A SSD-k tesztjei egyértelműen bizonyítják, hogy nem szerencsés kifejezett adattárolásra használni az effajta meghajtókat. Ha eléggé teletöltjük őket, akkor akár drámai mértékben is visszaeshet a teljesítményük. Egy közel a teljes kapacitásáig telepakolt SSD jóval lassabb írási sebességekre képes, ezzel akár jelentősen lassítva a gépünket is. Miért lehetséges ez?
Az ok magában a technológiában keresendő: amikor egy fájlt másolunk az SSD-re, akkor az üres blokkokat keres, és feltölti azokat. Ez a leggyorsabb írási mód, éppen ezért vezette be a Windows 7 a TRIM szolgáltatást, ami gyakorlatilag annyit csinál, hogy amikor mi az operációs rendszerben törlünk egy fájlt, akkor az adatot ténylegesen eltünteti az SSD-ről. Ez pont az ellentéte annak, amikor a merevlemezen véletlenül törölt dokumentum egy kis trükközéssel még visszaállítható.
Miért van szükség a folyamatos törlésre? Maga az írás a már megírt szektorba is gyors lenne, de azt előbb törölni kell. A NAND Flash memóriák 4 kilobájtonként írnak a 256 kilobájtos blokkokba, de amikor egy részben teli blokkot még tovább akarunk tölteni, akkor a meghajtónak előbb azt ki kell ürítenie, mielőtt újból feltöltené. Minél több adatot teszünk egy SSD-re, annál kevesebb üres blokk lesz elérhető, ez pedig részben teli blokkokat jelent. Ezeknek az írásához tehát előbb le kell törölni az ott lévő adatokat, elvégezni a módosításokat, majd visszaírni. Mivel egy fájl nem egyetlen blokkba lesz rögzítve, a késés még nagyobb lesz.
Mire van hát a TRIM funkció? A TRIM parancs csak az általunk törölt adatokat takarítja el ténylegesen, magától nem kezd el szorgoskodni, tehát egy közel telepakolt SSD-nél semmit nem ér, ha csak részben tele blokkjaink vannak: a TRIM nem vonja őket össze teli blokkokba. Ez az oka annak, hogy egy idő után zuhan az írási sebesség.
Az SSD-gyártók a saját módszereikkel igyekeznek az effajta jelenséget megelőzni. A fogyasztóknak szánt SSD-k általában a kapacitásuk 7 százalékát elrejtik a felhasználók elől, ezzel is biztosítva azt, hogy soha ne lehessen telepakolni a meghajtót. Ha nincs tele, akkor az írási sebesség is stabil maradhat. A részben megtelt blokkokról eközben az SSD vezérlőlapkája igyekszik gondoskodni, amely egy algoritmus segítségével megpróbálja egybeolvasztani ezeket, a lehető legtöbbet felszabadítva.
A tesztelők véleménye szerint általában a 70-75 százalékos határ az az SSD-k telítettségénél, amit nem ajánlott túllépni a jó teljesítmény fenntartása érdekében. Szintén ajánlott lehet az SSD-nk gyártójának a honlapját felkeresni, ajánlanak-e valamilyen firmware-frissítést vagy optimalizálóprogramot. Ha nem, meg lehet próbálkozni például az ingyenes SSD Tweakerrel. Általánosságban pedig elmondható, hogy az operációs rendszer mellett csak a nagyon teljesítményigényes programokat ajánlott a mozgó alkatrész nélküli meghajtóra telepíteni, minden más - köztük a játékok, filmek, fotók, zenék - mehet a HDD-re.
