Mindannyian tanúi lehetünk az okostelefonok térhódításának. Akár rajongunk értük, akár fenntartásokkal kezeljük őket, ragaszkodva bevált maroktelefonunkhoz, az biztos, hogy ezek a készülékek sok millió ember figyelmét vívták ki maguknak, nemcsak technológiájukkal, megjelenésükkel, hanem egyszerűen azzal, hogy sokkal egyszerűbbé tették az internetes szolgáltatások használatát.
Amihez néhány éve még mindenképpen be kellett indítanunk a PC-t – kivárva a jó pár perces rendszerindulást –, ahhoz most elég pár másodperc és gombnyomás, illetve érintés. Böngészhetünk, chatelhetünk, helyeket, útvonalakat kereshetünk a térképen, bármikor követhetjük az árveréseinket, hiszen az okostelefonunk mindig velünk van, emellett a mobilinternet-lefedettség és a térerő is egyre kevésbé probléma. Mi közük van a tévéknek a telefonokhoz? Az, hogy valószínűleg ugyanolyan változás előtt állnak, mint néhány éve a telefonok: szinte elkerülhetetlenül „okosodni fognak”.
A nappali császára
A tévékre legtöbben hagyományosan a tévéműsorok, filmek és videofelvételek lejátszójaként gondolunk. Sok változáson ment át a tipikus tévé az utóbbi 10 évben: nagyobb képet növesztett, elvékonyodott, digitális adásokhoz alkalmas hangolóegységek kerültek bele, de alapvetően – célját, rendeltetését tekintve – ugyanaz maradt. Csakhogy ez a nagy képernyő a nappali főhelyét bitorolja, minden fotel és kanapé felé néz, emiatt jó lenne, ha végre valami újat is tudna mutatni, nem pedig csak részletesebbet vagy kontrasztosabbat.
Más oldalról megközelítve az okostelefonunk mindig nálunk van, egész nap használjuk, amikor csak kell (sokan tán akkor is, amikor nem feltétlenül kellene). Amikor hazaérünk, akkor elfoglaltabb napokon eddig rögtön bekapcsoltuk a számítógépet, de most a tévégyártók új otthoni terepet ajánlanak, az okostévét (smart TV). Ugyan ez helyhez kötött, de igen nagy felületen tárja elénk ugyanazt, mint a PC vagy az okostelefon, a távirányítóhoz pedig már amúgy is mindenki hozzászokott.
Ha belegondolunk, a mai televíziók egy nagy megjelenítőpanelből, bemenetekből és tunerekből, illetve kezelőszervekből állnak; ezeket egy beégetett program fogja össze, amely egy célszámítógépen fut (gyakorlatilag egy speciális Linux rendszer van a tévékben). Ez a processzor eddig jellemzően a képfeldolgozást, a kezelést koordinálta, de ennél sokkal többre is képes, legalábbis sok mindenre futná az erejéből. Több gyártó kihasználta már a lehetőségeket korábban is, és néhány szoftvert beépített a hálózati csatlakozással felszerelt tévéibe vagy épp Blu-ray lejátszóiba. Az elmúlt években a fejlesztések új irányt vettek – ezeket a legtöbb gyártónál az idén megjelent termékekben érhetjük tetten –, a gyártók nyílt platformokat alakítottak ki és lehetővé tették, hogy bármelyik cég létrehozhassa saját tartalmait felkínáló alkalmazását. Ehhez API-t, támogatást is biztosítottak, így ma már számos weboldal programja bekerült a tévékbe.
Mi kell ahhoz, hogy ez működjön? A tévé mellett szükségünk lesz még internetkapcsolatra, amit vezetékes Ethernet-csatlakozással vagy a Wi-Fi révén juttathatunk el a tévéig (útválasztónk már ugye valószínűleg van). A vezeték nélküli kapcsolat nem minden modellben alaptartozék, de a gyártónál megvásárolható USB-adapterrel rendszeresíthető.
Mit nyer a tévénéző?
