A HTPC-k (Home-Teather Personal Computer) néhány évvel ezelőtt voltak igazán a csúcson. Azóta némileg csökkent a népszerűségük, ami a rengeteg új technológiának, de leginkább a médialejátszók fénysebességgel történő elterjedésének köszönhető. Ettől függetlenül a fogalom egyáltalán nem halt ki, sőt igen sokan mind a mai napig vásárolnak komplett gépeket, vagy állítanak össze saját konfigurációkat.
Ez nem véletlen, hiszen ebben az esetben a multimédiára kihegyezett gépünket az utolsó csavarig magunk alakíthatjuk ki és így az pontosan olyan lesz, amire szükségünk van. Ezt a fajta szabadságot csak a HTPC-k nyújtják, ezért a következő oldalakon tanácsokat adunk a megépítésükhöz.
Csak stílusosan
A mai modern számítógépek egyre változatosabb formában látnak napvilágot, amelyek között van néhány igen szemet gyönyörködtető példány is, ám ezeket mégis igen érdekes látvány egy házimozi-rendszerhez csatlakoztatni – főleg a nappalink közepén. Itt jönnek képbe a HTPC-k, amelyeket kifejezetten úgy terveztek, hogy tökéletesen passzoljanak az erősítő- és egyéb rackek által épített központba, belesimulva ezzel a környezetbe.
A Thermaltake stílusos háza remekül mutat egy modern nappaliban
Egy HTPC szinte minden fontosabb egységet kivált – nincs szükség külön CD-, DVD-, Blu-ray- vagy egyéb médialejátszóra. Egy ilyen eszköz önmagában megszemélyesíti a digitális médiakönyvtárunkat, miközben a hálózaton keresztül képes kommunikálni minden egyéb kütyünkkel és gépünkkel. Mivel egy „hétköznapi” PC-ről van szó, így az online szolgáltatásokat valószínűleg szükségtelen is különösebben részletezni. Így 2011-ben még egy fontos dologgal számolnunk kell, méghozzá a 3D-vel: a továbbiakban erre is ki fogunk térni, mivel egyre több térhatású anyagot kínáló szolgáltatás érhető el akár az interneten, akár Blu-ray lemezeken.
A részegységek
Természetesen az összes fontos részegységet végig fogjuk venni, de mielőtt így tennénk, egy kis technológiai ismertetőt nyújtunk. Alapvetően hibás az a feltételezés, miszerint a processzor egymagában a gép lelke, ám jelen esetben azt kell, hogy mondjuk, ez mégis igaz. Mindez az Intelnek köszönhető, méghozzá egészen konkrétan a Sandy Bridge platformjuknak, amelyben a processzor mellé integráltak egy grafikus vezérlőt – a Westmere architektúrához hasonlóan –, ám most egy fokkal erősebb megoldás képében. Ez játékokra még mindig elég kevés, de a videós képességei több mint elegendők.
Az alacsony fogyasztással és hőtermeléssel rendelkező Intel Core i3-2100 nem igényel hatalmas hűtést
A konfigurációnkban ajánlott Core i3-2100, kétmagos, 3.1 GHz-s processzora támogatja az Intel HyperThreading-technológiát, amely által a két fizikai mag 4 szálon képes adatokat feldolgozni. Mivel ez az egyik leggyengébb Sandy Bridge processzor, így a maximális fogyasztása is igen alacsony a maga 65 wattjával. Nem kell megijedni attól, hogy a leggyengébbnek tituláltuk a hardvert – egy HTPC esetén ez a teljesítmény bőven elegendő. Valamivel olcsóbban lehet kapni a 2100T jelzésű, 35 wattot fogyasztó egységet, ám ennek az órajele már csak 2.5 GHz, ami gondokat okozhat, így amennyiben tehetjük, inkább maradjunk az előbbinél.
Visszatérve a grafikus vezérlőre, a legfontosabb újdonság az immáron teljes körű hardveres videogyorsítás bevezetése, amelybe a dekódolást és az encode-olást is bele kell érteni. Többek között olyan kódolásokat támogatnak, mint a Microsoft VC-1, az MPEG-2 vagy a H.264. Ennek eredményeképpen a vezérlő tökéletesen lejátssza a Blu-ray videókat anélkül, hogy maga a processzor akár a kisujját is megmozdította volna. Ezenfelül olyan szolgáltatásokat érhetünk el az Intel megoldása által, mint a picture-in-picture (kép-a-képben), vagy a HDMI 1.4 támogatása. Utóbbi már csak azért is nagyon fontos, mivel ezen interface segítségével továbbíthatunk 3D-s tartalmakat az ezzel kompatibilis tévékészülékünkbe.
