A 2005 őszén megjelent Canon EOS 5D volt az első „megfizethető árú” teljes Leica képkocka méretű (36×24 mm-es) CMOS képérzékelőt tartalmazó, digitális, tükörreflexes (DSLR) fényképezőgép. Három évvel később, 2008 szeptemberében jött ki az utódja, az első teljes HD felbontású (1920×1080 pixeles) videók rögzítésére is alkalmas Canon EOS 5D Mark II, ami olyannyira nem csak a fotósok figyelmét keltette fel, hogy többek között ilyen fényképezőgépekkel forgatták le a Doktor House sorozat 6. évadának záróepizódját.
Így nem meglepő, hogy nagy várakozás és sok – gyakran a valóságtól teljesen elrugaszkodó – találgatás előzte meg a népszerű fényképezőgép utódjának érkezését, ami egyébként nem igazán nevezhető utódnak, hiszen – legalábbis egyelőre – a piacon marad a Canon EOS 5D Mark II is.
Első és esetleg kissé felületes pillantásra a Canon EOS 5D Mark III nem sokban tér el elődjétől, ám ha kicsit alaposabban szemügyre vesszük, akkor bizony már látszanak a markáns eltérések, főleg a kezelőeszközök elrendezésében. Ugyanis e tekintetben az 5D Mark III sokkal inkább hasonlít a Canon EOS 7D-re: többek között a rögzíthető programválasztó tárcsa mellé került a ki/bekapcsoló gomb, tolókapcsolós lett a hátsó tárcsa rögzítője, valamint megjelentek a LiveView/videofelvétel, a Q-gyorsmenü és az M-Fn gombok is, ugyanakkor egyedinek, de annál praktikusabb változtatásnak tűnik a mélységélesség-ellenőrző gomb áthelyezése az objektívbajonett másik oldalára.
Kicsit nagyobb, egész pontosan 3,2 colos lett az LCD, aminek felbontása 1,04 millió subpixelesre, képaránya pedig 3:2-re nőtt. A profi vázakhoz hasonlóan felugró vakut továbbra sem találunk az EOS 5D Mark III-ban – természetesen a váz tetején megtaláljuk a vakupapucsot, oldalt pedig a vakuszinkron kimenetet –, ami igazából nem is az elsődleges funkciója miatt hiányzik, ám néha akár segédfényként, akár – az EOS 7D-hez hasonlóan – külső vakuk vezeték nélküli vezérlésére hasznos kiegészítő lehetne.
Az EOS 5D Mark III mindkét oldalán találunk egy-egy kellemes újdonságot. A gumis ajtók mögé rejtett csatlakozóknál a korábbi AV kimenetet (ami „beköltözött” a mini USB-be) felváltotta egy fejhallgató csatlakozó, míg a másik oldalon felnyitva a memóriakártya ajtaját, a CompactFlash kártyafoglalat mellett találhatunk egy SD/SDHC/SDXC foglalatot is. Ráadásul két kártya párhuzamos használata esetén a menüben beállíthatjuk, hogyan történjen a mentés: ha az egyik betelt, folytassa-e a másikon - az egyikre a JPEG, a másikra a RAW formátumú vagy eltérő felbontású JPEG képek kerüljenek, vagy biztonsági mentés készüljön párhuzamosan a két kártyára.
Az igazi lényegi változásokat azonban a vázon belül találjuk. Egyeseknek lehet, hogy kisebb csalódás az EOS 5D Mark III képérzékelőjének felbontása, amely „mindössze” 22,3 millió pixeles lett, de miután a legnagyobb felbontású, azaz 5760×3840 pixeles fotókról még így is akár 48,7×32,5 cm-es (300 dpi-s) nagyítások készíthetők - valószínűleg a felhasználók túlnyomó többségének bőven elegendő lesz ez a képpontszám. Főként annak tükrében, hogy „cserébe” az elérhető maximális érzékenység 2 fényértéknyivel, azaz a négyszeresére nőtt.