A menüben az alkalmazások között tallózhatunk, azokat feltelepíthetjük, futtathatjuk, akár egy telefonon. Ez először lehet érdekes, de végeredményben az számít, hogy melyek azok a funkciók, amelyek általában egy okostévével a fejlesztések jelenlegi állása szerint elláthatók.
Sokan eleve örülni fognak annak, hogy nem kell kötődniük a tévéműsorok időpontjaihoz és a műsorokkal elkerülhetetlenül ömlő reklámokhoz. A legtöbb okostévé egyrészt tartalmaz médialejátszót, amivel USB- vagy hálózati forrásból (DLNA) megnézhetünk sokféle mozgóképet, képet és zenét is hallgathatunk (az egyes gyártók és azon belül évjáratok esetében is változó a formátumkompatibilitás szintje, erről a teszt résztvevőinek leírásában többet elárulunk). Persze a tartalomról nekünk kell gondoskodnunk. Az alkalmazások között azonban számos videós híroldal, szórakoztató videomagazin és közösségi oldal kliense is megtalálható (a YouTube és Twitter mindenütt, sok helyütt a Picasa is ott van).
Tipikus a Dailymotion, gyakran az Euronews vagy a CNBC is a palettán leledzik. A művészi, minőségi látvány iránt érdeklődők számára érdekes lehet a Vimeo. Általában több ezer rádióadóból is válogathatunk az Aupeo, a vTuner és/vagy a Shoutcast révén. Nagyon hasznos az időjárás-előrejelzés és a Google Maps is. A gazdag alkalmazáskínálattal megáldott platformok kínálatában biztosan találunk egy rakás angol nyelvű gyermekműsort, könyvet és logikai játékokat (kirakó, sakk, mahjong). Sajnos magyar nyelvű tartalomból kevesebb van, egyelőre csak a legnagyobb online tartalomszolgáltatók kínálatából csemegézhetünk, illetve akad olyan gyártó is, aki ez ügyben még nem tudott előrejutni.
A helyzet nagyon változó, ezért is kellett sort kerítenünk ennek az összeállításnak az elkészítésére. Nehéz dolgunk volt, mert az okostévék piaca jelenleg is erőteljesen fejlődő állapotban jár, így nem sikerült minden ismert gyártótól mintát szereznünk. A négy legismertebb cég palettájáról igyekeztünk kétszázezer forint körüli áron kapható modelleket bekérni, több-kevesebb sikerrel. Egy-egy okostévé-platform az egész vállalatra, illetve annak idei termékvonalára jellemző, ezért ezúttal nemcsak konkrét készülékeket, hanem az okostévé-rendszereket magukat is igyekeztünk bemutatni.
LG 42LW5500
Hagyományos, fekete színű kávával készült az LG tévéje, ellátva a bemenetek szokásos bőségével. Kicsit keveselltük az USB-kapuk számát és hiányoltuk az USB-billentyűzet/egér támogatást, emellett alapvetően a távirányítóra utaltak minket használat közben. Utóbbi hiányosságot az okostelefonos távirányítással küszöbölte ki a gyártó – kényelmesebben irányíthatjuk az alkalmazásokat és QWERTY billentyűzetet is nyerünk, ha androidos vagy iOS-alapú okostelefonunkra letöltjük az LG Remote alkalmazást. Emellett egy szokatlan, játékos extra lehetőség áll rendelkezésre, kapható a tévéhez (mintegy 10 000 forintért) egy rádiós, mozgásérzékelős távirányító is, a Magic Motion, ami egér helyett is szolgál, illetve a játékokat teszi sokkal élvezetesebbé – a használatát kicsit tanulni kell. Érzékenysége, pontossága nem rossz, de azért elmarad a játékkonzolokhoz rendszeresített modellekétől. Segítségével a böngésző és az egész tévé kezelhető.