Következő komponensünk az alaplap, amely mindenképpen microATX méretű kell, hogy legyen, különben gondjaink adódhatnak az elrendezést illetően. A másik fontos kritérium, hogy legyenek rajta videokimenetek, különben nem tudjuk kiaknázni a Sandy Bridge processzorokban megbújó grafikus vezérlőt. Ez a leírás leginkább egy H67 chipsetes alaplapra illik (esetleg egy Z68-asra, ám az még csak most kerül fel a boltok polcaira), így mi a voksunkat az ASUS P8H67-M EVO mellé tettük le.
Az ASUS P8H67-M EVO minden házimozizásra vágyó igényét kielégíti
Memóriák tekintetében nincs sok kritérium, ha egy HTPC-t építünk, talán csak annyi, hogy a feszültségük minél kisebb legyen, az alacsony fogyasztás és a minimális hőtermelés érdekében. A Kingston HyperX LoVóra pontosan illik ez a leírás.
A processzor mellett a másik kardinális kérdés a ház, mivel itt speciálisan erre a célra és méretre kialakított példányokat kell keresnünk. A Thermaltake már régóta ismert az ilyen megoldásairól, így bátran választottuk a VF7000BNSD jelzésű terméküket.
Enermax Eco80 Plus
Mivel nem szeretnénk, hogy a gépünk hangos legyen – hacsak nem tartjuk romantikusnak filmnézés közben a zúgó ventilátorok süvítő hangját –, érdemes vagy egy passzív, vagy egy nagy lapátokkal rendelkező, és rendkívül alacsony fordulatszámon üzemelő ventilátorral ellátott tápot beszerezni. Mivel a passzív változatok igen drágák – valahol 30 000 forint magasságában kezdődnek –, így inkább utóbbit javasoljuk. Egy Enermax ECO80+ 400 watt teljesítményét tekintve bőven elegendő, arról már nem is beszélve, hogy hangja gyakorlatilag nincs is, a 80 Plus minősítés meglétéről már nem is beszélve.
Hasonló szempontokat kell a processzorhűtőnél is figyelembe venni. Mivel jelen esetben nem kell számítani túl nagy terhelésre, ezáltal hőtermelésre, inkább a minél kompaktabb kialakításra, és a minimális zajtermelésre fókuszáljunk. A Silverstone NT07-nek nemcsak a hangereje, hanem az ára és az alacsony profilú kialakítása is kedvező.
Kis fogyasztás, halk működés: amilyennek egy HTPC-merevlemeznek lennie kell
A merevlemezek kiválasztása talán a legegyszerűbb, mivel igen sok energiatakarékos megoldással van tele a piac. A Western Digital Green szériája több mint megfelelő, hiszen szinte akármekkora méretben elérhető. Mivel egy multimédia gépbe fogjuk szerelni, ezért most egy 2 TB-os példányt szereztünk be. Természetesen egy optikai meghajtóra is szükségünk lesz, méghozzá egy Blu-Ray kombóra. Az LG CH10LS20 tökéletesen megfelel a lemezek olvasására, de ha kedvünk tartja, néhány dolgot ki is menthetünk DVD-lemezekre.
Végül, de nem utolsósorban egy operációs rendszerre is szükségünk lesz, név szerint a Windows 7 Home Premium 64 bites kiadására, amelyre telepíteni fogunk egy CyberLink PowerDVD 10 Ultra 3D-t, ami tesztjeink során tökéletesen alkalmas volt a térhatású tartalmak 3D-s HDTV felé való közvetítésére.
Tippek az építéshez
Minden számítógépet más megépíteni, így itt is vannak apró okosságok, amelyekkel egyszerűbbé tehetjük a munkánkat. Bár ez a ház elrendezésétől függ, de az összeszerelést mindig kezdjük a táppal, mivel kábeleit így könnyebb elrendezni – ezután következhet az alaplap. Használjunk L alakú csatlakozóval ellátott SATA-adatkábeleket, és először ezeket dugjuk rá az alaplapra, ugyanis sok esetben azt a részt, ahol a csatlakozók vannak, a merevlemezek takarni fogják.
A tárolóinkat szinte az összes HTPC-házban úgynevezett bölcsőkben tudjuk elhelyezni, ami nagyban megkönnyíti az összeszerelést. Húzzuk ki ezeket a rekeszeket, csavarozzuk be a lemezeket, majd a ház elrendezésének függvényében vagy először csatlakoztassuk a táp és az adatkábelt, aztán toljuk vissza a helyére, vagy csak utólag foglalkozzunk az említett vezetékekkel. A mi esetünkben elég volt utólag, ám ezt is háza válogatja, hogy mi módon kényelmesebb.
