Leleményes megoldásokból sosem volt hiány az emberiség történetében, s ezt a kisebb ötletektől a korszakalkotó felfedezésekig rengeteg példával illusztrálhatnánk. A 21. században különösen a számítástechnika világában valósultak meg kreatív újítások, bár sok ötlet el sem jut a tervezőasztalig. A vívmányok egy részét persze itthon soha nem látjuk viszont, és ez különösen igaz a legextrémebb ötleteket megvalósító termékekre. A vezérlőeszközök (amelyek közül most elsősorban a billentyűzeteket célozzuk meg) területén is léteznek olyan kezdeményezések, amelyek megérdemlik a figyelmet, függetlenül attól, hogy kis hazánkban talán soha nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba. Lássuk, milyen változások történtek e területen legutóbbi, erről szóló cikkünk megjelenése óta!
Mindjárt itt is van a nagy múltra, mintegy 30 évre visszatekintő PCD Maltron nem is egy, hanem akár tucatnyi billentyűzete. A speciális ergonómiai billentyűzeteket tervező és gyártó cég klaviatúrái a régi, orosz atomerőművek „dizájnjára” hasonlítanak, és legalább olyan öreg már ez a stílus, mint maga a gyártó. Elsőre furcsa lehet a billentyűk elhelyezkedése, de gondoljunk csak bele: a mostani klaviatúrákat (csakúgy, mint a megszokott, „hétköznapi” egereknél) ergonómiai megoldásuk miatt csak kicsavart kézmozdulatokkal tudjuk használni, hiszen a billentyűk vízszintesen, esetleg döntve helyezkednek el rajta. Könnyen belátható, hogy ha ráhelyezzük kezünket a gépeléshez is használt eszközre, akkor a „]” és a „Q” billentyűt, valamint a funkciógombokat csak erőlködve érjük el. A Maltron billentyűzete azonban térben közelebb hozza az összes gombot azzal, hogy egy képzeletbeli gömb belső felületének megfelelően helyezte el azokat.
Formatervezése pedig olyan, mintha valóban a kémfilmekből merítették volna az ihletet. Igaz, a cég weboldala is az internet őskorában látottakra emlékeztet, tehát még az is lehet, hogy tényleg egy kis föld alatti, a külvilágtól elzárt garázsban készülnek ezek az eszközök.
A termék – ahogy már a bevezetőben is említettük - itthon szinte abszolút beszerezhetetlen, bár interneten természetesen megrendelhető. Amúgy is borsos ára és a körülményes hazaszállítás azonban a legtöbbeket bizonyára eltántorítja ettől. Elsősorban azoknak ajánljuk, akiket tényleg nagyon zavarnak a hagyományos billentyűzetekkel járó kényelmetlenségek.
Az ergonómia csúcsa ez a különleges, kis, kerek billentyűzet, melyhez hasonlót eleddig nem nagyon láthattunk. Igaz, hogy már 2006 októberében megjelent, de itthon alighanem még újnak számít. Az Ultron „Clawpad” nevű szerkezete az egykezes klaviatúrák közé tartozik. Játékosoknak készült, bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy munkára nem használható.
A tesztek szerint azonban még játékra is csak módjával alkalmas, hiszen az FPS-ekhez (első személyű nézetből játszott akciójátékok) eleve sokkal több billentyűre lenne szükség. Erről a klaviatúráról pedig rengeteg hiányzik, ráadásul numerikus billentyűk sincsenek mellette, ami tovább nehezítheti a dolgunkat. Ráadásul vannak rajta olyan gombok is, amelyeket szinte lenyomni sem lehet – de még nagyobb probléma az, hogy pár betűt csupán sok melléütés után tudunk használni – vagy mert túl kicsire sikerültek, vagy mert rossz helyre kerültek (esetleg mindkettő).
Ha nem akarjuk állandóan cserélgetni vezérlőeszközeinket, akkor ne ezt az eszközt vegyük le a - virtuális - bolt polcáról.
