Nagyon közhelyes volt az érzés, de valamiért bejött az a szerkesztőségi tipp, hogy ha egy eseményt "Project Beyondnak" neveznek el, akkor ott vagy ködösítés, vagy egységnyi idő alatt a lehető legtöbb újdonság bemutatása várható. A helyzet az, hogy tulajdonképpen ezen két lehetőség egyvelege valósult meg, legalábbis ezt érezzük az új RTX 40-es sorozatú videokártyák bejelentése kapcsán.
Akár az élő streamet, akár bármelyik, valós időben írt szöveges beszámolót néztük, az Nvidia CEO-ja, Jensen Huang egy tejeskávéfőzésnyi idő alatt zavarta le a konkrét vasak leleplezését, a technológiai felvezetés pedig nagyjából 5-6 percbe összesűríthető, ha kivesszük a mondandójából a jelzős szerkezeteket.
A PC gamer közösség speciális réteg, vágyakkal, elvárásokkal, harciassággal és ha kell, mértéktelen rajongással megspékelve. Ennek a csoportos attitűdnek az előnyeit és üzleti hasznát az Nvidia évtizedekig élvezhette, aztán valami megváltozott. A vállalat számottevő pénzügyi eredményekkel büszkélkedhetett az elmúlt 3-5 évben, a kriptománia átírta a korábbi piaci trendeket, ármodelleket, és még egy ARM-felvásárlási fiaskó is belefért a nagy szuperszámítógépes és önvezető autós víziók mellett.
De mi itt továbbra is PC játékosok vagyunk a szívünk mélyén, még mindig dúl a szerelem a GeForce márka iránt, így joggal tesszük fel a kérdést: velünk mi lesz? A válasz mindenféle érzelemtől mentes most már: itt van az új generáció, nagyon gyors és drága, de az előző termékcsaládból kellene inkább válogatni.
Itt van a kezemben, kell?
Lehetséges, hogy ezzel most nagyon leegyszerűsítettük a hivatalos bejelentést, és a csalódottság fedezhető fel az eddigi mondatokban, de az tény, hogy ha többre nem is, ennél kedvezőbb jövőképre számítottunk. Azt már megszokhattuk, hogy divatossá vált az ún. "paper launch", bár ezúttal a partnergyártók közül többen "image launch" bejelentésre változtatták ezt, avagy lényegében csak képet mutatnak meg a kártyákról, konkrét adatok helyett évtizedes korú újrahasznosított marketingszövegekből épül fel a sajtóközlemények többsége.
Az RTX 4000-esek értékesítése október közepén indul a Founders Edition variációkkal, a többi márka kiadásai kapcsán egyelőre nincs érdemi megjelenési dátum. Szóval majd megvehetünk valamit, ami a 90-es számozással borzasztóan erős, a 80-as típusjelzéssel pedig trükkösen felemás lett. Sőt, ez utóbbi esetében a 12 GB-os fedélzeti memóriával szerelt modellt inkább 4070-esnek lehetne nevezni a 192 bites memóriabusz miatt, de ehhez még a Jensen irányította csapatnak sem volt elég bátorsága; a 899 USD-s árcímke győzött a belsős meetingeken. A 16 GB-os verzió egyébként 1199 dollárba, az RTX 4090 pedig 1599 dollárba kerül, de ezek ugyebár csak amerikai, még adóktól mentes ajánlott fogyasztói árak.
Tehát bő három hetünk van arra, hogy felkészüljünk a váltásra. Az a csöppnyi teljesítményadat, grafikon és live demo is elég volt ahhoz, hogy láthassuk az RTX 4090 bődületes erejét, ami végre a ray-tracing effektek és pályarészek megjelenítését 4K-ban is képes magas képkockaszám mellett kezelni. Az AD102-es GPU-ba 76,3 milliárd tranzisztor került, ami elképesztő gyártástechnológiai eredmény az Ampere architektúra csúcsának tekinthető GA102-t ismerve, a TSMC 4N csíkszélessége legfőképpen a tranzisztorsűrűség terén tudott előrelépni, miközben az üzemfrekvenciák emelése is lehetségessé vált.
A GeForce márkajelzéssel érkező szörnyben egyébként nem lesz aktív az összes részegység, a játékosok azonban így is 16384 CUDA-maggal, 512 Tensor- és 128 RT-egységgel gazdálkodhatnak. A számadatokat látva annyira már nem csodálkozunk a kétszeres raszterteljesítmény és négyszeres ray-tracing gyorsulás tényén az RTX 3090Ti-hez képest, az új cél a 4K120 vagy a 8K60 gaming élmény lett.
Rest of the best…vagy valami olyasmi
Az RTX 4080-nél már jelentősebb az aktív számolóegységek csökkentése, a teljes AD102-es kiépítés fele aktív csak, ha a CUDA-magokat nézzük (9728), viszont örömteli a 16 GB GDDR6X memória használata. A fentebb említett 2-4-szeres gyorsulási tények így már csak az RTX 3080 Ti-vel összevetve igazak, legalábbis ezt várjuk, a tényleges különbséget az első tesztek fogják felfedni.