A Blu-ray olvasó elengedhetetlen egy fullextrás multimédia-centerben
Amennyiben más házat/optikai meghajtót választunk, vizsgáljuk meg tüzetesen az utóbbin a gomb elhelyezkedését, mivel néhány meghajtón olyan gomb található, amely nem működik a HTPC-házak dizájnos „lenyíló” fedelével.
Nemcsak a Sandy Bridge processzorok miatt érdemes LGA1155-ös alaplapot választani, hanem a könnyen kezelhető EFI miatt is, amely a mára már régimódinak mondható BIOS utódja. Itt az egérrel navigálva könnyedén testre szabhatjuk az energiatakarékos módokat, illetve a hűtők fordulatszámát, hogy gépük minél alacsonyabb hő- és zajtermeléssel üzemeljen.
Figyeljünk, hogy mindig a lehető legújabb Intel videokártya-driverrel rendelkezzünk, mivel erre szükségünk lesz a zökkenőmentes 3D-videolejátszáshoz. A mellékelt lemezen található driver sohasem friss, és nem tartalmazza a 3D-támogatást; a legutolsó verziókért látogassunk el a gyártó honlapjára.
A HDMI-csatlakozó teljes mértékben támogatja a HD-hangsávokat, így felesleges az optikai és a koaxiális kimenetekkel bíbelődni, már csak azért is, mert utóbbiakon keresztül maximum 768 kbit/mp-es DTS-hangsáv megy át.
Tuner a házban!
Ha set top box jellegű funkciókat is szeretnénk, akkor fel kell ruháznunk a PC-nket egy alkalmas tévétunerrel. Tízezer forintos nagyságrendben is elérhetők olyan DVB-T vevők, amelyek alkalmasak a nem kódolt adások vételére, ennél azért lényegesen drágábbak a hibridek, amelyek rendszerint analóg (PAL) és DVB-T adás vételére alkalmasak, de léteznek szatellites (DVB-S és DVB-S2) változatok is. Kényelmi szempontból elegánsabbak a belső, PCI-Express (esetleg PCI) kártyák, ezekből rendszerint a félmagas változatok kívánatosak a karcsú HTPC-gépházakba.
Egyes új eszközök HDMI-n is összeköthetők a digitális set top boxokkal, ilyen az AVerMedia DarkCrystal HD Capture Station is
Ha mindent formátumot támogat a kiválasztott modell, akkor is ritkaság, hogy CI-kártyaolvasó legyen rajta – erre és egy megfelelő dekóder modulra lesz szükségünk akkor, ha kódolt adásokat szeretnénk rögzíteni. A digitális kábeltévé- (DVB-C) szolgáltatók általában titkosítva adnak, így a CI-aljzat és -dekóder esetükben kötelező. Másik lehetséges út, hogy megtartjuk a HTPC mellett a szolgáltató adta set top boxot is és annak jelét veszi át és igény szerint rögzíti a számítógép. Ma már léteznek HDMI-forrásból „digitalizáló” kártyák, illetve külső egységek is, ezek némelyike a HDCP védett jelet is tolerálja.
Használat közben
Ahogy az látható, az egyik fő szempont gépünk összeállításakor a 3D-tartalmak lejátszási lehetőségének megteremtése volt. Az Intel állítása szerint a Sandy Bridge grafikus vezérlője, és a legfrissebb driver kombója minden 3D képes HDTV-vel kompatibilis, attól függetlenül, hogy az milyen technológiát használ a mélységérzet keltéséhez. Ettől függetlenül a rendszer egyelőre nem szereti a 120 Hz-s, reteszes monitorokat, de ez a jövőben változni fog, amint megjelennek a 120 Hz-t is támogató DisplayPort-szabványok, később, valamikor ez év vége felé.
Visszatérve a tévékhez; a tesztünk során egy 42 hüvelykes, 3D-s Panasonic TX-P42GT30E plazmatelevíziót használtunk, amely, miután telepítettük a legújabb Intel drivert, gyönyörűen jelenítette meg a sztereoszkopikus 3D-mozgóképeket. Olyan filmeket néztünk meg, mint a Jégkorszak 3D, az IMAX Deep Sea 3D vagy például a Disney által kiadott mintavideók. A rendszer tehát jelesen vizsgázott a 3D-teszten, akadásmentes, tökéletes élményt nyújtva.
