Bizonyos időközönként a HEDT, azaz a (High-End DeskTop) rendszereket is megújítja az Intel, ezúttal a tavaly év közepén debütált Haswell processzorcsaládra épülő Extreme Edition változat képében érkezett meg a vérfrissítés. A spéci Extreme Edition sorozat - röviden csak „EE” - jó 10 éve kezdte a pályafutását, a 2003-ban bemutatott első Pentium 4 EE óta közel negyvenszeresére nőtt a sebessége is.
A HEDT mindig is kifejezetten a nagy teljesítményű asztali rendszerekben gondolkozókat célozta meg. Azokat, akik nem sajnálnak horror összegeket kifizetni egyetlen komponensért sem. A magas ár persze nem újdonság, az EE sorozatot mindig végigkísérte a vaskosabb árcédula, a korábbi hatmagos Ivy Bridge-E széria sem volt olcsó, csúcsváltozata jelenleg is közel 300 ezer forintba kerül. Amíg nem jelenik meg a sokak által várt Broadwell, addig feltehetően a Haswell-E lesz a legerősebb asztali Intel processzor, a háromtagú család csúcsváltozata pedig a cég első asztali nyolcmagosa. A gyártó ráadásul elég kényelmes pozícióban van, ebben a kategóriában egyáltalán nincs ellenfele, az AMD egész egyszerűen nem tud, és talán nem is akar versenybe szállni a HEDT piacért.
Mi van a tokban?
Az új Haswell-E nem hoz gyártástechnológiai áttörést, a 22 nm-es Tri-Gate lapka megtervezése sem terhelte túl a tervezőket, alapvetően itt is az Ivy Bridge-E felépítését követték. Nőtt viszont a CPU, a 2,6 milliárdnyi egységnek 38 százalékkal méretesebb chip ad otthont. Ez meg is látszik a processzoron, nehéz összetéveszteni egy régebbi Extreme Edition változattal. A méretnövekedésben egyébként nincs semmi csoda, hat mag helyett immár nyolcnak kellett helyet szorítani, valamint a közös L3 gyorsítótár is ennek megfelelően hízott fel. Egészen pontosan 20 MB-ról van szó, ami jelentős előrelépés.
Az i7-5960X magonkénti órajele „csak” 3,0 GHz, ami igény esetén 3,5 GHz-ig is felkúszhat. A tokozásban egymással szemben elhelyezkedő négy-négy mag két egyenrangú szálon képes utasításokat kezelni és végrehajtani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az i7-5960X támogatja a HyperThreading technológiát és képes 16 szálon dolgozni, vagyis a gépünk ennyi logikai processzort fog látni. A CPU felülnézeti képén a felső területen látható a PCI Express (8 GT/s) sávokat tartalmazó rész. Ezekből a csatornákból összesen 40 található, legalul pedig a memóriavezérlő területet láthatjuk, ahol igen komoly változások történtek a korábbi Sandy Bridge-E, illetve az Ivy Bridge-E felépítéséhez képest is. A négycsatornás megoldás immár nem DDR3 modulokat, hanem alacsonyabb, 1.2 volton működő 256-bites DDR4-et támogat, ami nem kettő, hanem négy darab RAM beszerelése esetén éri el a maximum teljesítményt.
Megjött az X99 chipset is
Az új Haswell-E nem csupán egy frissítés lett, gyakorlatilag komplett platformváltást hozott. A teszthez használt ASRock Fatal1ty X99M Killer alaplapon elsőre nem is látszik komolyabb fejlődés, jobban megnézve viszont feltűnik, hogy megváltozott a processzor foglalata. A jelenleg futó LGA 2011 tokozás helyett egy jóval modernebb, LGA 2011-3 változatot kapunk, amiben a „-3” jelölés a lényeg. A megváltozott foglalat visszafele nem kompatibilis, így csak az új Intel
Haswell-E, valamint az akár 18 magos Xeon procik számára lesz használható. Az új foglalat bevezetésére főként a DDR4 miatt volt nagy szükség. Az alacsonyabb feszültséggel működő - és lényegesen takarékosabb – 1.2 V modulok némileg gyorsultak, ráadásul az alaplap a DDR4 3000+(OC) példányokat is képes kezelni.
Az ASRock példányát böngészve a hatalmas passzív chipset és MOSFET hűtőn kívül feltűnnek még az átrendezett DDR4 foglalatok is. A processzor két oldalán kettő-kettő foglalatot kapunk, ami immár 288 PIN-es, így búcsút inthetünk a régi DDR3-nak. Fontos változás történt a SATA csatlakozók számában is, már tíz SATA 3 eszközt csatlakoztathatunk az alapunkhoz. Esetünkben az ASRock egy eSATA és egy Ultra M.2 foglalatot is kínál, ami már a harmadik generációs (PCIe Gen3 x4) foglalatot jelöli, az SSD tárolót főleg ide lesz értelme pakolni. A roppant gazdag felszereltség és felsorolhatatlan mennyiségű szoftveres extra egyébként minden X99-es alaplap esetében megtalálható, persze cserébe egyik sem a 20-30 ezres kategóriát képviseli. Az általunk tesztelt ASRock Fatal1ty X99M Killer sem olcsó mulatság, bruttó 86 ezer forintba kerül, ezért viszont már olyan úri huncutságokat is kapunk, mint például platina kondenzátorokat, vagy aranyozott csatlakozótűket a memória foglalatban.
