanem az első lépéssel, a tervezéssel és konfigválogatással szeretnénk kicsit foglalkozni.
Spórolás ott, ahol fáj
Egy asztali gép csak annyira lehet jó, mint leggyengébb láncszeme - ez tiszta sor. Ugyanakkor sokan azt gondolják, hogy vannak olyan komponensek, amikre nem érdemes költeni, mert nem számítanak és nem lesz tőlük mérhetően gyorsabb a gép.
A nemrég látott, teljesen új konfigurációnál több ilyen problémát is találtunk. Például a házra költeni felesleges felkiáltással egy végtelenül egyszerű, olcsó műanyag előlapos, nem kimondottan masszív dobozba került a gép, ami már első látásra sem a legjobb, de 1-2 év múlva a por és napsütés teljesen leamortizálja majd a vékony fémlapokat és a műanyag előlapot is. Emellett a belső szerelhetőség is elég silány, például az SSD-tartóba csak ferdén szerelhető be a meghajtó - így vannak a pöckök.
Odabent házhűtésből csak annyi volt, amennyi és amilyen a házzal járt. Ennél nagyobb gond, hogy az egyébként erős, Core i5-ös CPU-n egy gyári ventilátor dolgozott. Nem a leghangosabb, de azért nem is túl jó megoldás, főleg hosszútávon.
Egy számítógép akkor is működik, ha H81 vagy H110-es alaplapról van szó - márpedig ennél a 200 ezer forint feletti konfigurációnál erről volt szó. A H110-es alaplap a legalsó polcos, semmi extra nem volt rajta, sőt, még az integrált vezérlők is előző előtti generációs, közepes (alatti) minőségű példányok. Az már csak hab a tortán, hogy a beszerelt SSD nem éppen a legújabb generációs, igaz, 1000 forinttal olcsóbb volt, mint a sokkal gyorsabb modell, a tárolónak beszerelt pedig HDD 5400 rpm-es.
A fejlesztés mihaszna dolog
A másik nagy gond, hogy a jövőre sem gondolnak, csak a mának élnek. Az alaplap határozottan szűk keresztmetszet: a hang és a LAN rossz minőségű, ráadásul H110-es lappal beszállni az LGA1151 platformra nem okos döntés Core i5 szinten. Itt csak 2 DIMM foglalatot kapunk, nincsen USB 3.1, Type-C csatlakozó, M.2 és SATA Express, de még RAID sem. Ezáltal sem RAID tömbbel, sem M.2 NVMe SSD-vel nem gyorsíthatjuk majd évek múltán ezt a rendszert, ráadásul a memóriabővítés is több, mint macerás lesz, miután nincsen szabad hely hozzá. Az alaplap komponensei sem éppen minőségiek, a BIOS pedig erősen limitált.
Mindehhez tipikus tápegységet is választottak. A 600 wattos, közepes minőségű brandtől származó tápegység abszolút túllövés. Itt az volt a döntő, hogy jó nagy szám van a táp oldalára írva, az már sokadrangú, hogy ehhez semmiféle 80Plus jelölés nem jár (hiszen olcsó volt a táp), így pedig maximum a harmadára terheli a konfiguráció a tápegységet. Márpedig ekkora terhelés mellett a hatásfok is siralmas, a 80%-tól mérföldekre esik. Amikor később szükség lesz a 600 Wattra, majd ráeszmél a tulaj, hogy igazából ez a tápegység csak felvenni tud 600 Wattot, leadni nem igazán.
Összességében azért is bosszantó ez a konfiguráció, mert egy kis odafigyeléssel, extra kutatómunkával ugyanennyi pénzből ésszerűbb, kevesebbet fogyasztó, szebb, kisebb és akár gyorsabb gépet is lehetett volna építeni, ahol van hely a későbbi fejlesztéshez is.
Ti milyen szörnyű konfigurációkkal találkoztatok mostanában?