Számos alkalmazás található az LG rendszerében, ami külön kezeli az internetes tartalomszolgáltatásokat (például YouTube) és az egyéb szoftvereket (játékok, jóga tanfolyam, nyakkendőkötés). Jó pár hazai tartalom áll rendelkezésünkre, köztük online lapok és videós oldalak is szerepelnek. A YouTube program amikor csak lehet, HD-minőségben dolgozik, ami jót tesz a képminőségnek. A tartalomért (például hitelkártyával) egyelőre nem tudunk a tévén fizetni, de például az MLB.TV-hez meglévő prémium fiókunkat össze tudjuk kapcsolni vele.
Az alkalmazások mellett a webböngészőt is igénybe vehetjük, amely elég jól megjeleníti a honlapokat, de azért nem olyan rugalmassággal és gyorsan, mint egy PC, alkalmi pötyögésre viszont megfelelő. Flash-kompatibilis, de nem a legújabb változattal bír, így nem minden oldal jelenik meg, a videós oldalakba épített lejátszók pedig teljesítmény hiányában nagyon szaggatnak.
A tévé képminősége jó, szépen beállítható és hasznos szűrőket épített be a gyártó, érdemes mértékkel alkalmazni őket. A zónák kis száma miatt a zónás kontraszt nem mindig ad természetes hatású eredményt. Kiemelendő, hogy ennyi pénzért passzív szemüveges 3D-t kapunk, valóban nyugodt képpel. A beépített médialejátszó a legtöbb formátummal megbirkózik, ékezetes feliratokkal is, bár korántsem mindenevő. Összességében az LG 42LW5500 több mint kiegyensúlyozott darab, különösen a közepesen bő alkalmazástár és a 3D miatt.
Előny: józan ár, villódzásmentes 3D, olcsó szemüveg, opcionális játékkontroller, számottevő hazai tartalom
Hátrány: csak két USB-aljzat
Képminőség: 4
Szolgáltatás: 4
Kezelhetőség: 4
Ár/érték: 4
Samsung UE40D6500VS
Igazán csinosra sikeredett a Samsung legújabb sorozatának 40 hüvelykes képátlójú tagja, az igen keskeny, 12 milliméteres káva és a kvázi pengevékony panel emeli a megjelenése fényét. A készülék hátoldalán elhelyezett kezelőgombok érintésre megjelennek a képernyőn, így sötétben is könnyű velük kezelni a készüléket, persze a háttérvilágításos távirányítóval kényelmesebb. A Samsung esetében is adott az Android-, illetve iOS-alapú mobil távvezérlés lehetősége (Wi-Fin keresztül). Ha még kényelmesebben szeretnénk használni a különféle okostévé-alkalmazásokat, akkor megvásárolhatjuk a Touch Remote érintőképernyős távirányítót, amiért különösen akkor lehetünk hálásak, ha gépelnünk is kell.
A tévé felülete eléggé tükröződő, ami csak a dizájnnak tesz jót, viszont nagyon szép képet jelenít meg, igaz, a gyári beállítás kissé harsány, ám könnyen áthangolható, sok hasznos szűrőoptimalizáló opció áll rendelkezésre.
Az alkalmazáskínálat bőséges, egyelőre nincs fizetési lehetőség. Csak játékból 74 áll rendelkezésre, és jó pár magyar tartalomszolgáltató is szerepel a kínálatban. Ha valamire épp nem találnánk megfelelő szoftvert, akkor nagy hasznát vehetjük a beépített böngészőnek, amely más gyártók megoldásaival ellentétben támogatja a Flash- és Java-alapú oldalakat is, azaz gyakorlatilag mindent elvégezhetünk vele.
Médialejátszóként elég jó teljesítményt nyújt a tévé, a felirat szinkronja és karakterkódolása is állítható. Ismeri az MKV-t is, de annak belső feliratait nem kezeli, viszont a hangsávokat (akár DTS-t is) igen.
