Komoly döntés az alaplapvásárlás, mivel itt azonnal egy csomó minden eldől. Elsőként a platform, vagyis az, hogy meddig és milyen erős CPU-kat szerelhetünk még bele gépünkbe az elkövetkezendő években. Ugyancsak meghatározzuk az alaplapválasztással a memória maximális mennyiségét és szabványát is, továbbá a videoalrendszer támogatását is eldöntjük egyúttal (SLI/CFX-támogatás). Ezeken később már nem változtathatunk, csakis komplett alaplapcserével.
Fontos az is, hogy milyen vezérlőket kapunk az alaplapon. Általános szabály, hogy olcsó lapon olcsó, akár régebbi, lassabb, gyengébb minőségű vezérlők vannak egyszerűbb körítéssel, drága lapokon pedig a gyártó extrém megoldásokkal, új és vagy több vezérlővel igyekszik kitűnni a többi közül. Ezekre is illik odafigyelni, bár annyi mozgásterünk azért marad, hogy később vezérlőkártya formájában újabbra, jobbra cserélhetjük ezeket.
Az alaplapgyártók fontos stratégiája, hogy olyan, extrának titulált szolgáltatásokért is kérnek felárat, amelyre igazából a felhasználók 99 százalékának nincsen szüksége és lehetőleg minimális pénzért beszerelhető. Mutatunk három ilyet.
PCI
Egykoron fejlett, kompakt és borzalmasan gyors adatkapcsolatnak számított a PCI, melynek a foglalata klasszikus fehér színű. Aztán a 3D gyorsítók megjelenésével a videokártyák hamar kinőtték a foglalat korlátait és megszületett az immáron soros adatszervezésű PCI Express, amely skálázható és sokkal gyorsabb. Ennek ellenére sok-sok alaplapon találkozhatunk még PCI foglalattal, melyet néhány gyártó büszkén hirdet is magáról, mintha valami fontos és hasznos új technológia lenne.
Nos, akinek PCI foglalatra van szüksége egy igazán régi vezérlőkártya vagy valamiféle speciális kiegészítő miatt, az mindenképpen ilyen lapot fog választani új gépébe, azonban mindenki más nyugodtan lemondhat róla, nem fog hiányozni egy mai, modern PC-ből a PCI.
mSATA
Egész sok, méregdrága notebookban találkozhatunk még mSATA-val, pedig már kapható utóda is, amely minden tekintetben jobb nála. A SATA6G csatlakozást biztosító, keskeny nyáklapnyi méretű miniatűr kártyahely kifejezetten ultrabookokhoz és SSD-khez készült, és kb. 2-3 éve még tényleg ez volt az egyetlen megoldás, ha vékony, de gyors gépet szerettünk volna. Egészen a Z87-es generációig több alaplapon is megjelent az mSATA port, sőt, egykor még úgy hirdették a gyártók, hogy ebbe lehet majd illeszteni mindenkinek a HDD gyorsítására dedikált, kiskapacitású SSD-t.
Ma már nem igazán van helye a piacon az mSATA-nak: ha befér a 7 mm-es, 2,5 colos meghajtó a számítógépbe, ilyen SSD-t alkalmaznak a cégek, ha pedig ultrabookról vagy hibridről van szó, M.2-t használnak. Az okostelefonok és táblagépek is kaptak saját, szupergyors szabványt UFS 2.0 jelöléssel, mely az eddig használt, igencsak idejétmúlt eMMC-t váltják. Az igazi újdonság az M.2, amely méretben és kiépítésben is rugalmasabb, sávszélességben pedig a SATA6G és az mSATA többszörösére képes.
Lucid Virtu MVP
A Lucidlogix technológiájának olyannyira nagy jövőt jósoltak nem is olyan régen, hogy még az Intel is megette a mézesmadzagot és minden Z77, illetve Z87 lapján aktiválta a megoldást. Ennek lényege, hogy az LGA1155-ös processzorokba integrált Intel HD Graphics a Lucid Virtu technológiáján keresztül összekapcsolódik bármilyen, diszkrét videovezérlővel és ezáltal a gép minden hasznos erőforrását kihasználja. Az elképzelés szerint ez minden helyzetben, válogatás nélkül sokkal jobb 3D teljesítményt ad és az Intel QuickSync modul is kihasználható úgy, hogy közben az erősebb GPU-n fut a játék.
Ez annyira szép, hogy nem is lehet igaz, és sajnos hamar be is bizonyosodott, hogy a megvalósítás Azaz adott volna, mert szoftveresen már nem sikerült olyan jól a megvalósítás, az optimalizálás elmaradt és sok kompatibilitási hiba is fellépett az egyébként is válogatós játékoknál. Az eredmény: a 9-es szériában már nincsen Lucid technológia, a 7/8-as alaplapokon pedig senki sem használja.
