A kicsi microSD és normál méretű SD kártyákon sok-sok apró szám, jelölés és piktogram található és ez nem öncélú: a lényeg, hogy a megjelölt szabványoknak megfelelő teljesítményt várhatunk el, így pontosan azt a kártyát vásárolhatjuk meg, ami a felhasználás céljához ideális. A gond csak az, hogy a jelölések magyarázatát mesteri ügyességgel elrejtették a felhasználók elől. Ha valaki egy átlagos szaküzletbe, hipermarketbe sétál be SD/mSD kártyáért, semmiféle, valóban hasznos segítséget nem fog kapni, pedig egy táblázat is elegendő lenne.
Osztályok
Alapvetően normál és UHS Speed Class, vagyis sebességosztály létezik, melyeken belül több lépcső is ismert és használt. Ezek a jelölések és besorolások ezt határozzák meg, hogy a szabványügyi hivatal vizsgálatainak és tesztjeinek megfelelő írási sebességre képes az adott flash-alapú tároló. Ez azért fontos, mert a folyamatos fényképezéshez, videófelvételhez a felbontás, tömörítés függvényében szükség van egy minimális írási sebességre. Vagyis az írási sebesség kritikusan fontos, bár sok cég azt is előszeretettel feltünteti, hogy milyen olvasási teljesítményre számíthatunk. Ez utóbbi is szép és hasznos adat, a gyártók azért szeretik, mert jelentősen magasabb értékeket lehet így a csomagolásra írni, mintha csak az írási teljesítményt árulnák el.
A normál osztályban Class 2, 4, 6 és 10-es lépcsők ismertek. A jelölések a minimálisan garantált szekvenciális írási teljesítménynek felelnek meg. A 2-es 2 MB/s-ot jelent és csak SD videóhoz elegendő. A Class 4 és 6 a maguk 4-6 MB/s-ával már HD és akár FHD videók rögzítéséhez is elegendően gyorsak, ám akkor már jobban megéri a Class 10-es kártyát választani, amely 10 MB/s-mal FHD videofelvételre és HD képek folyamatos készítésére is használható.
Az UHS, vagyis Ultra High Speed jelölés alja senkit ne tévesszen meg: az UHS-I szintén csak 10 MB/s-ra képes, vagyis 4K videózásra nem alkalmas. Ehhez már az UHS-II, vagyis UHS Class 3 szükséges, amely 30 MB/s-ot biztosít.
Eszközök
Az sem mindegy, milyen eszközt használunk - ennek is megfelelő besorolása van: a normál SD, SDHC és SDXC 12,5 MB/s-re képes maximálisan olvasásban és írásban egyaránt. A HS (High Speed) eszközök már 25 MB/s-ra, míg az UHS-I eszközöknél 50 MB/s-ot kapunk SDHC esetén. Ha itt már SDXC szabványt támogat a készülék, 104 MB/s-ig szökik fel a sebesség, míg a csúcs az UHS-II, ahol normál esetben 156 MB/s-ra, SDXC-kompatibilitás esetén pedig 312 MB/s-ra számíthatunk.
Fizikai eltérések
Az UHS-II szabvány hát az, amit új eszközöknél érdemes előnyben részesíteni, különösen akkor, ha 4K videózáson, vagy sok sok fotózáson, esetleg mSD kártyáról futtatott applikációkon törjük a fejünket. Az UHS-II-es kártyákat úgy lehet könnyedén felismerni, hogy a kompatibilitás miatt a régebbi modellekkel egyező helyen, a kártya szélén található érintkezősor alatt, a kártya közepe felé egy extra érintkezősor is található - ez biztosítja a sokkal nagyobb sávszélességet.
Formázás, kapacitás
Végül a kapacitás is eltérő a különböző szabványoknál. Az SD maximum 2 GB-os lehet, az SDHC akár 32 GB is, míg az SDXC akár 2 TB-ig is felszökhet - itt már az exFAT a használatos formázási eljárás.
