A 15 ezer forintos, 120 GB-os SSD-k korában a flash-alapú, gyors adattárolót már nem lehet luxusként emlegetni, de persze a nagyobb, 1-4 TB-os HDD-kel összehasonlítva nagymennyiségű adat tárolására továbbra sem túl gazdaságos. Nem is ez az elsődleges célja az SSD-nek, hanem az, hogy 120-512 GB-ot biztosítva szárnyakat adjon rendszerünknek és kedvenc programjainknak - minden más mehet az olcsóbb, lassabb HDD-re vagy akár egyenesen a NAS-ra is. Igen ám, de ez a helyzet állandósult évek óta, és úgy tűnik, nem nagyon tud kitörni mindebből az SSD.
SATA-láncok
A legnagyobb fékezőerő a SATA6G szabvány, ami csodálatos, ha a kompatibilitást és az egyszerű kábelezést nézzük, ugyanakkor átok, tekintve, hogy elavult technológia. A soros adatátvitel 6 Gbit/s elméleti sávszélességet biztosít, ami nagyon kevés egy SSD-nek, ráadásul a logikai réteg, az AHCI is inkább a HDD-khez igazított szabvány, így pedig egy flash-alapú tároló nem lehet hatékony.
NVMe+PCIe késés
A megoldás már régen elérhető: a PCI Express technológia 3.0-s verziója 4 vonalat felhasználva 32 Gbit/s-ra emeli az elméleti sávszélességet, ami csodálatos előrelépés és ismét van hová nyújtózkodnia az SSD-gyártóknak, ahogy az NVMe adatkapcsolat is ideális, így kevesebb felesleges adatcsere mellett több hely jut a tényleges, flash-hez optimalizált adatátvitelnek. Az is jó hír, hogy az újabb PC-knél már megtalálható legalább egy ilyen port, azonban az már kevésbé szívderítő, hogy megfelelő SSD-t beszerezni nem egyszerű, ha pedig mégis találunk ilyen modellt, hát ott minimum egy kettes szorzóval kell számolnunk.
3D NAND
A kapacitás drasztikus növekedését is egyre többen követelik, nem alaptalanul. Ez a jelenlegi, 2D technológia mellett hamar kivitelezhetetlenné vált - legalábbis úgy, hogy az árak közben feleződjenek. A megoldás a 3D NAND lehet, sőt, mára minden gyártó ebben látja a tovább lépési lehetőséget. A Samsung indította a V-NAND-ot meglehetősen agresszív módon, de nem volt teljesen zökkenőmentes az átállás. Ennek ellenére sikert aratott, aminek gyümölcsét mind a mai napig élvezi.
A Micron ennél óvatosabb volt és még csak most indítja 3D NAND chipjeit, de már ezek is 2-3x nagyobb kapacitásúak, mint a 2D-s chipek: az MLC 256 Gbites, a TLC 384 Gbites. További jó hír, hogy a 256 Gbites lapkából egy chipbe 4-et képesek rétegezni, így 2 chippel megoldható a 8-csatornás, 480 GByte-os SSD teljesítményvesztés nélkül. Az év közepén meg is érkeznek ezek a meghajtók, így várhatóan lesz 2 TB-os U.2/2,5"-os modell és 1 TB-os, egyoldalas M.2 SSD is. A kérdés csupán az, mindezt mekkora árprémium kíséri majd.
Nem szabad elfeledkezni a Toshiba-ról sem, aki több üzletágát feladta, ám a NAND-gyártásban erősíteni kíván és a 3D NAND-ot is nagy erőkkel fejleszti. A cég első generációs 3D NAND chipje 48 cellaréteg mellett akár 256 Gbit tárolására is képes és a SanDisk SSD-kben jelenik meg.
A NAND-on túl
Az SK-Hynix némileg lemaradt az élbolyból, ellenben az Intel gőzerővel fejleszti saját megoldását, a 3D XPointot, ami rezisztív technológia a DRAM és a NAND közé ékelődve. A NAND-nál gyorsabb és tartósabb ez a tároló, ahol nem tranzisztorok, hanem egymást keresztező csövek tárolják a biteket. Fontos, hogy nem cellákat vagy sorokat, hanem egyesével a biteket is el lehet érni, ami jelentős gyorsulást és egyszerűbb vezérlést tesz lehetővé. A rétegezhető chipek gyártását az Intel-Micron már idén el szeretné indítani, de várhatóan mindez a végfelhasználói piacon még jó ideig nem veszélyezteti majd a NAND flash helyzetét.