A D6500 egy aktív képzáras 3D-megjelenítésre alkalmas tévé, rádió-összeköttetéssel dolgozó, USB-n tölthető szemüveg sajnos nincs a csomagban. A 3D-kép nem fárasztja jobban a szemet, mint más képzáras (aktív szemüveges) 3D-full HD-technológiát alkalmazó modellek. Ha nem lenne otthon 3D Blu-ray lejátszónk vagy filmünk, akkor szélessávú internet és útválasztó birtokában is kipróbálhatjuk a térhatású képet a 3D Explore alkalmazással; jó minőségű ingyenes kisfilmek, előzetesek, demók állnak ingyen a rendelkezésünkre. A Samsung UE40D6500VS igen igényes dizájnnal, böngészővel és Wi-Fi-vel tüntet, emellett kiváló alkalmazáskészlettel látták el, amiért egy kis többletárral kell számolnunk.
Előny: kiváló megjelenés, rengeteg alkalmazás, sok hazai tartalom, beépített Wi-Fi, ingyen 3D-anyagok
Hátrány: nem mellékelnek szemüveget
Képminőség: 4
Szolgáltatás: 5
Kezelhetőség: 4
Ár/érték: 4,5
Panasonic TX-P42G30E
A Panasonic G30-as modellje a hagyományos, fekete kávás dizájnvonalat követi. A meglehetően masszív, 42 hüvelykes készülék kezelőszerveit jobboldalt jól elérhető helyre építették és mechanikus kikapcsoló gombot is kapott. Érdemes megemlíteni, hogy a talp felszerelése ennél a hardvernél volt a legegyszerűbb.
Plazmáról lévén szó a kép minősége kiemelkedő, élvezhetjük a valódi ötmilliós kontrasztot és a mély feketéket. Több lépésben állítható a zajszűrés, a mozgássimítás és a felbontásjavítás erőssége is. Filmnézéshez beépítettek THX színsablont, így nem feltétlenül kell pepecselnünk a beállításokkal. Gyakorlatilag minden elmondható a készülékről, amit a hardverteszt rovatunkban szereplő 50 hüvelykes változatról ismertethettünk, ám a TX-P42G30E teszt elkészülte óta tovább bővültek a Viera Connect lehetőségei: több alkalmazás elérhető, mint azelőtt, és más okostévé-platformoktól eltérően, itt lehetőségünk van vásárlásra is.
A Viera Connect Marketben fizetős tartalmak is szerepelnek, így például a tévén vásárolhatunk vagy bérelhetünk filmeket az Acetraxtól. Akár a tévéhez illeszthető hardver kiegészítőket (Skype kamera, Wi-Fi-adapter, billentyűzet) is beszerezhetünk. A programok összmennyisége elmarad más platformokétól, de – talán azért, mert a Panasonic platformja évekkel korábban indult, mint más gyártóké – a videós tartalomkínálat kiemelkedő. Érdemes kiemelni a Wealth TV 2D-ben ingyenes minőségi műsorait (ha kis árkülönbséggel 3D-s modellt választunk, akkor havi egy dollárért előfizethetünk a Wealth TV 3D prémium tartalmaira is). A gyártó nem sajnálta a kellő erejű processzort a tévéből, így a Viera Connect alkalmazások fél-harmadannyi idő alatt indulnak el, mint a konkurens gyártókéi általában. Egyedi, hogy a játékok között az Asphalt 5 autóverseny-szimulátort is szerepel, amelyben a tévé képes a perspektivikus látványt élvezhető minőségben előállítani.
A plazmatévék alap előnyeit – például a natív milliós kontraszt – a Panasonic is biztosítja, emellett az átlagosnál egy renddel jobb teljesítményű okostévé-platform jellemzi. Ha olyan tévét keresünk, amit leginkább 2D-mozizáshoz használnánk, de szeretnénk fürge alkalmazásokat is, akkor a G30 igen jó ár-érték aránya miatt megfontolandó.
