Mindennapi életünk ma már elképzelhetetlen minőségi energiaellátás nélkül, ami különösen igaz a számítógépek, NAS-ok, routerek házi használatának általánossá válása óta. Olyannyira hozzászoktunk a folyamatos „feszültséghez”, hogy azt gondoljuk, a konnektorból mindig ugyanaz jön, pedig a szezonális hatások (például a nyári intenzív légkondicionáló-használat), az időjárással, napszakkal együtt jövő hullámok és váratlan túlterhelések gyökeresen kihatnak az áram pillanatnyi minőségére. Az összetett és érzékeny számítástechnikai eszközök megérdemelnek némi védelmet a feszültségtüskék vagy épp feszültségesések és áramkimaradások ellen; de milyet?
Alapszintű védelmet nyújtanak a túlfeszültségvédők. Ezek az eszközök rendszerint úgy néznek ki, mint egy szokványos elosztó, ám beépített mechanizmusuk feszültségtüske esetén kiold, és megvédi a csatlakoztatott eszközöket. Ugyanakkor semmilyen más probléma ellen nem jelentenek védelmet, mivel akkumulátort nem tartalmaznak, ezért nem képesek pótolni a kimaradó áramot. Éppen nem mentett munkánk elvész, hacsak nem laptopról dolgoztunk (amiben működő, feltöltött akkuja van). Ha az asztali PC, NAS, nyomtató és router folyamatos működését is biztosítani szeretnénk, akkor egy szünetmentes tápegységre lesz szükségünk, amely képes áthidalni a kisebb áramszüneteket.
Topológia
Azt gondolhatnánk, hogy szünetmentes és szünetmentes között – azonos névleges terhelhetőség és hasonló kialakítás esetén – nem lehet olyan nagy különbség, pedig elég pusztán az árcímkékre pillantani, és véleményünk azonnal megváltozik. Az olykor húszezer forintos eltérésekért nem pusztán a gyártók eltérő árpolitikája és márkaértéke okolható, egyszerűen a drágább modellek (általában) többféle elektromos zavarra jelentenek megoldást. Nagyon lényeges a topológia, azaz hogy milyen működési elvű, felépítésű modellt választunk.
Standby: A legolcsóbbak kapcsoló üzeműek (standby), melyek folyamatosan monitorozzák az áramellátást, és csak akkor váltanak akkumulátoros üzemre, ha a mért értékek a tűrésen kívül esnek. Azaz nemcsak teljes hálózati kimaradás esetén állnak át akkumulátorra, hanem feszültségcsökkenés esetén is, néhány hiányzó volt miatt 100 százalékban az akkumulátort terhelik. Olyan helyeken, ahol rendszeresen előfordul, esetleg állandóan jellemző, hogy a feszültség akár 5%-kal a névleges 230 volt alatt van, gyakorlatilag használhatatlanok ezek a készülékek. Stabil áramellátású területeken viszont a legolcsóbb megoldást jelenthetik otthon vagy egy kisebb irodában. Az APC Back-UPS termékvonala például kapcsoló üzemű modellekből áll, és kisebb teljesítményűeket is találunk köztük 325 VA-től felfelé.
Line interactive: A vonali interaktív (line interactive) felépítésű modellek már rugalmasabban képesek alkalmazkodni a tartós feszültségeséshez és a túl magas feszültséghez, +/- 20 százalékos kilengéssel is megbirkóznak. A beépített feszültségszabályzó lehetővé teszi, hogy kevesebbszer kelljen a telepes üzemmódra váltani, így a készülék élettartama hosszabb lehet, mint egy olcsó kapcsoló üzemű modellé. (Az UPS-eken feltüntetett AVR felirat gyakorlatilag ugyanezt a funkciót jelöli.)
APC Back-UPS 1100VA: kisebb toronyházhoz, Intel Core i3-500 CPU-val, két gyors merevlemezzel és 20 hüvelykes monitorral kb. 20-25 perces áthidalás mellett még marad bővítési tartalékunk is ezzel a vonali interaktív szünetmentessel
Online: Ahol az áram nagyon rossz minőségű (akár helyi generátorról jön), vagy ahol követelmény a stabil feszültség és a szabályos hullámforma, vagy a kapcsoló üzemű egységek 10 milliszekundumos reakcióideje is túl sok, ott az online (dupla konverziós) szünetmentesek jöhetnek szóba. Ezek folyamatosan, működő elektromos hálózat mellett is akkumulátorról állítják elő a kimenő elektromosságot, teljesen elszigetelve a védendő berendezést az elektromos hálózattól. Otthoni és irodai környezetben ritkán van rájuk szükség, és árban sem illenek ezekre a helyekre.
