Vitathatatlan, hogy pár éve sokkal könnyebb dolgunk volt. Eldöntöttük, hogy a számítógépet elsősorban mire szeretnénk használni, melyik márkához ragaszkodunk, majd az előre elkészített legóelemelekből összerakosgattuk a pénztárcánknak megfelelő konfigurációt. Szinte nem is kellett előre gondolkodni, hiszen a különböző csatlakozószabványok - foglalatok, bővítőhelyek - gyakorlatilag évekig nem változtak. Manapság azonban felgyorsult a fejlődés: gombamód szaporodnak az újabbnál újabb szabványok, amelyek „szerencsés" esetben még csak visszafelé sem kompatibilisek, így kénytelenek vagyunk egyszerre cserélni komplett számítógépünket: ezért nem csoda, ha a frissítés lehetősége egyre távolabb és távolabb kerül.
Az egyszeri vásárló és a bolt
Régebben az új technológia - azaz egy újabb processzor vagy lapkakészlet - csak a csúcsmodellek kiváltsága volt, ebből pedig egyenesen következett a magas ár. Manapság azonban más a helyzet: gyakorlatilag középkategóriás árakon juthatunk hozzá a csúcskategóriás modellek némileg visszafogott teljesítményű változataihoz, így laposabb pénztárcával sem esélytelen modern, például száz százalékig Vista-kompatibilis számítógépet összeállítani.
Probléma akkor adódhat, ha kereskedőnkhöz betérve komplett konfigurációt vásárolunk. Az elképesztő mértékben felgyorsult technológiai fejlődéssel nem számolva, a raktárakban óriási mennyiség halmozódott fel az előző generációs alkatrészekből - ezeket pedig nem sokkal olcsóbban kaphatjuk meg, mint a minden földi jóval megáldott darabokat.
Csak szemfülesen!
Számítógépet összeállítani komoly feladat: a fizikai kivitelezést nem is feltétlenül magunknak kell végeznünk - az alkatrészek megválogatásánál azonban mindenképpen legyünk jelen, hogy gondoskodhassunk a megfelelő minőségről. Tételezzük fel, hogy otthonra keresünk „mindenes" számítógépet, amelyen a családfő tervezőprogramjaitól kezdve a csemeték játékáig minden alkalmazás elfut, és a Windows Vista telepítésére is készen áll.
Ehhez az Intel Core 2 Duónál praktikusabb központi egységet szinte nem is találhatunk: rendkívül alacsony fogyasztású, ami nemcsak a csendesebb hűtés miatt előnyös, hanem a villanyórát sem pörgeti olyan gyorsan. Aki pontosabb teljesítményadatokra kíváncsi, lapozzon újságunk 60. oldalára, ahol Intel E4300-tesztünkben látható, hogy a belépőszintű Core 2 Duót sem akármilyen fából faragták.
Vásárlásnál igyekezzünk figyelni arra, hogy semmiképp se sózzanak ránk régebbi Pentium processzorokat: legyünk hajthatatlanok, a Core architektúrájú központi egységek - még a legkisebb változat is - mindenben jobbak elődjüknél. Nem árt, ha bizonyos trükköket is figyelembe veszünk: léteznek olyan speciális alaplapok, amelyekbe belehelyezhető az asztali Core 2 Duo mobil elődje, a Core Duo. Ezeket szintén kerüljük el: egyrészt árban nem sokat nyerhetünk, másrészt az utód modell sokkal nagyobb tudású.
Alapjáraton
Természetesen nem mindegy, hogy processzorunkat milyen alaplapba helyezzük. Alapesetben az Intel 975X-szel, költséghatékony megoldásokhoz pedig a P965-tel szerelt típust ajánlunk megvételre. Jól gondoljuk meg, hogy milyen bővítőfoglalatokra lesz szükségünk, hány USB-csatolót fogunk használni, illetve hogy meglévő merevlemezünket csatlakoztathatjuk-e. Itt sem árt némi óvatosság: még ha bízunk is magunkban, kérdezzünk rá a feltétlenül szükséges funkciókra, különös tekintettel a támogatott processzorokra. Az alaplapgyártók általában büszkén hirdetik a termék dobozán, ha az támogatja a Core 2 Duót.
