Több alaplap kézikönyvében az áll, hogy csak akkor frissítsük a BIOS-szoftvert, ha a számítógép nem működik megfelelően. A kézikönyvnek részben igaza van, hiszen egy érintetlen, de jól működő konfiguráció esetében a frissítés az esetek túlnyomó többségében valóban felesleges. Ám amit mi helyes működésnek tartunk, az lehet, hogy nem is az. Alaplapunk gyártójának weboldalán érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az alaplapunkhoz kiadott BIOS-frissítéseket, itt minden bizonnyal értesülhetünk a rendkívüli és kötelező frissítésekről – ilyen csak nagyon ritkán fordul elő –, és a legutóbbi frissítések okairól.
A frissítések általában csak apróbb finomításokat, új beállítási lehetőségeket hoznak, esetleg egy-egy új processzor vagy Intel alaplapok esetében új memóriamodulok támogatása érhető el a frissítéssel. Az új verziókban kijavított hibákat végigböngészve rálelhetünk olyan dolgokra, amelyeket mi nem is tartottunk igazi hibának, csak alaplapunk bosszantó hiányosságának. Azaz itt a lehetőség, hogy megszabaduljunk tőlük!
Tehát frissíteni érdemes, de csak indokolt esetben. Az általában elmondható, hogy a frissítések többnyire (de nem mindig) kedvező hatással vannak a túlhajtásra is, ezért aki szeret ezzel foglalatoskodni, annak mindenképpen érdemes kipróbálni az újabb verziókat.
Amennyiben aktuális a frissítés, még egyszer bizonyosodjunk meg arról, hogy a kiszemelt új BIOS megfelelő-e alaplapunkhoz: ehhez ellenőrizzük BIOS-unk típusát gyártó szerint (Award-Phoenix vagy American Megatrends – AMI) és a jelenleg használt verziószámot. Ezeket az információkat a számítógép indulásakor a POST-képernyő megjelenésekor tudhatjuk meg. Ha nem tévedtünk, a számunkra szükséges frissítéseket a gyártó webhelyéről tölthetjük le. Ismét figyeljünk arra, hogy a listáról pontosan válasszuk ki az alaplap típusát, és ügyeljünk a különböző alaplaprevíziókra is (tipikusan Gigabyte alaplapoknál fordul elő többféle revízió, de más gyártóknál is van rá példa).
Amennyiben megtaláltuk az alaplapunknak megfelelő frissítést, már csak ennek menetét kell kiválasztanunk. A legbiztonságosabb módszer, ha DOS alól frissítünk, de ezt manapság az NTFS-állományrendszer használata erőteljesen megnehezíti, ugyanis DOS alól nem látható az NTFS-es partíciók tartalma (FAT vagy FAT32 esetében nincs ilyen probléma). Ezt megkerülendő több lehetőség is kínálkozik.
Az egyik megoldás a flopimeghajtó és az indítólemez használata: Windows alatt könnyedén készíthetünk indítólemezt, amelyre már csak a frissítéshez szükséges állományokat kell felmásolni. Ez kissé kockázatos, mivel hibás hajlékonylemez esetén a frissítés félbemarad, és ott állunk a szép digitális semmi közepén: a gép nem fog még egyszer elindulni, hiszen a régi BIOS-t kitöröltük, az új még nem került a helyére. A másik lehetőség a bootolható CD-ről vagy DVD-ről való BIOS-frissítés (ennek menete keretes írásunkban olvasható). Ez hasonló, mint a flopis módszer, mégis jóval megbízhatóbb alapot ad a frissítésnek, így ez mindig működik.
A másik módszer a Windows alóli BIOS-frissítés, amennyiben alaplapunk gyártója szoftveres támogatást nyújt ehhez (például ASUS Update, MSI Live Update, Gigabyte @Bios, ABIT FlashMenu stb.).
Az imént felsorolt BIOS-frissítő programok mindegyikét teszteltük már, tapasztalataink szerint megbízhatóan működő Windows alatt mindig hibátlanul futottak, ennek ellenére a legbiztosabb út még mindig az, ha DOS alól frissítünk – ekkor azonban mindig nézzük meg a kézikönyvet, hogy a frissítést végző programot milyen kapcsolókkal vagy paraméterekkel kell elindítani.
