A szerény de megbízható hűtőventilátorok már évtizedek óta a PC-k hűtésének első számú alkatrészei, és a technológia jelen állása szerint egy jó ideig ez még nem is fog változni. Vannak persze más, kevésbé elterjedt módszerek is, ezekkel azonban hétköznapi használat során nem igen találkozunk. A fázisváltó anyagok továbbra is elképesztően drágák, egy vízhűtés esetén pedig mindenfelé csövekkel és pumpákkal kell telepakolnunk a gépet, arról nem is beszélve, hogy egy apró szerelési hiba, és már bele is csöpögött valami a tápegységbe.
Hiába telt el sok-sok év és fejlődött rohamtempóban az informatika, a ventilátorok még mindig a legideálisabb hűtési formát jelentik. A probléma általában abból adódik, hogy ezeket nem megfelelően helyezzük el, így a meleg levegő nem tud időben távozni a gépházból. Ebben a cikkben a beszerelés mikéntjeivel foglalkozunk, hogy stabilabb, jobb teljesítményű, hosszabb élettartamú PC-t építhessünk magunknak.
A gépház
A legáltalánosabb megoldás továbbra is a standard ATX kiosztású ház: elől fönt az optikai egység (ha még van), középen a merevlemezek, alaplap az oldalfalon, tápegység fölül. Persze vannak változatok, a tápot például egyre többen teszik a gépház aljába, így a meleg levegő nem járja át, mielőtt távozna a gépházból. Az alkatrészek elhelyezése nem nagyon szólhat bele a levegő áramlásába (illetve sok esetben nem is igazán tudunk rajtuk módosítani), de a kábelek megfelelő elhelyezése kulcsfontosságú lehet, így erre érdemes nagy hangsúlyt fektetni.
A ventilátorok elhelyezése
A legáltalánosabb megoldás, hogy a hűtőket elől, hátul, a gépház tetején illetve oldalán helyezzük el. Az előlapon található ventilátorok beszívják a hűvösebb levegőt a szobából, amely hűti a felmelegedett alkatrészeket, míg a gépház tetején és hátoldalán lévők kifelé tolják a meleget. Ez pár éve még tökéletesen elég is volt, de a mai eldurvuló alkatrészek és esetenként több videokártya esetén érdemes átgondolni, pontosan hogyan is áramlik majd a levegő.
Első lépésként érdemes olyan házat választani, amely már rendelkezik a szükséges ventilátorokkal, ám a nem csak a teljesítmény, hanem a megfelelő elhelyezés is kiemelkedően fontos, így nem érdemes csak a ventik számát nézni. A legjobb, ha az előlapon úgy vannak elhelyezve a ventilátorok, hogy egyenletesen szívják befelé a levegőt, a hátsó és oldalsó lapátok pedig csak és kizárólag kifelé fújják azt.
Ne válasszunk olyan házat, amelyben az alkatrészek ellehetetlenítik a levegő áramlását. A keresztben elhelyezett merevlemez ugyan kényelmes, hasznos feature, de nyilvánvalóan komolyan odavágja a hűtésünket. Érdemes elgondolkozni egy moduláris tápon is, hiszen a sok fölösleges kábel rengeteg helyet foglal, ezek híján egyszerűbb rendet tartani a gépházon belül.
Mellőzzük a fölösleges hardvereket. Távolítsuk el a PCI kártyát, több kis merevlemez helyett használjunk egyetlen nagyobb kapacitásút, és a RAM saját hűtésére sem lesz szükség, ha egyébként működik a rendszerünk. És az isten szerelmére, dobjuk el végre a floppy meghajtót.
A belső légbeömlők papíron ugyan jól hangzanak, könnyen a levegő szabad áramlásának útjában lehetnek, így csökkenthetik a teljesítményt. Ha van rá lehetőség, ezeket szereljük le. A gépház oldalán lévő hűtők is sokat segíthetnek, ám sokszor több kárt csinálnak mint hasznot. A túl nagy sebességgel dolgozó lapátok elszívják/eltolják a levegőt a videokártya és a processzor saját hűtése elől, így azok szinte teljesen haszontalanok, arról nem is beszélve, hogy turbulenciát okoznak, ami jelentős pormennyiség lerakódásához vezethet. Érdemes nagy, alacsony fordulatszámmal dolgozó ventilátorokat választani, amelyek finoman keverik a levegőt a PCIe és PCI kártyák alatt, ahová egyébként a többi lapát nem ér el.
Takarítsuk rendszeresen a gépünket. A lerakódott pormennyiség az alkatrészeknek sem tesz jót, arról nem is beszélve, hogy elzárhatja a kiömlőnyílásokat, ami túlmelegedéshez vezethet. Egy porszívó ilyenkor jó szolgálatot tehet, de óvatosan bánjunk vele, nehogy leüssünk egy kondenzátort. A nagy, alacsony fordulatszámú ventilátorok általában jóval csendesebbek és eredményesebbek mint kisebb társaik, így ahol csak lehet, válasszuk a legnagyobb darabot.
Környezet
Semmiképp se tegyük a gépet zárt dobozba, vagy az asztal több oldalról körbezárt rekeszébe. Hiába építünk egy jól kitalált, működő rendszert, ha a meleg levegőnek nincs helye elhagyni a gépházat. Sokszor elég eltávolítani a számítógépasztal hátsó paneljét. így két irányból szabadon áramolhat a levegő. Lehetőleg ne kövezetlenül a szőnyegre tegyük a gépet, ezzel is elkerülve az apró szöszök és még több por összegyűjtését. A dohányfüst különösen rossz a gépek számára, hiszen a benne lévő nedvességnek és különböző kemikáliáknak köszönhetően nagyon nehéz eltávolítani az egyes alkatrészekről.
Kábelek
A kábelek megfelelő elhelyezésére érdemes szánni néhány percet, és bár az új gép vásárlásakor nehéz megállni, hogy játék helyett inkább az összeszereléssel töltsünk még néhány percet, de ha sikerül úgy összeraknunk a rendszert, hogy a kábelek nem lógnak bele a ventilátorokba és a levegő útjába, azért később még hálásak leszünk magunknak.
Amennyiben megoldható, érdemes az alaplap mögötti rekeszben vezetni a kábeleket (ehhez szükségünk lehet egy-két molex toldó kábelre), hiszen nem csak esztétikusabb lesz a gépünk, de több helyünk is marad középen. A kábelek kötegelésére több megoldás is létezik, és bár az egyszerű kábelkötegelő a legegyszerűbb, egy esetleges módosításkor kénytelenek leszünk azt levágni, így érdemes lehet elgondolkozni egy kis darab tépőzár beszerzésén.