Végül, de nem utolsósorban szenteljünk figyelmet a sokat emlegetett tápegységeknek: egy játékra is alkalmas grafikus kártyával, nagyméretű merevlemezzel és optikai eszközökkel felszerelt Core 2 Duo processzoros számítógéphez ajánlott egy minimum 400 wattos, jó minőségű tápegység, amely legalább 2.0-s ATX szabványú. Ha erre vonatkozó feliratot nem találunk, vizsgáljuk meg a nagy, téglalap alakú csatlakozót - ennek 20 helyett legalább 24 tűsnek kell lennie.
Nem csak Intelből áll a világ
Az Intel a Core processzorokkal óriási fölényre tett szert az AMD-vel szemben, főleg teljesítményben - de árban is. Persze ez nem jelenti azt, hogy ők ne reagáltak volna: a technológiai újításokat most leszámítva árpolitikájukon is igazítottak egy kicsit, aminek eredményeképp néhány AMD-platform rendkívül vonzóvá vált az elmúlt hónapokban. Ez jelenti a processzor, alaplap és memória párosítását is - hiszen az AMD is átállt DDR2-es platformra az AM2 tokozás megjelentetésével.
Inteles vetélytársaikhoz hasonlóan a belépőszintű platformoknak sem kell mellőzniük a kétmagos központi egységet: már nagyjából 30 000 forintért vehetünk ilyen processzort. Alaplapot főképp az NVIDIA fegyvertárából választhatunk - mi az nForce 4-, illetve nForce 5-alapú megoldásokat ajánljuk. A választás attól függ, hogy kinek milyen felszereltségre van szüksége, és persze milyen vastag a pénztárcája.
Aki kicsit több teljesítményt szeretne AMD-konfigurációban, annak talán nehezebb dolga lesz, hiszen az Athlon 64 FX processzorok viszonylag nehezebben szerezhetők be, mint inteles kategóriatársaik. Ám egy Athlon 64 X2 5000+-szal is jól járhatunk: ez jelenleg 50-60 ezer forintért vásárolható meg. Ami a memóriát illeti, 667 megahertzes DDR2 foglalatúakat keressünk - itt megint csak anyagi lehetőségeink függvénye, hogy milyen kapacitású modellt választunk, és mennyire neves gyártótól.
Bár cikkünkben igyekeztünk elsősorban a processzorokra koncentrálni, tagadhatatlan, hogy ma már nem kell számítógépes játékőrültnek lennünk ahhoz, hogy számunkra is égető fontosságúvá váljanak a grafikus kártyák. Ezt először akkor tapasztalhatjuk majd meg, amikor telepítjük a Windows Vistát: a látványos Aero grafikus felület ugyanis el sem indul addig, amíg nem észlel egy újabb típusú, hardveres DirectX 9-támogatással ellátott egységet.
Rövid táblázatunk a nevezéktanok kiismerhetetlen útvesztőjéhez próbál segítséget nyújtani - azok számára emeltünk ki pár típust, akik nem szeretnének túlságosan sokat költeni erre, de olykor-olykor azért, ha már modern kártya dolgozik a gépben, szívesen elindítanának egy-egy játékprogramot. Tesztjeink alapján nyugodt szívvel ajánljuk mindet középkategóriás gépekhez, a pénztárca és játékkedv függvényében.
Nagyítható!
Említésre méltók még a GeForce 8 sorozat hamarosan megjelenő középkategóriás tagjai, amelyek a kellemes teljesítmény mellett már a DirectX 10-et (shader model 4.0) is támogatják. Az sem marad ki a jóból, aki csak grafikus kártyát szeretne fejleszteni, és továbbra is az AGP-foglalat mellett maradna: a 7800 GS-ből létezik még ilyen változat, így játék közben az utolsó százaléknyi teljesítményt is kifacsarhatjuk régebbi gépünkből. Egyéb esetben a legjobb választást jelenleg a Radeon X1950 GT jelenti, amely megfizethető áron nyújt majdnem csúcskategóriás szolgáltatásokat.
