Bár az NFC az okostelefonokban csak mostanában kezd igazán elterjedni, a legtöbben valószínűleg már használtuk a technológiát. Ennek a segítségével két helyi eszköz tud néhány bitnyi adatot megosztani egymással, de kártyákba és nyomtatott hirdetésekbe is lehet ágyazni ilyesmit.
Az Apple az iPhone 6, iPhone 6 Plus és Apple Watch készülékeivel nagy lökést akar adni az elképzelésnek, és így a mobilfizetésnek. A mobilfizetésről korábban már kitárgyaltuk a legfontosabb tudnivalókat, azonban érdemes lehet kitérni magára az NFC-re is, ami a mobilfizetés alapját adja.
Hogyan működik?
Az NFC lehetővé teszi két eszköz számára, hogy amennyiben néhány centiméterre vannak egymástól, akkor adatokat cseréljenek. Természetesen ehhez mindkettőben NFC lapkára van szükség. A gyakorlatban kétféle módon működik mindez. A kétirányú kommunikáció során mindkét készülék tud írni és olvasni a másikra/másikról: például androidos telefonok névjegyeket osztanak meg egymással. A másik megközelítésben egy eszköz (ez lehet telefon vagy kártyaleolvasó is) ír és olvas az NFC-s chipről: például, amikor egy terminálba dugjuk a kártyánkat.
Minderre persze a Bluetooth vagy a Bluetooth LE is tökéletesen képes, azonban az NFC előnye, hogy jóval kevesebb energiát használ. Mindez pedig kritikus tényező lehet, ha okostelefonra akarjuk cserélni a pénztárcánkat. A Bluetooth ellen szól az is, hogy az eszközöket párosítani kell, illetve kóddal használni.
NFC-s fizetés
Az NFC-képes terminálok egyre csak szaporodnak. Ezeknél érintkezés nélkül tudunk fizetni, és persze nem csak az iPhone 6-tal. Amikor egy telefon egy kártyaterminálhoz csatlakozik, akkor mindezt NFC-n keresztül teszi. Ilyenkor általában ujjlenyomatot vagy kódot kérnek a tranzakcióhoz, amit egy külön SE lapka hitelesít, majd továbbítja a hitelesítést az NFC-s modemnek. Amint ez megvolt, a fizetés ugyanolyan, mint egy hagyományos bankkártyánál.
Az SE lapka lényege az, hogy a mobilfizetési tranzakciókat megvédje olyan értelemben, ha szoftveres vagy hardver támadást intéz valaki a készülékünk ellen. Ennek hála akkor sem lehet kinyerni egy telefonból vagy SIM kártyából az információkat, ha ahhoz valaki fizikailag hozzáfér. Az Apple például úgy oldotta meg mindezt, hogy az SE minden egyes tranzakciónál egyszer használatos kódot generál és továbbít, a bankkártyánk számának a használata helyett.
Mire jó még az NFC?
Mint említettük, az NFC nem csak mobilfizetésre alkalmas. A leggyakoribb felhasználási mód az androidos és windowsos telefonoknál például az NFC-s címke. Ezeket telefonnal vagy tablettel lehet megérinteni, majd a címke valamilyen műveletet próbál meg véghezvinni a készülékünkön. Egy gyakorlati példa lehet az íróasztalra helyezett NFC-s címke, ami érintéskor bekapcsolja az okostelefon Wi-Fi-jét és lenémítja a hangot.
Az NFC-n alapszik az Android Beam is, ami két androidos eszköz közötti információcserét hivatott lebonyolítani. Emellett szintén hasznos gyakorlati felhasználási mód az NFC a készülékek párosításához. Vannak például olyan hangszórók, amelyeket Bluetooth-on keresztül úgy lehet párosítani, hogy elegendő az NFC-s készüléket hozzájuk érinteni. Az NFC ezen felül háztartási eszközöknél sem szokatlan, így például egy mosógép munkáját is lehet távolról követni.
