Az SSD-ről, mint varázslatról beszélni nem is olyan durva túlzás, de ezt az tudja megerősíteni, aki már saját gépén megtapasztalta mindezt. Ha évekig használunk egy gépet, mondjuk egy notebookot 5400 rpm-es HDD-vel, majd hirtelen SSD-re váltunk, megdöbbenünk, hogy milyen gyors és erős is a gépünk, csupán egészen mostanáig a HDD megfojtotta az egészet. Az első sokkból felocsúdva azonban érkezik a feketeleves, mégpedig a kapacitás. Mára a felhasználók megszokták, hogy ha SSD, akkor a sebességgel nem lesz gond, azonban azt is megtanulták, hogy mindez nagyon drága és a kapacitás csak töredéke a HDD-knek.
A SATA fogságában
Tényleg gyors egy Solid State Drive, de jó tudni, hogy az SSD-k sebességéből még csak ízelítőt kaptunk. A kompatibilitás miatt az SSD-k bevezetésekor nem is volt kérdéses, hogy a SATA6G-hez kell ragaszkodni, ám ez mostanra az olcsó modelleknél is kínosan szűkös keresztmetszetté vált. Néhány cég készített ugyan PCIe-en kapcsolódó SSD kártyákat, ám ezeknél a rendszerindítás és egyéb, általános feladatok során sok nehézségünk akadhat.
A szabványok terén persze már elkészültek a folytatással, amely PCIe kapcsolatot használ a nagyobb sávszélesség érdekében, azonban egyelőre várnunk még a megfelelő SSD-kre. Az alaplapgyártók már egyre több lapon helyeznek el ehhez szükséges M.2 vagy SATA Express csatlakozót, de azért itt is tartanak a kompatibilitástól, ezért a legtöbb esetben SATA adatkapcsolatot (is) kapunk.
Ahhoz, hogy végre tényleg 1,4 GB/s körüli sebességre kapcsolhassunk, az M.2/SATA Express/PCIe kártyák mellett az NVMe-re, vagyis Non-Volatile Host Controller Interface-re is szükségünk lesz, mely adatkapcsolati rétegben az SATA-t váltja és sokkal jobban illeszkedik az SSD-k tempójához és adattárolási rendszeréhez.
Nincs olyan, hogy túl nagy
A megfizethető SSD ma 120 GB, vagy talán a 240/256 GB, de efelett már 60-80 ezer forintos tárolókat találunk, egy 1 TB-os SSD pedig kész anyagi csőd. Pedig jó lenne már a HDD-khez hasonló tárhellyel gazdálkodni és ahogy látjuk a híreket, a cégek is ebbe az irányba indultak el. A Samsung már árulja a 3D VNAND flash chipekkel szerelt meghajtóit, de ott a Toshiba, a SanDisk és az Intel-Micron kettős is, akik szintén felszálltak a 3D NAND expresszre. Ezzel a trükkel úgy lehet megsokszorozni a tárhelyet, hogy közben chipből sem kell több és a sebesség, a strapabíróság, pontosabban újraírhatóság sem csökken. Az Intel-Micron konkrétan már a 10 TB-os SSD-k koráról beszél, de persze nem 2015 lesz ez az év.
Ígéret vagy bizonyíték
Az ígéretek szépek, de az igazi kérdés, hogy kapunk-e idén töredékáron 5x nagyobb és 3x gyorsabb SSD-t gépünkbe. Nos, sajnos nem – a három kérés egyszerre túl szép is lenne. Ott van például az M.2/SATA Express és az NVMe. Ezt még nagyon kevés alaplap támogatja, ráadásul az első ilyen, bárki számára elérhető SSD-k is csak most, napjainkban jelennek meg a piacon – természetesen megfelelő felárral.
A kapacitástól mindenki sokat vár, pontosabban a forint/gigabájt mutató zuhanását lesi minden felhasználó. Nos, a gyártóknak ez nem kimondott érdekük, vagyis idén a 3D NAND-nak köszönhetően több gyártó is sokkal olcsóbban fog majd előállítani nagyobb kapacitású flash chipeket és így komplett SSD-ket, de azt hiába is várjuk, hogy ezt a spórolást 1:1-ben áthárítják ránk a gyártók.
Nehéz jósolni, de azért azzal talán nem lövünk nagyon mellé, hogy év végéig a 120 GB-os meghajtók ára már nem nagyon csökken tovább, ellenben a fél terbájtos, még mindig SATA6G meghajtók beesnek 50 ezer forint alá és megkezdi hódítását a villámgyors M.2+NVMe is, amely különösen notebookokban, hibridekben számíthat elsöprő sikerre, és felsőkategóriás asztali PC-kbe is megtalálja az útját.
