Nemrégiben szárnyra kaptak a hírek, hogy megszületett az X25-M SSD frissített változata, ami 50 helyett már 34 nanométeres gyártástechnológiával készült. Ez a váltás sok előnnyel jár, például nagyobb tárkapacitással, olcsóbb előállítással és nem utolsósorban gyorsabb I/O műveletvégzéssel.
Az Intel SSD-je egyébként is furcsa szerzet, hiszen az MLC-technológia ellenére gyors, viszont drága, ami érthető, hiszen az egész meghajtó „hazai” elemekből épül fel, azaz Intel memória- és vezérlőlapka dolgozik benne. Utóbbi egyébként a G2 változatban lecserélődött, így csökkent a késleltetés. A meghajtóban található gyorsítótár mérete is megduplázódott, igaz, alacsonyabb lett az órajele, de ez nem sokat változtat.
A hozzánk érkezett G2-es változat tárkapacitása 160 gigabájt, de – akárcsak elődjéből – létezik belőle 80 gigabájtos változat is. Mi teljesítmény szempontjából csak a 80 gigabájtos G1-gyel tudjuk összehasonlítani, de bizonyosan nincs teljesítménybeli különbség a 80 és a 160 gigabájtos változatok között. Az új meghajtó a HDTach szintetikus mérése szerint minimálisan lassabb lett (főleg a „Burst” adatáramlás esetében), viszont a valós felhasználást szimuláló scriptek (PCMark) és mérések már jobb képet festettek a meghajtóról.
Összességében véve jót tett a vérfrissítés a meghajtócsaládnak, főleg az árának (ami hatalmasat zuhant), de nagyobb teljesítménynövekedést vártunk. Ugyanakkor az Intel próbálja kiszórni a megmaradt 50 nanométeres példányokat, amelyek árban ugyanott vannak, mint a várhatóan majd 80 ezer forint környékén kapható 34 nanométeres meghajtók, ezért vásárlásnál érdemes lesz keresni a G2 jelölést a sorozatszámban.