Ez az a pont, ahol furcsának tűnik a termékstratégia, RTX 4080 névvel jön ugyanis egy, kifejezetten a partnergyártóknak szánt tervezet még kevesebb CUDA-maggal (7680), és már csak 12 GB videomemóriával. Nem készül belőle Founders Edition, emiatt pedig a bejelentéskor feltüntetett 899 dolláros ár tulajdonképpen csak jelzésértékű; úgyis a többi gyártó fogja eldönteni, milyen árcédula kerül végül a dobozra. Ígérjük, nem hozzuk fel többet, de ezt a kártyát RTX 4070-nek kellene nevezni, pont.
Az új generáció velejárói
Ami viszont elnevezéstől függetlenül közös, az a DLSS 3 technológia, aminek rövid demonstrációja eléggé meggyőzőre sikerült. A csodálatosan optimalizált REDengine 4-re épülő Cyberpunk 2077-re még rá lehet húzni olyan RT-réteget, ami az RTX 4090-et is kifekteti, de majd a DLSS 3 képkockainterpolációs eljárása megoldja, hogy 4K-ban visszaugorjon 60 fps fölé a sebesség az extrém ray-tracing mód aktiválása mellett. Önmagában a technológia szupernek tűnik, őszintén szólva mi is vártuk a DLSS 2 utáni evolúciós ugrást, és úgy fest, ezt a házi feladatot megoldották az Nvidia mérnökei. Apró pici probléma, hogy az eljárás alapkövetelményei a GPU-ban található Optical Flow Accelerator részegységek, amik az Ada Lovelace kódnevű architektúra részeként képesek megfelelő számítási sebességre, így a korábbi generációkon nem lesz engedélyezve az új DLSS.
Sokan előre rettegtek a fogyasztás kérdésén, az egyik pletykaáradat 600 W vagy afeletti TGP-értéket jósolt a csúcsmodell számára. Ebből mára 450 W maradt, ami még mindig nem kevés, de talán kezelhetőbb, bár a maximális fogyasztás még így is átlépheti a 600 W-ot, ha hihetünk a specifikációs táblázatoknak. A két kisebb modellnél már nem ennyire rémisztőek a számok, de a 16 GB-os RTX 4080-as modellnél azért még érdemes odafigyelni a gépházba szerelt tápegység 12V-os ágának összteljesítményére. Apropó, tápellátás, az ATX 3.0 szabványnak köszönhetően a referencia nyomtatott áramkörre épülő kártyákon megtalálható lesz a 16 tűs PCIe CEM5 tápcsatlakozó, amihez átalakítót biztosítanak a gyártók. Az egyedi modelleknél elképzelhető, hogy visszatérnek a 3 darab 8 tűs megoldásra, erre leghamarabb novemberben láthatunk konkrét példákat.
Csekély a jelentősége, de kis érdekesség, hogy az új RTX-széria nem támogatja a PCIe 5.0 szabványt, az ×16-os csatolósín legfeljebb a 4.0-s adatátviteli maximumra képes. Úgy tűnik, hogy bár óriási a GPU számítási kapacitása és a csúcsmodell VRAM-mérete, nem indokolt a feljebb lépés, igaz, az AD102 GPU-ban megtalálható a technológia támogatásához szükséges vezérlés.
Készleten az elődöm
Akár ez a mondat is felkerülhetne az RTX 40-es videokártyák termékoldalaira, ismertetőanyagaira, hiszen a valóság az, hogy az Nvidia kényszerűségből nem engedett akkora teret az újdonságoknak, mint korábban. Megjöttek, elkészültek, de az árukat tekintve csak egy nagyon szűk réteg számára érhetők el, ráadásul a kezdeti készletnagyságokkal szemben szkeptikusak vagyunk. A virtuális polcok roskadoznak az RTX 30-as felsőkategóriás változataitól, ráadásul az EVGA is épp szabadulni próbál a portékától, ha már úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet a fullasztó együttműködésből. Az idei karácsonyi szezon tehát még többségében az Ampere-kártyákról fog szólni, és rengeteg opció közül válogathatunk, az árazás pedig remélhetőleg még kedvezőbb lesz.
Ezzel kapcsolatban mindössze egyetlen aggályunk van, amit egyébként az EVGA kapitulálása igazolhat. Az Nvidia mesteri módon kontrollálja a piaci elérhetőséget, GPU-ellátottságot és partneri támogatásokat, és a nagy RTX 30-as készletkisöprés sem lesz ész nélkül végrehajtva. Ez a vállalat csak azért, mert épp bejelentett egy új csúcsmodell párost (triót), nem fogja elengedni az előző generációra tervezett profitabilitási célszámokat, és pontosan olyan sebességgel és időtávon lesz végrehajtva a raktárak kisöprése, ami üzletileg a lehető legkedvezőbb. A partnergyártók pedig ezt követni fogják, változást egyedül az új Radeon-generáció novemberi megjelenése okozhat, állítólag az RX 7000-es széria sem fog szűkölködni a nagy számadatokban.
Mi a tanulság? Köszönjük meg Jensennek a kétperces kártyabemutatót, szuper a cucc, de mi most inkább kivárunk; vagyis készülünk az első tesztkártyára, amit abban a pillanatban meg fogunk mutatni nektek, ahogy megérkezik!