(Az itthon is kapható X99-es alaplapok részletes tesztjét a következő (októberi) PC World magazinban lehet majd olvasni)
Teszteltünk és elcsodálkoztunk
Hogy ne csak kipróbáljuk, de össze is hasonlíthassuk az Intel új nyolcmagosát, beszereztük a korábbi elődöt, a hat maggal rendelkező, 3,6 GHz-es i7-4960X típust. Viszonyításképpen betettük a tesztbe a ma kapható legerősebb LGA1155-ös Haswell processzort is, a 4,0 GHz-es i7-4790K modellt, ami 100 ezerért sokak számára csábító vétel lehet. A verseny tehát felettébb érdekes, mert a legalacsonyabb órajellel (3,0 GHz) és legtöbb maggal (8) is az i7-5960X rendelkezik, ehhez ráadásul egy közel 300 ezer forintos árcédula társul.
Kezdésnek kipróbáltunk pár játékot, hogy megnézzük, milyen különbségeket lehet felfedezni a négy-, hat- és nyolcmagos CPU-k között. A tesztekhez egy Gigabyte GeForce GTX 770-est használtunk, 2 GB VRAM társaságában, valamint 32 GB (4x8) Crucial DDR4-2133 memóriát és egy 250 GB-os Samsung 840 EVO SSD-t is bevetettünk. A játékokat 1080p-ben, maximális részletesség mellett futtattuk.
Első tesztprogramunk a 2013-as Tomb Raider volt, ahol meglepő módon mindhárom processzor körülbelül azonos fps értéket ért el. A legolcsóbb versenyző 1 fps pluszt tudott felmutatni, ami akár mérési hibahatáron belül is lehet. A BioShock Infinite sem gazdálkodott túl jól a magokkal, itt is a négymagos i7-4790K produkálta a legjobb eredményt. A nyolcmagos i7-5960X csak a második lett, átlagosan 3 képkockával maradt le az elsőtől. A Battlefield 4 szintén nem mutatott nagy különbséget a processzorok között, itt is az olcsóbb Haswell nyert a magasabb órajelnek köszönhetően. Jól látszik, játékoknál főként a magas CPU órajel és persze a grafikus vezérlő számít, nagyon kevés játék van a piacon, ahol érdemi különbséget lehet kimutatni 1080p-ben a négy és nyolc mag között.
Munkára született
Futtattunk pár általános tesztet is, ilyen volt a csomagolási bechmark, amit WinRAR segítségével végeztünk. Itt már látszik, hogy a magok száma nagyon is fontos. A négymagos i7-4790K például nagyon lemaradt, az i7-4960X és i7-5960X viszont nagyot csatázott, végül jó 10 százalékkal jobb eredményt hozott a Haswell-E. A plusz két magnak köszönhetően 6 másodperces előnyt mértünk, ami egy majdnem 2 GB-nyi könyvtár összecsomagolásakor jelentkezett. Cinebench alatt is kirajzolódott a nyolc mag előnye, az i7-5960X pontosan 22 százalékkal több pontot ért el, mint az i7-4960X. A csupán négymagos Haswell itt is jelentősen lemaradt. 3D-vel komolyabban foglalkozók is örülhetnek, a 2014-es 3ds Max majdnem 30 másodperccel gyorsabban végzett a rendereléssel, a két extra mag itt is jól jön. Fél perc egy tesztkörnyezet méréseként nem annyira megdöbbentő eredmény, de egy egész éjszakás renderelés esetén már órákban mérhető különbséget is kaphatunk.
A képmanipuláló, menedzselő szoftverek, például a FastStone Image Viewer is az egyszálú műveleteket kedvelik, ezért itt a magas órajel a legfontosabb. Emiatt a Haswell-E érezhetően nem tudott labdába rúgni, az akár 4,4 GHz-re is képes i7-4790K-t beelőzte mindkét drágább vetélytársát. 4K videó renderelésnél ismét más a helyzet, a Hybrid 4K tömörítési tesztjénél a x265 tömörítés majdnem 3 képkockás másodpercenkénti eredményt hozott a Haswell-E számára, míg a két maggal karcsúbb Ivy Bridge-E körülbelül 20 százalékos lemaradásban volt. A csupán négymagos i7-4790K nem is tudott másodpercenként két egész képkockát konvertálni, persze fele annyi maggal ez is szép eredményt tőle.