Előny: kiváló képminőség, erőteljes okostévé-motor, fizetési lehetőség, minőségi videós tartalmak
Hátrány: nincs 3D, átlag feletti fogyasztás
Képminőség: 5
Szolgáltatás: 4
Kezelhetőség: 4
Ár/érték: 4,5
Philips 42PDL7906H12
A Philips formatervezési filozófiája szerint az otthoni szórakoztatóelektronikai berendezéseknek sokkal inkább bele kell épülniük az élettérbe, semmint meghatározni azt. A gyártó DesignLine családjába tartozó tévé egyrészt fehér színével, másrészt teljes felületű edzett üveg-előlappal és fém alkotóelemekkel rendelkezik, a modern belsőépítészeti irányzatokhoz igazodva. A kétoldalú Ambilight Spectra 2 hivatott a környezet színes, az aktuális képi tartalomhoz illő bevilágításával fokozni az élményt. Mindennek pénzben és tömegben is meg kell fizessük az árát, ennélfogva a Philips készülék drágább és nehezebb is a mezőny többi tagjánál.
LED LCD-panelre épül a képalkotás, amely 3D-filmtartalmak megjelenítésére is alkalmas, ehhez passzív 3D-panelt alkalmaz, olcsó polárszűrős szemüveggel. A 3D-kép ennélfogva – mint más passzív rendszereken is – stabil, viszonylag szemkímélő. A Pixel Precise HD (a Pixel Plus utódja) megteszi a magáét zajszűrés, mozgássimítás és MPEG-zajoptimalizálás terén, a képi összhatás úgy általában nagyon jó. Megjegyeznénk, hogy hangminőség tekintetében is átlag felett teljesít a készülék, és kezelhetőség szempontjából is csak jót mondhatunk a Philips tévéjéről. A mellékelt, kagylót formázó távvezérlőt nem pakolták tele gombokkal, mégis kezelhető a menü, a szövegbeíráshoz az SMS-stílus dívik, illetve van mobil Wi-Fi-távirányító alkalmazás is.
Sajnos a médialejátszó képességek igen korlátozottak a Philips tévé esetében. A DivX AVI és WMV HD-médiát képes elvileg lejátszani a tévé, de erre csak akkor hajlandó, ha szabványos oldalarányú anyagról van szó és a feliratokat egyáltalán nem jeleníti meg. A beépített Net TV-ben rendelkezésünkre állnak a legismertebb elemek, mégis mindössze 20 alkalmazást számlálhattunk össze, okostévé-tartalom és szoftverügyben még van mit fejlesztenie a gyártónak.
Prémium képminőség, Ambilight, beépített Wi-Fi, DLNA, felvételi lehetőség és modern, könnyed dizájn – ha ezeket keressük, akkor egy modern nappaliban meglehet a helye a Philips készülékeknek, ám médialejátszó és okostévé-alkalmazás szinten remélhetően még fejlesztenek a rendszeren. Ez addig sem jelent feltétlenül kiküszöbölhetetlen hátrányt, legfeljebb némi többletkiadást, egy médialejátszóval ugyanis pótolhatók a hiányosságok.
Előny: modern, világos sizájn, jó képminőség, beépített Wi-Fi, áttekinthető távirányító és menü
Hátrány: gyenge médialejátszó, kevés alkalmazás, nincs magyar tartalom
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 3,5
Kezelhetőség: 5
Ár/érték: 3,5
Samsung SmartHub
Egy igen jól összeállított modellel indult a Samsung a tesztünkön, amely minden jót tartalmaz ahhoz, hogy különösebb teketória nélkül beállíthassuk a nappali főhelyére. A kényelmes Wi-Fi, a vékonykávás dizájn, a visszafogott fogyasztás és a tévés viszonylatban igen jó médialejátszó képességek, no és a jó képminőség a készüléket igen jó vétellé teszik – igaz, kissé átlag feletti áron. Sokan bizonyára szívesen veszik a 3D lehetőségét is, habár ehhez még a szemüvegeket be kell szerezni.
