Bizonyára sokan emlékeznek azon időkre, amikor még minden gépben alaptartozék volt a floppymeghajtó – a felhasználók nem is rendeltek olyan konfigurációt, amiben nem szerepelt egy, és persze az eredeti IBM PC első változataiban kettő is volt belőlük – az egyik a rendszert tartalmazta. Elképzelhetetlen volt e beolvasó nélkül egy konfiguráció, az USB-csatlakozós flashmeghajtók és az internet elterjedése előtt. Ma már viszont senki nem használ floppylemezt.
Ugyanez a trend figyelhető meg az optikai adattárolás terén is: nagyon nagy újdonság volt az első CD-író, és ma már pár ezer forintért kaphatunk kétrétegű, minden formátumot kezelő DVD-írókat. Lassan, de biztosan azonban az írható DVD-lemezek piaca is elkezdett zsugorodni, a piacot jelenleg vezető Verbatim 1,6 milliárd DVD-R/+R-t adott el 2008-ban, 1,3 milliárdot 2009-ben és már csak 1,07 milliárdot 2010-ben. Egyre több laptop nélkülözi az optikai meghajtót, és nem csak a helyhiánnyal küzdő netbookok vagy a MacBook Air. Az Apple kompakt asztali konfigurációja, a Mac Mini sem tartalmaz már semmilyen lemezegységet. A gyártó azzal magyarázza a lépését, hogy a lemezegység feleslegessé vált, hiszen minden szükséges szoftver elérhető az alkalmazásboltjában.
A CD, DVD védelmében
Ugyan már csökken a jelentősége, de nagyon szép karriert futott be a CD és DVD a zenei- és filmipar üdvöskéiként. A hangszalaghoz és VHS-kazettához képest lényeges minőségjavulást jelentett a használatuk, strapabíróbbak voltak, és gazdagabb tartalmat lehet rajtuk tárolni. Az írható DVD elterjedéséig egyúttal hathatós védelmet is biztosított az egyéni másolás ellen az, hogy a lemez csak gépsorokon volt gazdaságosan előállítható. Később ezt a filmforgalmazók számára igen előnyös pozíciót porig rombolta a másolásvédelem feltörése, valamint a megfizethető DVD-írók és írható lemezek dömpingje, mely máig tart. A filmipar tehát elvesztette a hardver adta védelem pozícióját, amit a Blu-ray formájában igyekszik feltámasztani (lásd alább).
Többségünk azonban becsületes céllal, biztonsági másolatok készítése céljából vásárol optikai lemezeket. Erre kerülnek a dokumentumok, a házi videók, válogatások, valamint szoftveres trükkökkel akár titkosítva is tárolhatunk rajta adatokat. A házi DVD olcsó és sokféle tartalom tárolására felhasználható médium, egy lemez 4,7 GB-os névleges kapacitással még mindig egy 4 GB-os USB-kulcs töredékébe kerül (ahogy az táblázatunkban is követhető). Ahol nincs internet, ott a lehetősége sincs meg a tengerentúlon már bevett, itthon még nem igazán elterjedt digitális videotékáknak (például ilyen a netflix.com), marad továbbra is a DVD, nemcsak adattároláshoz, hanem filmnézéshez is.
Nem mellékes az sem, hogy a nagymami végül megtanulta, hogy hogyan kell berakni a lemezt a lejátszóba, így nehéz lesz rászoktatni egy szokatlan kifejezéseket tartalmazó digitális téka menüjének használatára. No és vannak olyan zene- és filmrégiségek, amelyek soha nem lesznek elérhetők a szórakoztatás modern online tárházaiban vagy Blu-ray-en, így ezen a területen is a már kiadott lemezekre leszünk utalva. Ha pedig megvan egy film DVD-n, akkor egyrészt csodálhatjuk, hogy milyen jól mutat a polcon a gyűjteményünkben, másrészt akár kölcsön is adhatjuk ismerősöknek – ugyanezt a digitékák DRM-rendszerben védett állományaival nem tehetjük meg, azok ugyanis csak azon a számítógépen vagy set top boxon megtekinthetők, amire letöltötték őket.
Feketeleves
Vannak azért hátrányai a „jó öreg” csillogó videokorongoknak és az írható lemezeknek. Mint a bevezetőben is említettük, a meghajtók mérete nem elhanyagolható, ultrahordozható laptopokba és netbookokba be sem férnek. Másrészt zajosak, folyamatos zúgás kíséri működésüket és sokkal több energiát fogyasztanak, mint egy Wi-Fi-adapter. Bizony kell egy-két másodperc a lemez felpörgetéséhez, és a pozicionáláshoz is egy nagyságrenddel több idő szükséges, mint egy adatblokk eléréséhez egy merevlemezen.