Ezekkel a programokkal viszonylag egyszerűen végrehajtható a frissítés, ám néhány alapszabályt a siker érdekében be kell tartanunk:
- A gyártók nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy lépjünk ki minden programból a frissítés megkezdése előtt (természetesen a frissítést végző program kivételével). Ez nemcsak annyit jelent, hogy zárjuk be a nyitott ablakokat, hanem az értesítési területen (az óra melletti rész) elérhető és a háttérben futó programokra – vírusirtók! – is vonatkozik.
- A második követendő szabály az, hogy csak stabil operációs rendszer alatt végezzük a frissítést, hiszen egy, a BIOS-frissítés közbeni váratlan lefagyás után a gép nem fog többé elindulni.
- Harmadik szabályként ajánljuk, hogy a frissítéshez minden órajelet és feszültséget tegyünk alapállásba, hiszen a gép túlhajtása a BIOS-frissítést vezérlő áramköröket is veszélyezteti, még akkor is, ha egyébként a gép stabilan működik.
Itt kezdődnek a rémálmok
Léteznek még egyéb lehetőségek, mint például az indítható (bebootolós) USB-kulcs. Személyes rossz tapasztalataink vannak az USB-s frissítéssel kapcsolatban, ezért azt javasoljuk, hogy csak akkor használjunk USB-s eszközöket, ha az alaplap gyártója támogatja ezt a frissítési technikát. Kiváló példa az egyes ASUS alaplapok BIOS Setupba épített saját frissítőmechanizmusa, az EZ-Flash2, amely éppen az USB-kulcsban rejlő tárolólehetőséget használja ki.
A frissítést elrontani nem kifizetődő, de bármikor megtörténhet, hogy a frissítés megakad, vagy ellenőrzés után hibát jelez a program (általában Checksum error üzenetet kaphatunk). Utóbbi könnyedén orvosolható: addig próbálkozzunk a frissítéssel, amíg sikerrel nem járunk, ám egyet ne tegyünk: hibás BIOS-szal soha ne indítsuk újra a számítógépet! Ha a sokadik próbálkozás után sem sikerül „besütni” az új szoftvert, egy másik gépen ellenőrizzük, hogy biztosan jó frissítéssel próbáljuk-e felülírni a régit – a lemezt nyugodtan kivehetjük a meghajtóból, míg nem használjuk a gépet.
A legrosszabb eset, ha a számítógép lefagy frissítés közben. Ekkor sajnos nincs mit tenni, a Reset gomb megnyomása után a gép nem fog újraindulni – de még így sincs minden veszve! Szerencsére a legtöbb alaplapot felvértezik valamilyen visszaállítási funkcióval, sőt a drágábbakon általában két BIOS-lapka is található, ez esetben automatikusan a tartalékról indul el a konfiguráció – de nem ritka az a megoldás sem, amikor egy BIOS-lapkán még egy biztonsági másolat is tárolódik az eredeti mellett.
Általános védelmi módszernek szokták felhasználni a BIOS-program Boot Block részét, amely a frissítés legutolsó szakaszában frissül. Amennyiben ez a rész épen marad, az újraindítást követően kép ugyan nem lesz, de egy BIOS-fájlt tartalmazó – alaplapgyártótól függően – flopi vagy optikai lemezről a rendszer képes önmagát megjavítani. Előfordulhat, hogy ennek aktiválásához a BIOS reset jumpert Recovery állásba kell helyeznünk – feltéve, hogy van ilyen, erről bővebben az alaplap leírásában tájékozódhatunk. Modernebb alaplapokhoz adott szoftverek már képesek a merevlemez egy rejtett partíciójára másolni az aktuális BIOS-tartalmat, így hiba esetén nem szükséges optikai vagy flopilemez sem a visszaállításhoz.
De mit tehetünk akkor, amikor már semmi sem segít? Szerencsére az elrontott BIOS nem jelenti az alaplap „halálát”. A BIOS valójában egy EEPROM-memórialapka, amely célhardverrel elektronikus úton programozható, ezért az ezzel foglalkozó szervizek néhány ezer forintért felül tudják írni a hibás frissítést.