Az alap érzékenységi tartomány ISO 100-25600 lett, míg a menüben engedélyezve az ISO tartomány kiterjesztését választhatjuk az ISO 50, az ISO 51200 és az ISO 102400 beállításokat is. Ráadásul, ahogyan az a DVD-mellékleten megtalálható tesztképeken is jól látszik, a ténylegesen használható tartomány (vagyis ahol a zajosodás az „elviselhető” kategórián belül marad) is jelentősen megnőtt.
Az EOS 5D Mark III nemcsak új képérzékelőt, de új képfeldolgozó processzort is kapott, ami 17-szer gyorsabb az elődben található DICIC 4-esnél. Ennek köszönhetően többek között a sorozatkészítési sebesség kb. másfélszeresére, 6 kép/s-ra nőtt, miközben a fényképezőgép számos új korrekciót képes menet közben végrehajtani, jobb lett a zajszűrés minősége is, sőt olyan extrák is megjelentek, mint a gépen belüli HDR fotók készítésének lehetősége.
A fotósok szívét mindezeken túl a vadonatúj (pontosabban a profi EOS 1Dx-ből örökölt) 61 pontos autofókusz rendszer fogja megdobogtatni, főleg hogy ebből a 61-ből 41 pont keresztszenzoros, a középső 5 pont pedig (f/2,8-as vagy jobb objektívek esetében) dupla pontosságú. Szintén megújult (pontosabban az EOS 7D-től örökölt) a 63 zónás fénymérő egység, ami a világossági adatok mellett figyelembe veszi az élességállítási és szín adatokat is.
A videózás terén a legfontosabb újdonságok: két tömörítési erősség közül, valamint több felbontási és képsebességi beállítás közül választhatunk – s persze kihasználhatjuk a jobb képérzékelő, a gyorsabb és nagyobb tudású képfeldolgozó processzor, valamint az 5 mm-rel nagyobb LCD valamennyi előnyét.
Adatok:
- magnéziumötvözet gépváz, időjárás- és porálló illesztések
- 36×24 mm méretű CMOS érzékelő
- 22,3 millió effektív pixel (maximális felbontás 5760×3840 képpont)
- DIGIC 5+ képfeldolgozó processzor
- 100%-os képfedésű, 0,71-szörös nagyítású, pentaprizmás kereső
- 3,2 hüvelykes, 1,04 millió képpontos LCD
- LiveView (élőkép az LCD-n) 1,5-10-szeres nagyítással
- ISO 100–25 600 (50, 51 200, 102 400) érzékenység 1/3 Fé lépésközökkel
- Auto ISO beállítás
- 1/8000-30 s-os záridő
- 1/200 másodperces vakuszinkronidő
- 6 kép/s-os sorozatfelvétel
- 61 autofókuszpont (41 keresztszenzoros, 5 dupla keresztszenzoros)
- JPG, RAW és sRAW (14 bit) fájlformátumok
- expozíció- és fehéregyensúly-sorozat, HDR képek készítése
- csúcsfényprioritás, automata világosságoptimalizálás, magas ISO-zajszűrés, peremsötétedés- és színhiba-korrekció
- 3 felhasználói üzemmód és saját menü beállítása
- kreatív automatikus mód
- FullHD (1920×1080), HD (1280×720) és SD (640×480) H.264 tömörítésű videó (24, 24, 30, 50 és 60 fps)
- Compact Flash Type I (UDMA támogatás) és SD/SDHC/SDXC kártyahely
- 1800 mAh-s Li-ion akkumulátor
- USB 2.0 (480 Mb/s), AV, HDMI, mikrofon és fejhallgató csatlakozó
- 152×116×76 mm, 950 g (akkumulátor és memóriakártya nélkül)
- Forgalmazó: Canon Hungaria
- Ár: 990 000 Ft
- Web: canon.hu