Szintén az FPS játékosok igényeit szeretné kielégíteni a Belkin Nostromo SpeedPad n50 és n52 névre keresztelt, leginkább egy vadászgép botkormányára hasonlító vezérlőmodelljeivel. Az eddigi, ilyesféle irányítással próbálkozó megoldások kihagyták az egyenletből az emberi tényezőt, az ergonómiát. Ez az eszköz kényelmes, és az n50-esen még sebességállító kar is van. Megjelenése után azonban kiderült, hogy a 10 billentyű kevés, és a gázkarra sincs szükség. Az új verzióra (n52) tehát 6 gombbal több került, és a gázkart is görgőre cserélték, sokkal használhatóbbá téve a szerkezetet. Természetesen a mellékelt szoftverrel minden gomb funkciója külön beállítható, a kezelőfelület pedig kellően átlátható.
Használatához könnyen hozzá lehet szokni, mivel azonban sokkal kevesebb billentyű áll rendelkezésünkre (a mellékelt program segítségével minden billentyűhöz négy funkciót köthetünk, de néha még ez is kevésnek bizonyulhat), „hétköznapi” klaviatúránk is legyen kéznél. Mindezt nem is olyan nehéz megoldani, hiszen USB 2.0-s csatlakozóval látták el, amelynek segítségével sorba köthető billentyűzetünkkel. A kérdés már csak az, hogy akkor mégis miért lenne szükségünk erre az eszközre?
Ha az eddig felsorolt eszközök még mindig nem felelnek meg elvárásainknak, akkor az Ergodex segítségével akár saját billentyűzetet is építhetünk magunknak. A tavalyi cikkünkben bemutatott rajztáblák, a „Scrabble” nevű társasjáték, a hűtőmágnes és a billentyűzet furcsa keverékéből született meg ez az eszköz. A DX–1 „fantázianevű” készülék nem is igazi billentyűzet, inkább csak egy csomag gomb, hozzá egy sík felülettel - legalábbis első látásra. Vásárlás után ugyanis tulajdonképpen egy marék billentyűt kapunk egy táblával, melyre ezeket egyenként felpakolhatjuk. Természetesen ízlésünknek és szokásainknak megfelelően elrendezve. Értelemszerűen egy 101 gombos klaviatúrához szokott felhasználó nem elégedhet meg 25-tel még akkor sem, ha az a mellékelt szoftverrel tetszőleges módon konfigurálható. A vége ennek az lenne, hogy egy–egy feladatot számtalan segédbillentyű egyidejű nyomva tartásával végezhetnénk csak el. Ezt persze a fejlesztők is tudták, ezért lehetőségünk van az alapkészlet mellett előre gyártott plusz nyomógombokat vásárolni, ráragasztható matricákkal együtt.
A billentyűket egyszerű tapadós megoldással rögzíthetjük a lapra, s azok ugyanilyen könnyen le is oldhatók a felületről. Ezzel a megoldással érték el, hogy munka közben ne mozduljon el egyik betű sem, ha azonban mégsem került jó helyre, tudjuk áttenni megfelelőbb és kényelmesebb helyre. Ráadásul az alappanelen kedvenc játékunk egy hangulatképét is elhelyezhetjük. A technológiából adódóan nincsenek előre beállított konfigurációk és ajánlások, mindenki a maga igényeihez alakíthatja saját billentyűzetét. Nyugodtan kimondhatjuk: ez a legeredetibb és legérdekesebb megoldás, amit eddig láttunk - legalábbis az ergonomikus vezérlőeszközök között mindenképpen az első helyen végez. Esetleges előnye lehet még, hogy áramszünet esetén betűkirakó játékot is játszhatunk vele.
Tény, hogy a számítógépet használók táborába egyre fiatalabb kortól kapcsolódnak be gyermekek is, akik sokszor szinte már járás előtt megtanulják használni a számítástechnika eszközeit. A folyamatot megállítani – valószínűleg – már nem lehet, sőt a gyermekek számítógép-használatát számos eszközzel segíthetjük. Rengeteg egyéb találmánya mellett az Aving cég kifejezetten a gyermekeknek szánt billentyűzetet is fejlesztett. Kívülről az eszköz szinte csak annyiban tér el hagyományos társaitól, hogy színes, mégis van sok olyan – elsőre nem szembetűnő - különbség, amely különlegessé teszi.
