Weboldalad szakszerű kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy a tárhelycsomaghoz kapott levelezési címet is használod. Szerencsére a webszolgáltatók nagyban megkönnyítik ma már a dolgodat, mivel a legtöbb helyen különálló webmail-felület fogadja a felhasználókat, ahol az online levelezőkliensekhez hasonló, tehát ismerős környezetben olvashatod a bejövő üzeneteket, és persze küldhetsz saját leveleket is.
Persze amennyiben az üzenetváltásaidat inkább egy dedikált okostelefonos, vagy számítógépes alkalmazással intéznéd, akkor nem árt megismerkedned a témához kapcsolódó technológiai kifejezésekkel. Cikkünkben bemutatjuk, hogy miként használhatod a szolgáltatód levelezőrendszerét, illetve a leggyakrabban előkerülő fogalmak jelentéséről is lerántjuk a leplet.
E-mail-cím, felár nélkül
Mivel a levelezés többnyire elengedhetetlen tartozéka a weboldalak üzemeltetésének (elvégre egy blog és egy webáruház is jelentős mennyiségű üzenetre számíthat), a tárhelyszolgáltatók már a csomagajánlataikban is részletesen tájékoztatnak arról, hogy milyen üzenetküldési lehetőségek várnak rád, ha az adott szolgáltatás mellett döntesz. A regisztráció során egyébként - többnyire legalábbis - külön jelzik, hogy milyen alapértelmezett levelezési cím jön létre a domained mellé.
Ez az adminisztrátori cím nem feltétlenül ugyanaz, amit majd az ügyfelekkel folytatott kommunikáció során használni fogsz, csupán lehetővé teszi, hogy a szolgáltató webmailes felületére belépve létrehozd a saját neved alatt futó aliasokat. A rendszer elérhetőségét megtalálod a szolgáltatód oldalán, a fiókodban, ugyanitt kérheted le a bejelentkezési adatokat is. Ezek után már fel is keresheted az üzenetküldőt, amelynek felépítése és működése szerencsés esetben az általad is ismert levelezőkliensekéhez hasonlít, miáltal a levelek kezelése és az üzenetek küldése is pofonegyszerűen megvalósítható. Eközben számos rövidített formában használt kifejezéssel találkozol, melyek jelentésével muszáj tisztában lenned, ha egy másik alkalmazásba csatornáznád át a leveleket.
Az üzenetküldés háttere
Alapvetően három kulcsszereplőt különíthetünk el a folyamatban csakúgy, mint az élőbeszédben: az üzenetküldőt, a fogadót és természetesen magát a közvetítő közeget, jelen esetben a levelezési szervert. Utóbbinak szüksége van egy küldési és egy fogadási protokollra ahhoz, hogy az üzenet eljusson a feladótól a címzetthez.
A küldési oldalon szinte kivétel nélkül az SMTP-t (Simple Mail Transfer Protocol) alkalmazzák. Ez gondoskodik arról, hogy miután rányomtál a küldés gombra, a levél eljusson a mail szerverhez.
Ezt követően a szerveren tárolt üzenetet a fogadónak valamilyen módon le kell kérnie. Erre általában az IMAP, vagy a POP3 protokollok valamelyikét használják a levelezők, az ehhez szükséges adatokat a legtöbb esetben megtalálod a webszolgáltatód online adminisztrációs felületén (vagy kiküldik a regisztrációkor megadott címedre). Az IMAP (Internet Message Access Protocol ) segítségével a leveleid a mail szerveren maradnak, a letöltésre csak akkor kerül sor, ha a fogadó megnyitja a levelet. Hatalmas előnye, hogy megfelelő hitelesítés mellett szinte bármilyen eszközről elérhetőek lesznek az üzeneteid, így akár okostelefonon is könnyedén fogadhatod azokat. Emellett az IMAP lehetővé teszi azt is, hogy a leveleidet csoportosítsd és ezt a mappás elrendezést a kliensek között problémamentesen szinkronizálja is.
A POP (Post Office Protocol) ellenben más megközelítést alkalmaz és abban az időben tökéletes megoldást kínált, amikor gyenge internetkapcsolat miatt problémát jelentett a hozzáférés a levelekhez, ma azonban már nem biztos, hogy ez az optimális szolgáltatás. A POP3 használatakor ugyanis, amint letöltötted a levelet a kliensről, az a szerverről - beállításoktól függően egy bizonyos időn belül - törlődni fog, ezt követően pedig az üzenethez kizárólag azon az eszközön férhetsz hozzá, amelyiken megnyitottad. Mappázásra emiatt csak lokálisan lesz lehetőséged, tehát ha a kliensben létrehoztál valamilyen elrendezést, az bizony egy másik eszközön biztosan nem lesz olyan. Emellett problémát okozhat még az is, hogy a piszkozatokat, kimenő üzeneteket és a törölt leveleket szintén csak az adott kliensen érheted el. Ezt a protokollt akkor érdemes tehát használni, ha egyetlen dedikált eszközön kívánod a leveleket tárolni, és valóban sokkal biztonságosabb körülmények között jutsz hozzá az üzenetekhez, mivel azok a lekérést követően a szerverről eltűnik majd. A módszer hátránya viszont, hogy jelentősen megnehezíti a hozzáférhetőséget.
