A felhasználók egy része azt szereti, ha olyan kész konfigurációval dolgozhat, amihez lehetőleg nem kell nyúlnia egyáltalán. Vannak, akik inkább maguk válogatják össze a hardverelemeket a gépükbe, de azért nem szeretnének folyton a PC-vel bütykölni valamit. Másoknak ez utóbbi a szenvedélye. Valószínűleg bármelyik csoportba is tartozzunk, egyszer már eszünkbe jutott: vajon a gépünk honnan tudja, hogy most milyen és mennyi memória került bele?
Egy RAM-ot persze csak a megfelelő foglalatba illeszthetünk bele, tehát egy SD-t nem érdemes egy DDR3-as modul helyére tuszkolni. Amint az alaplapba került a memória, a gépünk azonban már egyből tudja, milyen fajta RAM-ról is van szó. Ez ráadásul teljesen független attól, hogy OS X vagy Windows operációs rendszert használunk. Szerencsére tehát nem csak úgy állapíthatjuk meg az alkatrészeink specifikációt, ha fizikailag nézünk bele a házba.
Hogyan ássa elő az operációs rendszerünk a szükséges adatokat? A RAM modulokon található egy apró chip, amit SPD-nek (Serial Presence Detect) neveznek. Ez tartalmaz minden szükséges információt a hardverelemről, így például a kapacitását, az időzítéseket, a gyártó nevét és még az adott modul szériaszámát is. Ezeket az adatokat az operációs rendszerünk (mindegy melyik) az i2c buszon keresztül tudja elérni. Érdekesség, hogy a hőmérsékletadatokat is ezen keresztül kapjuk meg, tehát ezzel egy újabb kérdés rejtélyét is elintézzük.
Vannak olyan alkalmazások, amelyek képesek ezeket az adatokat kilistázni (ilyen például a Speccy is, Windows alatt), de más módon, sőt, harmadik féltől származó program nélkül is lekérhetjük a szükséges információkat.
Ehhez Windows operációs rendszerek alatt lépjünk a Parancssorba, majd írjuk be, hogy: [wmic memorychip get /?] - természetesen a szögletes zárójeleket elhagyva. Válaszként a rendszer bármilyen információt képes visszaadni. Amennyiben például azt írjuk be, hogy [wmic memorychip get serialnumber], akkor értelemszerűen a szériaszámot kapjuk vissza. A sor végére több más szűrőt is helyezhetünk, így például [Speed], [Model] vagy [Manufacturer].
A fentebb leírt WMI a Windows saját eljárása arra, hogy listázza az SMBIOS adatait. Az SMBIOS-t mindegyik operációs rendszernek támogatnia kell egy bizonyos fokig, amelyik esetében fontos, hogy lehetőleg többféle hardveren is működjön. Ezzel egyébként a merevlemezekre vonatkozó adatokat is kikutathatjuk, vagy például megállapíthatjuk, hogy a gépben lévő hálózati kártyánk vajon 10/100-as vagy 10/100/1000-es?
A Windows rendszerinformációhoz gyorsan hozzáférhetünk egyébként, ha megnyomjuk a Win + R gombokat, majd elindítjuk az [msinfo32]-t. Ha azonban ettől valami szemléletesebb megoldást szeretnénk, és nincs kedvünk a Parancssorral sem vesződni, akkor érdemes lehet néhány harmadik féltől származó segédprogramot kipróbálni. A rendszerinformációk kijelzésére remek megoldás lehet a Speccy, a népszerű CPU-Z vagy a System Information Viewer is.