A lemezek sok helyet igényelnek, és ugyan filmek tárolására jól rendszerezhetők egy polcon, de az adatok visszakeresése egy 1000 lemezes gyűjteményben (ami legtöbb esetben egy rendezetlen lemezkazal) kínszenvedés. A meghajtók könnyen összeszedik a port és meghibásodnak, illetve a lemezek sem túl strapabírók, mintegy öt év után újramásolásra szorulnának. Ezt az időtartamot kitolhatják a speciális bevonattal ellátott nyersanyagok, persze nem a végtelenségig. A legjobb megoldás a folyamatos migrálás egy újabb generációs adathordozóra, hiszen ekkor több kötetet gyűjthetünk össze egy lemezen, ahogy ez nagyon is jellemző volt akkor, amikor az emberek az írható CD-ről áttértek az írható DVD-re. A következő állomás elvileg egy újabb optikai lemezformátum, talán a kék lézeres Blu-ray lehetne, de vannak, akik egészen másra számítanak.
Kinek segít a Blu-ray?
Újabb minőségi előrelépést és a hardveres védelem megújulását hozta a Blu-ray. Ugyan már feltörték a formátum védelmét, de a másolás még közel sem olyan egyszerű és olcsó, mint a DVD esetében. Az utódnak szánt médium oldalanként és rétegenként 25 GB körüli kapacitással bír, és MPEG-2 vagy különösen H.264-kódolással bőséges műsoridőt biztosít az extráknak is. Ugyanakkor a gyártása korántsem olyan hatékony, nemcsak a régi DVD-gyártósorok lecserélését igényli, de a selejtaránya is érezhetően rosszabb.
A felhasználó szempontjából érdekesebb, hogy a nyers lemezek jóval drágábbak, az írás erőteljes gépet és több időt igényel. Még ma sem süllyedtek le annyira a Blu-ray írók árai, hogy tömegesen vásárolják őket, illetve az írható (BD-R) és újraírható (BD-RE) média forgalma csak töredéke a DVD-R/RW-nek. Nagyon kevés laptop jelenik meg Blu-ray íróval, a legtöbben csak egy kombó meghajtóban (DVD-író és Blu-ray olvasó) gondolkodnak.
A filmforgalmazók igyekeznek megtartani pozíciójukat a Blu-ray bevetésével is, de az átállás ezúttal nem úgy zajlik, ahogy az előző váltás során. Egyre nagyobb teret nyernek az online videotékák, amelyek a szélessávú internet terjedésével mind' hathatósabb alternatívái a lemezeknek. Ezek a felhőrendszerek az itthoni kábeltévés szolgáltatók kínálatában is elérhetők, igaz, szűkebb műsorkínálattal, mint külföldön. Egy, az amerikai Netflixhez hasonló, nagy európai és magyar nyelvű filmeket is szolgáltató színre lépése még késik, mindenesetre, akiket nem köt a fizikai tárgyakra irányuló gyűjtőszenvedély – Blu-ray és DVD-polc a nappaliban –, az lehet, hogy hamarosan felhőalapú tékából mazsolázhat majd. Addig is alakulóban van a felhő úgy is, mint adattároló és IT-platform a tömegek számára.
Felhő a szélessávon
A számítási felhő az elmúlt pár év egyik legforróbb IT-témája – nem véletlenül. De mi az a felhő? Olyan rendszerekre utal, ahol az adataink távol eső helyen, egy általunk konkrétan nem ismert szerveren kerülnek tárolásra. A szolgáltatást bárhonnan igénybe vehetjük, nem kell foglalkoznunk a részletekkel, csak belépni a fiókunkba, a többit a szolgáltatás üzemeltetője intézi. Alapvetően állományok tárolására szakosodott a legtöbb ilyen szolgáltató, de ma már egyre több olyan felhő áll rendelkezésünkre, amely nemcsak adatokat, hanem egy komplett Windows- vagy Linux-munkaasztalt mutat a kliensszoftverben vagy böngészőben (ilyen például a Jolicloud). Bárhonnan lépjünk is be, ilyenkor nemcsak az adataink, hanem a munkaasztalunk és alkalmazásaink is kéznél lesznek, pont úgy, ahogy legutóbb hagytuk őket.
A felhő előnyei közt említhető, hogy nem tudni pontosan, hogy hol vannak az adataink. Hiába lopják el a netbookunkat a táskából (vagy épp táskástul), azzal csak hardverhez jutott a tolvaj, adathoz nem. Az sem mellékes, hogy akárhonnan elérhetjük a digitális javainkat, csak internet-hozzáféréshez kell jutnunk. A legtöbb felhőszolgáltató elkészíti a kliensalkalmazásait nemcsak PC és Mac rendszerekhez, hanem iPhone, Android, Windows Phone 7 és akár Symbian alá is, hogy bármilyen eszközzel hozzáférhessünk az adatainkhoz.
