Utóbbiról leginkább az akkumulátort és a memóriakártya rését lezáró ajtó illeszkedésénél bizonyosodhatunk meg, ahol tized milliméternyi eltérés sincs.
Az igen vékony, rozsdamentes acél készülékház hátoldalán meglepően szép képet adó, 2,5 hüvelykes kijelzővel találkozunk, amely képes helyettesíteni az átnézeti keresőt – ez utóbbinak ugyanis nem jutott hely a parányi gépházban. A nagyméretű kijelzőkről általánosságban elmondható, hogy ugyanannyi képpontot jelenítenek meg, mint kisebb társaik, így a pixelek méretének növekedésével nem javul a felbontás, sőt csúnyábbnak ítélhető az egyébként nagy kép. Nem így az i5 esetében - hiszen az kereken 230 ezer képpontot jelenít meg, ráadásul napsütésben is jól látható módon.
A technikai jellemzők kulcselemei az 5 megapixeles képérzékelő és az F 3.5-F 4.5 fényerejű háromszoros zoomoptika, amelyet függőlegesen építettek be a gépház belsejébe, s egy prizma segítségével jut „képhez”. Ezért is nem emelkedik ki működés közben a megszokott módon a készülék síkjából, hanem a zoomtartomány egésze alatt rejtve marad. Ennek az építési módnak köszönhető, hogy igen karcsú házba is integrálható zoomos optika - ez az i5 esetében elképesztően vékonynak számító 17 millimétert jelent.
Üzem közben több kiemelkedő tulajdonságával is felhívta a figyelmünket: a normál, 5 centimétertől használható makró mellett szupermakró módja is van, amely már 1 centimétertől is működtethető, emellett egy dedikált gombbal kapcsolható biztonságos vaku üzemmóddal is felvértezték. Ez gyakorlatilag egy szoftveres képjavító áramkört jelent, amely gyér fényviszonyok mellett képes helyettesíteni a villanót.
A képminőségre nem lehet panasz, ha szem előtt tartjuk, hogy a nagy pixelszámú, de kisméretű CCD-képérzékelők esetében bizonyos mértékű képzajjal mindenképp számolnunk kell. A színhelyesség megfelelő, érdekes módon azonban a piros gyakorta közelít a narancssárgához, amitől a kép hangulata olykor kissé vidámabb lesz. Ezt nem feltétlenül hibaként kell felfognunk - inkább a gyártó által eszközölt, amolyan színbeli „finomhangolás” eredménye.
Igen nagy előnynek számít a hazai piacon, hogy az i5 magyar nyelvű menüvel rendelkezik, igaz, helyenként megbocsátható, kisebb fordítási hibákkal. Itt egyébként nemcsak az automata üzemmód választható ki, hanem egy nagyobb szabadságot adó is, ahol a fehéregyensúly mellett (ezt mi magunk is mérhetjük), az ISO-érzékenység és az expozíciókorrekció is állítható. A mozgókép üzemmód a fentiek tükrében nem okoz csalódást, 640×480 képpontból álló, másodpercenként harminc képkockára is képes klipeket készíthetünk, akár a memóriakártyára, akár a készülékbe épített jókora, 50 megabájtos tárra. Mindezt ráadásul MPEG-4 tömörítésben, amely a tömörítetlen módnál jóval kevesebb helyet foglal.
A Samsung Digimax i5 digitális fényképezőgépet igazán könnyű szívvel ajánlhatjuk, ha a képminőség és a széles szolgáltatáskínálat mellett a rendkívül elegáns megjelenés is fontos szempont. Ára sem a legmagasabb, bár hasonló technikai jellemzőjű, egyben olcsóbb készülékeket is találhatunk a boltokban -- de kecsesebbet, exkluzívabbat keresve sem.
A cikk a 2005. szeptemberi számunkban olvasható.