Tuning és fogyasztás
A most bemutatott i7-5960X sokaknak okozhat csalódást, hiszen csupán 3,0 GHz-es alap órajellel rendelkezik. Az alacsony magonkénti frekvencia látszik is az eredményeken, ahol a magok száma nem számít, ott rendesen alulmarad az Intel nyolcmagosa. Se 2D-s grafikában, se játékokban nem tud villogni. Az Intel szerencsére X jelöléssel látta el a komplett Haswell-E családot, ami annyit tesz, hogy szorzózármentes lett mindegyik példány, így megfelelő hűtés esetén alaposan felhúzhatók. Ebben persze az alaplapnak is partnernek kell lennie, de a X99-esek mindegyikét felkészítették overclokingra. Az ASRock Fatal1ty X99M Killer is kezesbárány, pláne ha veszünk mellé egy kellően komoly léghűtőt (pl. Noctua NH-D15) vagy egy jobb folyadékhűtőt.
Mi 4,4 és 4,3 GHz környékén éreztük stabilnak a CPU-t, léghűtővel inkább az alacsonyabb, 4,3 GHz-es értéket érdemes megcélozni, ezt 1,3 volt magfeszültség mellett lehet elérni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden processzor pont ennyire képes, lehetnek eltérések az azonos példányok között is. Az internetes tapasztalatok szerint akár a 4,6 GHz is elérhető vele, a profi tuningosok legmagasabb eredménye pedig majdnem 4,8 GHz. Nálunk 4,3 GHz-re tuningolva majdnem az összes tesztprogramban – ahol eddig kikapott – átvette a vezetést, nagyjából az i7-4790K eredményeit hozta. Fogyasztást tekintve itt is fel kell készülni egy méretesebb táppal, a 140 W TDP valóságban akár a duplája is lehet, főleg ha felhúzott órajel mellett kezdünk el játszani, vagy renderelni. Alapjáraton az i7-5960X nem pazarol, valahol 50 watt körül indul az üresjáratban mérhető fogyasztása és programtól függően 150 W környékéig emelkedhet. Egy szerényebb VGA-val párosítva elég lehet egy minőségi, 80 PLUS Gold tanúsítvánnyal rendelkező 550-600 wattos táp is, de egy erős GPU-val - esetleg kettővel - már kelleni fog az 1000 W.
Adnál érte 300 ezret?
A HEDT rendszereket picit másképp kell vizsgálnunk, mint a hagyományos otthoni használatra szánt irodai vagy játékos konfigurációkat. Itt elsősorban a komolyabb teljesítmény elérése a cél, nem pedig a spórolás, vagy az energiával való takarékoskodás. Gondoljunk csak bele, a most megjelenő új X99-es alaplap már önmagában is bőven 80-90 ezer forintos kiadást jelent, ehhez jönnek még a 4, vagy 8 GB-os DDR4-es memóriák – lehetőleg négycsatornás módban – és máris elköltöttünk közel kétszázezret.
Aki ennyit költ, az elsősorban nem a költséghatékonyságra törekszik, hanem a maximumra. Éppen ezért feltehetően a nyolcmagos, kb. 290-300 ezer forintos Intel Core i7-5960X-et fogja választani. Máris lazán félmillió fölött járunk, és itt még szót sem ejtettünk a profi hűtésről, a grafikus vezérlőről, adattárolókról, tápról, házról, mi egyébről. De mit is kapunk ennyi pénzért cserébe? Ezért az összegért nagyjából 8-10 százalékos plusz teljesítményt kaphatunk, a korábbi - szintén nem éppen olcsó - Ivy Bridge E csúcsváltozatához képest.
A tesztek alapján viszont az is látszik, hogy tuning nélkül a nyolcmagos újdonság komoly hátrányba kerülhet. A kevesebb maggal és szállal beérő alkalmazásokban a magasabb órajelű hat-, vagy akár négymagos családtagjai is jobban, vagy hasonlóan teljesíthetnek. De mit is jelent ez a hétköznapokban? Aki profi szinten űzi a Photoshopot az sem fog látványosan többet profitálni a nyolc magból, mint a hatból. Főként videóvágók, 4K-s anyagokkal dolgozók érzékelhetik a nyolcmagos Haswell-E plusz tartalékát, illetve azok, akik komolyabban 3D-znek és minden egyes renderelésre szánt másodperc forintban kifejezhető érték a számukra. A kipróbált játékok teszteredményei is főként azt támasztják alá, hogy a Core i7-5960X nem gamereknek készült, a nyolc magból csak nagyon kevés játék tud profitálni. Játékra még mindig bőven elég lesz egy i7-4970K is. Több mint 200 ezer forint van a két processzor között és ez fps-ben egyáltalán nem térül meg, így ha már játszani szeretnénk, akkor a négymagos Haswellre voksoljunk és egy csúcskategóriás VGA-ra. A különbözetből ez is bőven kifutja sőt, ha ügyesen vagyunk, még egy SSD-t is kigazdálkodhatunk.
Az Intel Core i7-5960X összességében tetszett nekünk, aki munkára keresi a legjobb asztali nyolcmagos CPU-t és olyan programokat használ, melyek értékelik a processzor képességeit, annak jó választás lesz. A platformváltás nem olcsó, ezért ezt a processzort mindenképpen csak munkagépekbe lesz értelme beszerezni, ami így képest kitermelni az X99-es platform magas költségét. Mindenki másnak - akinek nem feltétlenül fontos a sok mag - van és lesz jobb választás nála, pláne ha az ár/érték arányt is elkezdjük vizsgálni.