Teljesítmény
Különféle VA-teljesítményértékekkel matricázott UPS (Uninterruptible Power Supply, azaz szünetmentes tápegység) termékekkel találkozunk, de melyiket válasszuk? Először is adjuk össze azoknak az alapvető komponenseknek a fogyasztását, amelyeket védeni szeretnénk a tápegységgel. Egy PC kiépítéstől függően 80-180 wattot fogyaszt, gamerkonfigurációk simán elmehetnek 500 wattig, sőt tovább, ha erős vagy több grafikus kártyát tartalmaznak. A monitor 30 wattól (LED LCD 19”) akár 150 wattig (22” CRT) is elmehet. Egy NAS két merevlemezzel legfeljebb 50 wattot vesz fel, a széles sávú modem vagy a router 10-18-at. A lézernyomtatót ne kössük áthidalással (akkumulátorral) védett aljzatra, mert sok modell bemelegedéskor és a nyomtatás indításakor 900 watt teljesítményt is követelhet, amit egy nagy UPS is személyes sértésnek venne. A legjobb módszer persze az, ha fogyasztásmérővel tisztázzuk igényeinket. Ha megvan a névleges teljesítményigényünk wattban, akkor osszuk el 0,65-tel, mert így kapjuk meg az effektív teljesítményt. 210 wattos összfogyasztáshoz tehát körülbelül 350 VA-es készüléket érdemes választani.
Nem mindegy, hogy mennyi ideig képes tartani akkumulátorról a frontot az UPS, ennek utánanézhetünk a dokumentációban vagy a tesztekben. Eléggé bonyolult lenne számítással meghatározni a várható üzemidőt, mert ehhez az egység hatásfokát és a telepek névleges feszültségét is tudnunk kellene, és ezek az adatok nem minden gyártó és modell esetében hozzáférhetők egykönnyen. Az biztos, hogy a fentebb meghatározott módon kalkulált VA-értékű egység a biztonságos leállításhoz elegendő áthidalási időt kínál, ami jelentősen kitolódik, ha a névlegesnél kisebb terheléssel találkozik a készülék. A névleges terhelésen általában 10-15 percre számíthatunk, de ha egy számmal nagyobb UPS-t választunk (a feltétlen szükséges 350 helyett 500 VA-teljesítménnyel), akkor az áthidalási időtartam jócskán kitolódhat. Érdemes egy kicsit túltervezni a védelmet már csak a jövőbeni új fogyasztók kedvéért is. Segíthet a választásban a gyártó által készített UPS-választó weboldal is, ami célzott, de közérthető szakkérdésekkel tereli az ügyfelet a neki leginkább megfelelő modell irányába (hopp.pcworld.hu/11950), itt segítséget kapunk eszközeink fogyasztásának becsléséhez is. (Legördülő listákból választhatunk különféle CPU-kat, egyebek mellett megadható a belső és külső meghajtók száma, a monitorok mérete, száma és típusa is, így fogyasztásmérés nélkül is elég pontos becslés készíthető.)
Felépítés
Ha nem üvegszálon kapjuk a netet, akkor érdemes olyan modellt választani, amely védelmet nyújt az internetszolgáltató irányából bejövő telefon- vagy Ethernet-kábelezésre is. Nem csak mechanikai kérdés, hogy hány csatlakozó van az UPS hátoldalán. A hagyományos, süllyesztett IEC-aljzatokba illő kábelek vége a PC-be, monitorba, nyomtatóba illik, ezzel is megnehezítve a gondolkodás nélküli tovább osztást és így az egység túlterhelését. (Nem véletlenül nem kapható IEC-elosztó.) Ma már sok készüléken kiépítenek szokványos, a fali csatlakozókkal azonos DIN-aljzatokat, melyekbe mindent (router, modem) egyszerűbben beköthetünk, de átgondoltan éljünk a lehetőséggel, mert könnyen túlterhelhetjük az egységet, vagy ha képességei felső határán működtethetjük, egy-egy kiugró fogyasztású pillanatban ki is kapcsolhat a rendszer, lerövidül élettartama és áthidalási ideje, vagy akár meg is hibásodhat. A biztonságot kevésbé, de a kezelhetőséget annál inkább befolyásolhatja a beépített kijelző, amely megkönnyíti az állapot követését, és már közepes árfekvésű masinákon is megtalálható (például APC RS Pro 900 BR900G-GR).
Érdemes ismert márkát választani, de még a legjobbaktól sem várhatunk egészen konkrét anyagi felelősségvállalást a csatlakoztatott eszközökre. Ugyanakkor arra számíthatunk, hogy a biztosítótársaságok csak akkor fizetnek túláramkár (pl. közeli villámcsapás) esetén, ha rendelkeztünk túlfeszültségvédővel, és a baleset ennek ellenére következett be. A biztonság fokozása érdekében cseréljük ki az akkumulátorokat három-ötévente.