Hasonlóan jól felszerelt tévét más gyártótól is kaphatunk körülbelül ugyanekkora összegért, de egyben azért kétségkívül kiemelkedik ez a modell, ez pedig a SmartHub okostévé-platform. A gyártó igen nagy hangsúlyt fektetett a fejlesztésre, aminek meg is van a látszata: nemcsak messze ezen a platformon áll rendelkezésre a legtöbb szoftver, de itt áll rendelkezésünkre a legtöbb hazai tartalom: összesen hat hazai portál kínálatából válogathatunk, hírek, bulvár, több helyütt videós anyagok is rendelkezésre állnak. Kiemelendő még az Explore 3D, amelynek révén akkor is belevethetjük magunkat a térhatású házimozizásba, ha egyetlen Blu-ray film sincs otthon.
Ha számunkra az okostévé alkalmazások a legfontosabbak, akkor nem kell feltétlenül ebben az árban körülnéznünk, megúszhatjuk olcsóbban is. A gyártó kisebb 2011-es modelljei ugyanezt az alkalmazáskínálatot vonultatják fel; azonos képátló mellett több mint 40 000 forintot takaríthat meg az, aki beéri egy D6100-as modellel, lemondva a Wi-Fi, a böngésző és a vékony káva előnyeiről és megelégedve a 200 hertzes képfrissítéssel.
Panasonic Viera Cast
Mint a technológia talán legjelentősebb jelenkori fejlesztője, a Panasonic egy plazmatévével vágott bele a versenybe. A plazma vitathatatlanul a legnagyobb kontrasztot, a legrövidebb válaszidőt és házimozis szemmel úgy általában a legjobb képminőséget biztosítja – igaz, valamivel erőteljesebb energiafogyasztás árán. Masszív erényei mellett is kényelmesen belefért ez a modell az előirányzott árkeretbe, sőt a mezőnyből legolcsóbban ezzel juthatunk okostévéhez. Ez a visszafogott kiszerelésnek is köszönhető: a Wi-Fi itt opcionális és nincs sztereoszkopikus 3D-lejátszás sem, viszont 2D-ben abszolút a minőségre törekedett a gyártó. Mégis leginkább okostévé-rendszere teljesítményével érdemelte ki ajánlatunkat a Viera Connect.
A VieraConnect az iparág időrendben egyik legelső okostévé-platformja (pár éve még Viera Cast néven ismerhettük). Videós témákban a tartalom minőségével emelkedik ki, illetve nemcsak azt teszi lehetővé, hogy korábban (például PC-n) megvásárolt videotékás fiókunkat használjuk, de a kezelőfelületen is használhatjuk a hitelkártyánkat. Emellett a 2011-es tévémodelleket erős processzorokkal szállítják, így sokkal gyorsabban reagál az okostévé-menü, mint a többi modell esetében, emellett a belső nézetű, szintén külön megvásárolható autóverseny-játék futtatása sem probléma, még kiegészítő vezérlőket, adaptereket is vásárolhatunk a tévé előtt ülve. Egyetlen lényeges hátránya, hogy jelenleg csupán egy magyar tartalomszolgáltató alkalmazást biztosít.
Természetesen, ha több extrát szeretnénk, akkor találunk a gyártó kínálatában fejlettebb modelleket is pár tízezer forintos ártöbblettel. Ha konkrétan a 3D hiányozna, akkor a 2011-es terméksorból a TX-P42UT30E képviseli a belépő szintet, a most kipróbált Panasonic TX-P42G30E modellel azonos árszinten.
LG 42LW5500
Az LG kijelzője azok számára lehet érdekes, akik szeretnének 3D-s tévét vásárolni különösebb felár nélkül, és egy olyan modellt keresnek, amely az adott szegmensben jó ár-érték arányt nyújt. Az LW5500 jól összeszedett mindent a sikerhez, adott a megfelelő képminőség és a nyugodt, biztosan villódzásmentes 3D-megjelenítés.
A médialejátszója kompatibilitásból ugyan csak erős közepes, és az okostévé-menü nem kapkodja el a működést, de népes alkalmazáspalettáról válogathatunk, köztük néhány hazai ízzel is. A továbblépési lehetőség adott a Wi-Fi irányába, a játékokhoz pedig egy mozgásérzékelős vezérlőt is beszerezhetünk.
