Az elmúlt hetekben előbb a Western Digital, majd a Seagate is bemutatta a saját 5 milliméteres merevlemezét. Ezekben az volt a különleges, hogy nem csak erőfitogtatásként láthattuk őket, hanem 500 gigabájtnyi kapacitásukkal mi magunk is beépíthetjük a notebookunkba. Ami azt illeti, a jövőben még akár tabletekben is találkozhatunk velük - az idei Computex kiállításon már volt is olyan táblagép, amibe bár egy HDD került, mégis alig volt vastagabb egy iPadnél.
De hogyan is jutottunk el idáig? Az 5 milliméteres, 500 gigabájtos HDD, és a 7 milliméteres, 1 terabájtos merevlemez bár ma elismerő csettintésre ösztönöz egy felhasználót, régen sokkal kevesebbnek is így örülhettünk. A winchesterek megjelenésekor minden egyes generáció egy nagyobb és kényesebb modellt váltott le, de sokáig egyáltalán nem voltak otthoni vagy üzleti környezetben elérhetőek. A helyzet talán 1980-tól kezdett el változni, többek között a Seagate-nek köszönhetően, amely akkor bemutatta az első 5,25 hüvelykes, ST-506-os HDD-t.
IBM 3380
Amikor a személyi számítógépekhez először érkeztek meg a HDD-k, akkor 5 megabájtnyi tárhelyet kínáltak. Ez egy évtized alatt 40 megabájtra nőtt, de ha valakinek volt pénze, már 100 megabájtot is kaphatott. Az 1990-es évek közepére gyorsan elértük az 1 gigabájtos határt, összesen 51 év alatt pedig az 1 terabájtos mérföldkövön is túljutottak a merevlemezek. Azóta rohamléptekben fejlődik a szektor, és ma már egy 4 terabájtos HDD-hez sem nehéz hozzájutni otthoni használatra.
Az első igazi merevlemez 1956-ban érkezett meg: az IBM 350 5 megabájtnyi tárhelyet biztosított, óriási méretek mellett. Majd 30 év után, 1980-ra az IBM-nek sikerült áttörnie az 1 gigabájtos határt. Ezt az IBM 3380-nal érték el, amely 2,52 gigabájtot tudott tárolni - ez ötszázszorosa volt annak, amihez a fogyasztók akkoriban hozzáférhettek. A hűtőszekrénnyi mérethez 250 kilogrammos tömeg társult.
Az árakat vizsgálva elmondható, hogy az utóbbi évekkel ellentétben a múltban arányaiban sokkal több pénzre volt szüksége annak, aki a csúcskategóriát akarta megfizetni a piacon. Az IBM 350 például eleve nem is volt megvásárolható, csak a havi 3200 dollárért lízingelhető IBM 305 RAMAC gép mellé járt, ami persze az ötvenes években nem kis összegnek számított. Az ezután említett IBM 3380 vételára 81 000 dollár volt, de ez még mindig nem PC-be való volt. Az első ilyen, 5,25 hüvelykes adattárolók 3000 dollárba kerültek a nyolcvanas évek elején, de még az utánuk érkező 10 megabájtos verziók ára is ilyen magas maradt. Természetesen az első PC-khez pont ezért járt floppy a HDD helyett. A változást szemléltetni kiváló példa lehet az Apple 1981-ben bemutatott 5 megabájtos HDD-je, amely a 3500 dolláros vételárával 700 000 dollárért adott egy gigabájtot.
Az 1956-os IBM 305 RAMAC számítógép reklámfilmjét megnézve azt hihetnénk, valami ősrégi, ócska sci-fivel van dolgunk. Valójában pedig itt látható a világ első kereskedelemben elérhető merevlemeze:
