2002 meglehetősen kellemetlen év volt az Intel számára. NetBurst architektúrával készülő központi egységei nem voltak képesek felvenni a versenyt sem a haladás ütemével, sem a konkurens AMD-termékekkel.
Egy kihelyezett izraeli kutatócsoport azt a feladatot kapta, hogy fejlesszen ki egy olyan lapkát, amely hordozható és asztali környezetben egyaránt megállja a helyét, mind teljesítmény, mind fogyasztás tekintetében. Így született meg a Pentium M: a 130 nanométeres gyártástechnológiával készülő központi egységek alacsonyabb induló órajeleik ellenére is könnyedén földbe döngölték a „klasszikus" Pentium 4 processzorokat.
Érdekesség, hogy a Pentium M alapvetően jobban hasonlít a Pentium 3-asokhoz, így inkább tekinthető azok utódjának, mint vadonatúj fejlesztésnek. Alig másfél év múlva érkezett a frissítés, amikor is 90 nanométerre állították át a Centrino platformot. Nagyobb gyorsítótárral és órajellel a Pentium M-ek tovább növelték előnyüket. Sajnos a sebesség ilyetén fokozása hosszabb távon nem megoldás, ezt már a NetBurst architektúra is bebizonyította. Így jutott a gyártó arra a döntésre, hogy a magok számát is emelni kell: megfelelően megírt alkalmazások futtatása esetén elméletben ez akár 100 százalékos teljesítménynövekedést is eredményezhet magonként. Így született meg a Core Duo mint az első dupla magos mobil központi egység: alacsony fogyasztásával - ebből következően hosszú üzemidejével - és nagy teljesítményével azonnal hódító útra indult.
Alig fél év telt el, és most az Intel már piacra is dobta az utódot, a Core 2 Duo sorozatot, amely közel kétszer annyi tranziszorral, 2 helyett 4 megabájtos gyorsítótárral, kicsivel hosszabb futószalaggal és eggyel több aritmetikai egységgel száll harcba. Az új lapka egyben teljesen új platformot igényel: az Intel új, Santa Rosa elnevezésű készlete gondoskodik a processzor kiszolgálásáról. A magasabb FSB-órajel mellett fontos újítás a sokat emlegetett Robson NV-gyorsítótár, valamint a 802.11n vezeték nélküli hálózatok támogatása.
Felzárkózni igyekvő AMD
Mindeközben persze az AMD sem tétlenkedett, hiszen 2005 második negyedévében kiadta Turion 64 típusjelzésű központi egységeit. Ez - az architektúrabeli különbségektől eltekintve - abban tér el az Intel platformjaitól, hogy teljesen „nyitott". Azaz az AMD nem adott hozzá külön lapkakészletet, hanem más gyártókra bízta azok elkészítését és optimalizálását. A Turionok eleinte kellemes alternatívát kínáltak, a Core Duo sorozat megjelenésével azonban óriási hátrányba kerültek: éppen ezért az AMD előállt a Turion 64 X2 sorozattal, amely szintén kétmagos megoldást kínál hordozható felhasználásra. Bár teljesítményben a Core Duo és a Turion 64 X2 között nincs túl nagy eltérés, a céltudatosan tervezett, optimalizált Centrino platform fogyasztása némileg alacsonyabb, mind a konkurencia termékeié.
A különbség a Core 2 Duo esetében még nagyobb, ugyanis ez a központi egység ugyanakkora, sőt esetenként alacsonyabb fogyasztás mellett jelentősen nagyobb sebességre képes, mint az AMD-k.
Lakatos Gergely és Nagy Lajos
