A számítógépes komponensek működését felületesen ismerők körében elég sok mítosz él a hardverek kapcsán. Ez részben a gyártók sajtósainak köszönhető, akik a termékek eladásának céljából szeretnek féligazságokat terjeszteni. Szeretik megtévesztő színben feltüntetni a hardverek különböző tulajdonságait, vagy éppen ezeknek a tulajdonságoknak a praktikus jelentőségét. Más mítoszoknak inkább történelmi okai vannak; régen talán igazak voltak, de mára teljesen elavultak. Nézzünk néhány kiirthatatlannak tűnő tévhitet!
Minél több mag és minél több GHz = gyorsabb CPU
Processzort vásárolnánk? Egyetlen módon tudjuk eldönteni, hogy a szóba jövő modellek közül melyik a leggyorsabb, ez pedig a tesztek felkutatása. Természetesen ez problémás lehet, ha nem találunk olyan írást, amelyben az összes számunkra érdekes CPU benne van. Ilyenkor kénytelenek vagyunk egyénileg megítélni, hogy a különböző tesztek alapján melyik központi egység jelenti a legjobb választást.
A házi feladatuk elvégzése nélkül vásárlók általában készpénznek veszik, hogy a több mag feltétlenül jobb teljesítményt jelent, azaz mondjuk 20 ezer forint környékén inkább négymagos AMD-t választanak, mint kétmagos Intelt. Ezzel az a probléma, hogy a különböző magok hatékonysága jelentősen eltér, azaz az Intel kétmagos processzora könnyen nyújthatja ugyanazt a teljesítményt, mint a hasonló árú, de négymagos AMD. Ráadásul mindezt alacsonyabb hőtermelés mellett, amely fontos lehet, ha a gyári hűtőt szeretnénk használni.
Ugyanez vonatkozik a minél több GHz, annál több teljesítményre, ez is nagyrészt mítosz. A mérnökök nem szeretnek nagyon magas órajeleket használni, ugyanis az órajel emelésével aránytalanul nő a processzor fogyasztása és hőtermelése. A nagyon magas üzemi frekvencia valójában intő jel: a gyártónak muszáj volt hoznia egy adott teljesítményt a CPU megcélzott árszegmensében, így a mérnökök kínjukban nem tudtak mit tenni, mint nekiálltak órajelet emelni.
A témában kiváló olvasmány ez az angol nyelvű cikk, amelyben egymásnak eresztették játékok alatt a kétmagos Intel Pentium G3258 és négymagos AMD Athlon X4 860K processzorokat. Utóbbinak még az órajele is jelentősen magasabb, ehhez képest érdekes eredmények jöttek ki.
A több RAM gyorsítja a számítógépet
Ez történelmi jellegű mítosz, amely régen igaz volt. Körülbelül a kétezres évek közepéig az otthoni számítógépekben nevetségesen kevés memória volt. Ennek köszönhetően a PC „megtáltosodhatott”, ha beraktunk a meglévő mondjuk 512 MB mellé egy másik ugyanilyen kapacitású modult.
Átlagos otthoni felhasználás esetén ez már nem számít, hiszen a legolcsóbb számítógépekben is található tipikusan 4 GB memória. Ez bőségesen elegendő a Windowsnak és irodai programoknak, ennél többre igazából csak a gamereknek, továbbá a valamilyen egyéb memóriaéhes alkalmazásokat futtatóknak van szükségük. Új PC vásárlásakor vagy összerakásakor persze ne érjük be 4 gigabájtnál kevesebb memóriával.
Olcsó videokártya 2–4 GB DDR3 memóriával
Sajtós mutyi a négyzeten. A videokártyákra annyi memóriát kell tenni, amennyit a GPU érdemben képes lehet kihasználni. A 30 ezer forint alatti videokártyákon általában abszolút felesleges az 1 gigabájtnyál több videomemória, ebben az árszegmensben nézelődve – tájékozott vásárlóként – a GDDR5 memóriához ragaszkodjunk. Totális mókusvakítás, mikor a gyártó rátesz 2–4 GB DDR3 memóriát az olcsó videokártyára. Puszta slusszpoén, amennyiben a VRAM csak 64 bites buszon csatlakozik a GPU-hoz...
+1) A 64 bites programok gyorsabbak a 32 biteseknél
Ez kizárólag akkor igaz, ha az alkalmazásnak brutális mennyiségű számítást kell végezni, vagy hihetetlen mennyiségű memóriát használ. Erre jó példák lehetnek a játékok, a videoszerkesztők, a profi képszerkesztők. A legtöbb otthon is használt alkalmazás 32 és 64 bites verziói közt észrevehetetlen a teljesítménybeli különbség, már ha egyáltalán létezik.
Ti hozzátennétek még valamit a listához?
(Nyitókép: Tom Purves)