Egyéb lehetőségek
Persze lehet ezt még tovább fokozni, például távirányítóval, amelyek közül a legegyszerűbb, ha egy USB-s variánst választunk, ám figyeljünk mindenképpen, hogy az eszköz kompatibilis legyen a Windows Media Center alkalmazással. Másik érdekes kérdés lehet a játékok futtatása. Ahogy azt már korábban is említettük, az Intel integrált grafikus vezérlője nem nyújt túlságosan acélos teljesítményt, ha 3D-feldolgozásról van szó, ám egy-két apróbb címmel azért néhanapján el lehet szórakozni. Ha ennél többre vágyunk, szükségünk lesz egy dedikált grafikus kártyára, amely belepasszol a HTPC-házba, viszont kellően halk. A kényelmes, fotelből való vezérléshez egy játékkontrollert is érdemes beszerezni, de egy vezeték nélküli egér és billentyűzet páros sem árt.
Kell ez nekünk?
Akik egy minden igényt kielégítő, maximálisan testre szabható szórakoztatócentrumot szeretnének magukénak tudni, azoknak feltétlenül érdemes belevágniuk egy ilyen speciális gép megépítésébe. Első ránézésre persze csábító egy előre elkészített multimédialejátszó beszerzése, de egyáltalán nem biztos, hogy az minden igényünket úgy fogja kielégíteni, ahogy azt szeretnénk – főleg akkor, ha a hagyományos filmnézés-mozizás témakörnél többet szeretnénk belőle kihozni és egyed megjelenést adnánk multimédia központunknak.
HTPC kontra médialejátszó
Mint látható, elég széles ártartományban építhető igény szerinti méretű, komfortértékű (hűtés, zaj) és teljesítményű multimédiás PC. Kérdés, hogy megéri-e, ha egyszer olcsóbban juthatunk a formátumok széles palettájához alkalmas médialejátszókhoz negyed-ötödáron?
Igényesebb médialejátszók a HTPC-konfigurációkhoz viszonyítva töredékáron hozzáférhetőek
A HTPC természetesen a végső fegyver, hiszen nemcsak hogy minden hang- és videoformátummal elboldogul, de alapvetően egy rendszerint Windows-alapú PC-t jelent, amivel szinte bármit csinálhatunk – lehet letöltőállomás is, távolról használhatjuk a tévétunerét, de még akár dolgozhatnánk is vele, ha úgy tartaná kedvünk. A Windows 7 Premium kiadása már teljességében elviszi hátán a feladatot, hiszen a MediaCentert is tartalmazza, amivel a videolejátszás, zenelejátszás és tévéfelvételek is kezelhetők. Kiindulhatunk egy alap összegből – például 150 000 Ft –, majd továbbfejleszthetjük a gépet stílusosabb billentyűzettel, távirányítóval, mutatóeszközzel, 3D-kompatibilis médialejátszó programmal és ha elég erőteljes alapokra építkeztünk, akkor teljesítménnyel is bírni fogja a gép a sztereoszkópia-mániánkat. A rendszer kábeles, szatellites tunerrel kiegészíthető, gyakorlatilag mindenevő lehet, a mulatság viszont drága lesz, erre jó, ha lélekben felkészülünk.
A médialejátszók és okostévék webes alkalmazásaik révén – például Picasa-, YouTube- és Facebook-kliensek, játékok – kezdenek felzárkózni, legalábbis sok olyan tartalmat kínálnak, amit eddig csak PC-ről érhettünk el. Az évek során egyre javult a teljesítményük, kompatibilitásuk, ráadásul sok modellel még NAS- (FTP- és SAMBA-kiszolgáló, BitTorrent-kliens) funkciók is elláthatók. Egyelőre széles körben még nem elérhetők a 3D-megjelenítésre alkalmas modellek, de 2D-ben az egészet megúszhatjuk 25 000, vagy erőteljesebb, merevlemezes változatban 50 000 forintból. Az extrém, kijelzővel és Blu-ray meghajtóval egybeépített modellek sem érik el a HTPC árszintjét, igaz, a százezres összeget bőven átléphetik.
Ha mindent akarunk, akkor a HTPC az egyetlen lehetőségünk; gyűjtsük a pénzt és koncentráljunk az erőteljes alapokra, mert a 3D elég teljesítményigényes móka. Ugyanakkor, amennyiben csak olyan kütyüre lenne szükség, ami 2D-ben mindent lejátszik, felirattal és hangsávval együtt, akkor maradhatunk a médialejátszóknál, tévévevőt, Wi-Fit és Blu-ray lemezt igényeinknek megfelelően szelektálva.