Ilyen például a gombok közötti távolság, amely nagyobb, mint a megszokott klaviatúrák esetében. Kifejezetten jól bírja a nedvességet is (ennek a gyártó külön figyelmet szentelt), így megfelelő védelmet nyújt a várható kihívásokkal szemben. Numerikus billentyűzet nincs, a funkcióbillentyűket pedig logikai csoportokra bontva, más-más színűre festették. Külleme így kissé olyan érzést kelt, mint a piacon kapható gyenge minőségű játékbillentyűzetek, s ezt az átlagosnál sokkal nagyobb és jobban olvasható betűtípussal készült jelölések is határozottan alátámasztják. Egyetlen valódi, kézzelfogható előnye azonban van: a gyártó szerint olyannyira strapabíró, hogy a hagyományosnál százszor több ütést visel el, és a különleges felületkezelésnek köszönhetően az extrém behatásokkal szemben is ellenálló.
Van olyan billentyűzet is, melynek anyagával korábban már esetleg a hátizsákunkon is találkozhattunk. Vászonból készült és vízhatlan, szó szerint állja a sarat, tisztítható, és akár még hajtogatható is, s így akár táskaként is használhatjuk hordozható számítógépünkhöz. Az Avingnak azonban ennyi nem elég, gyártanak belőle egy kifejezetten összecsavarható, gyűrhető verziót is. A vászonba egy különlegesen elkészített szenzorhálót varrnak, amelynek segítségével egészen használható klaviatúrát kapunk. A technológia segítségével már készítettek (az összecsavarható és táskává varrt típuson kívül) kétoldalas billentyűzetet is, amely szintén igen érdekes elgondolás.
© 2004/2005 Eleksen and its Suppliers. All rights reserved.
Az egyik oldalán csak a legfontosabb billentyűk kaptak helyet, míg az eszközt megfordítva vezérlő és numerikus billentyűzetet kapunk. Egy kevés fantáziával még az sem elképzelhetetlen, hogy laptoptáskát, vándorbatyut és utazóbőröndöt is gyártsanak belőle, amellyel aztán bármilyen terminálra csatlakozhatunk utazásunk során. Legújabb modelljük már Bluetooth kapcsolattal is rendelkezik, melynek segítségével már igencsak hasznos segítőtársa lehet a PDA-használóknak is. Ez – mivel vezetéknélkülisége miatt értelemszerűen nem kap energiát a számítógéptől – két AA elemmel működik, és 10 órán át biztosíthatja számunkra a gépelés lehetőségét.
© 2004/2005 Eleksen and its Suppliers. All rights reserved.
Elnézve a kínálatot és az eszközök tudását, leginkább informatikus hegymászóknak, túrázóknak és táborozóknak ajánljuk. Valójában persze nem egészen világos, hogy ki lehet a célközönség, de biztosan lesznek sokan, akik extrém körülmények között kívánják majd használni gépeiket. De vigyázat! Attól, hogy a billentyűzet strapabíró, gépünk még nem lesz az. Mert ha vízhatlan számítógépről még hallhattunk is, gyűrhetőről és hajtogathatóról már nem valószínű.
Korábban írtunk már az Optimus klaviatúráról, amely az akkori ígéretek szerint „OLED”-kijelzős billentyűkkel büszkélkedhet. Most a hivatalos weboldal szerint már csupán napok vannak hátra az előrendelési időszak kezdetéig. Ez jól hangzik, noha már korábbi írásunkban is azon reményünknek adtunk hangot, hogy hamarosan (vagyis hónapokkal ezelőtt) az üzletek polcain lesz ez a forradalminak szánt újítás.
Így tehát továbbra is szkeptikusak vagyunk a megjelenés időpontját illetően, bár abban látatlanban is biztosak lehetünk, hogy nem lesz túl olcsó mulatság, tekintettel az eszközben rejlő különleges technikai megoldásra. Az Optimusban ugyanis valamennyi billentyű egy-egy önálló, kisméretű TFT-kijelzőként fogható fel. Ez persze nem arra szolgál, hogy mindegyiken külön-külön filmet tudjunk nézni, de az egész klaviatúrát megjelenítőként használva akár még erre is lehet módunk – persze megfelelő szoftveres megoldások esetén.