Több szolgáltató is kínál már felhőt bárki számára. Az egész iparág még csak kialakulóban van, így nem álltak be az árak, igen nagy különbség van az árlisták között: jelenleg az Amazon például csak évi 20 dollárt kér el 20 gigabájt tárhelyért – táblázatunk némi ízelítőt adhat ebből a kavalkádból. Az extrákban is óriási a különbség, pár gigabájt ingyen tárhelyre szinte mindenhol szert tehetünk (lásd korábbi cikkünket: A legjobb ingyenes tárhelyek csatája), de nagyobb adatmennyiség számára még nem áll rendelkezésre olcsó biztonságos tárhely. Különösen igaz ez, ha az optikai lemezek vagy akár a merevlemezek árához próbálunk viszonyítani, hiszen 13 000 forintért (mintegy 69 dollár) minőségi 1 terabájtos merevlemezt vásárolhatunk, amely nemcsak egy évig lesz ennyi pénzért a miénk, hanem gyakran kihúzza 10 éven át is. Ugyanezért a tárterületért egy évre 1000 dollárnál többet kérne el a legtöbb felhőszolgáltató, ami egyelőre megfizethetetlen. A tárínséget enyhítik a különféle kedvezmények, az Amazon Cloud Drive esetében például a webáruházban vásárolt dalok nem számítanak bele a felhasznált területbe, hiszen ugyanazt a fájlt milliónyian használják.
Persze nem csupán előnyökkel jár ez a megoldás, de kockázatokat is hordoz. Mindenképpen szükség van a felhő eléréséhez nagy sávszélességű, lehetőleg mobilinternet-kapcsolatra. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor soha nem fogunk hozzáférni az adatainkhoz. A mai nagyvárosokban már elég jók a hozzáférési lehetőségek mobiloldalról is, a negyedik generációs mobilhálózatok pedig ígéretesek, de egyelőre nem mondhatnánk, hogy a mobilnet fillérekbe kerül, és garantáltan jól és erőteljesen működik mindenhol. Felhőrendszerünkben tehát a jelenlegi viszonyok között könnyen elrendezgethetjük dokumentumainkat, de egy online képszerkesztő vagy videovágó alkalmazás futtatásához még nem áll rendelkezésre elég stabil és erős net. A következő évek előrelépést kell hozzanak e téren, ha meg akarják vetni a lábukat a felhőszolgáltatók. Egyúttal szükség van arra is, hogy a cégek elnyerjék az ügyfelek bizalmát, hiszen az ügyfélnek nincs hatalma a szerverek fölött, nem tudja őriztetni, ellenőrizni azokat, meg kell bíznia abban, hogy az üzemeltető eleget tesz a szerződéses viszonyban meghatározott kötelezettségeinek és megfelelően vigyáz az adatokra.
Pro…
1. Zajosak – A CD- és DVD-meghajtók rendelkeznek olyan mechanikus alkatrészekkel, amelyek a lemezek felpörgetéséért felelősek.
2. Fenntartás – A mechanikus alkatrészek sérülékenyek, ráadásul összegyűjtik a koszt is, amely idővel kihatással lehet a működésükre.
3. Energiahasználat – A lemezek meghajtása rengeteg energiát emészt fel, így a hordozható gépek akkumulátorainak is megterhelő a DVD-k olvasása.
4. Sebesség – Jóval gyorsabb az SSD- vagy HDD-meghajtókról való olvasás.
5. A lemez – Az optikai lemezeket fizikai valójuk miatt tárolni kell, ráadásul könnyen elkeveredhetnek és sérülékenyek
6. Kényelmetlen – Ma már több helyről is lehet streamelni a mozifilmeket, míg egy Blu-ray médium esetén el kell sétálni a videotékába, és vissza is kell vinni azt.
és kontra
1. Olcsó – egy DVD még mindig kevesebbe kerül, mint egy 4GB-os USB meghajtó.
2. Kölcsönözhető – A megvásárolt filmeket könnyedén odaadhatjuk barátainknak
3. Más kínálat – A régebbi filmeket sokszor egyszerűbb fellelni DVD-n, mint a neten.
4. Egyszerű kezelés – Míg az optikai lemezeket csak be kell tenni a lejátszóba, addig a digitális változatoknál sok esetben menük vagy weboldalak tömkelegén kell átverekednünk magunkat.
5. Nem kell szélessáv – A felhasználók többsége még nem rendelkezik szélessávú interneteléréssel, így egy darabig még biztos lesz létjogosultsága az optikai lemeznek.