Az továbbra is kérdéses, hogy az ötlet mennyire piacképes, de maga a billentyűzet a gyakorlatban is praktikus lehet, hiszen ez a megoldás lehetőséget kínál arra, hogy munkánk során az éppen használt szoftver funkcióihoz alakítsuk beviteli eszközünket.
Bár talán érdemes lett volna ezzel kezdeni, mi mégis a végére hagytuk a Microsoft Surface-t, s több okunk is volt erre. Egyrészt a hivatalos bejelentés csak az utolsó pillanatban érkezett, másrészt pedig kissé kilóg a sorból annak köszönhetően, hogy inkább tekinthető a számítógépes beviteli eszközök új generációjának, mintsem egy egyszerű vezérlőeszköznek. Végül úgy döntöttünk, hogy ennek a különlegességnek is helye van mostani összeállításunkban.
A Surface - a jelenlegi design láttán - valójában egy dohányzóasztal formájú, ám igencsak különleges képességű, Intel-alapú PC. A Microsoft mérnökei (Stevie Bathiche és Andy Wilson) ezzel megszüntették az asztali számítógépek eszközeinek szétválasztását. Egyszerűbben szólva ez egy olyan kompakt gép, amely – lévén a monitor alá építve – a számítógéppel való kommunikációnkat is frappáns módon oldja meg.
A monitor ugyanis nem egyszerű LCD, hanem 30 hüvelykes, DLP-projektoros megjelenítő. A felszínt infrakamerák figyelik, amellyel elérhető, hogy a „hagyományos” érintőképernyőknél jóval érzékenyebb és sokoldalúbb felületen irányíthassuk a rendszert. A technológia segítségével rengeteg pontot folyamatosan kontrollálhat a rendszer, s mindez sokkal pontosabb használhatóságot tesz lehetővé. A hivatalos weboldalon számos demót nézhetünk meg, melyek bemutatják, hogyan vezérelhetjük majd a jövőben számítógépünket, s miként változtathatjuk egyetlen mozdulattal fényképeink nagyságát, vagy használhatjuk nagyon innovatívan ezt az irányítási rendszert különböző egyéb alkalmazásokhoz.
Bár már 2001 óta fejlesztik, a Surface-t csak most mutatták be hivatalosan is a nagyközönség előtt, s nemcsak a Microsoft, hanem a legtöbb tervező és gyártó cég szerint is a jövő számítógépes beviteli megoldása lehet. Ha beválik, nem kell többé billentyűzetet és egeret csatlakoztatnunk, és nem szükséges három vagy négy különálló számítógépes alkotóelemet összepakolnunk szobánkban. Ráadásul a szoftveres megoldások még könnyebbé teszik a Windows Vista használatát, hiszen a vezérlőrendszer természetesen kompatibilis az új operációs rendszerrel is.
A Surface ősszel jelenik majd meg, várhatóan 5000–10 000 dolláros (nagyjából kétmillió forint) áron: nagyon drága ugyan, de egy ilyen szintű új technológia bevezetése esetén ez egyáltalán nem meglepő. Az első időszakban minden bizonnyal hotelekben, bárokban, éttermekben és kaszinókban találkozhatunk majd ezzel a megoldással, a későbbiekben azonban az otthoni felhasználóknak is egyre inkább elérhetővé kívánják tenni (amihez mindenekelőtt persze az árát kell drasztikusan csökkenteni).
Az ötlet nagyszerű, a kivitelezés pedig szintén kiválónak tűnik, és csak remélni tudjuk, hogy belátható időn belül a PC World kezébe kerül majd egy példány, amelyet alapos teszteknek vethetünk alá. Addig is ajánljuk mindenki figyelmébe a demókat, hiszen könnyen lehet, hogy a jövő egyik nyerő megoldását látjuk a képeken.
Különleges vezérlőeszközökből olyan sok van, hogy képtelenség egyetlen számban átfogóan bemutatni a teljes kínálatot. Ráadásul a következő hónapok feltehetően újabb, és minden bizonnyal még különlegesebb megoldásokat hoznak majd a szokatlan beviteli eszközök piacán. Bár a Microsoft fentebb tárgyalt bejelentése már önmagában is elég okot szolgáltat ahhoz, hogy a témával ismét behatóan foglalkozzunk a jövőben, nem beszélve a jövőre várható egyéb újdonságokról.
