Technológiai újságíróként szeretem a különféle szenzorokat. Ha tehetném a lakás minden pontjára, testem minden porcikájára valamilyen okos, internetre csatlakozó kütyüt tennénk. Digitálisan állítanám be az esti fürdővíz hőmérsékletét, naponta ellenőrizném a vitaminszintemet és az ébresztőórához hangolnám a redőnyök és a kávéfőzők működését. Habár az utóbbi példák egyelőre csak vágyálmok és megoldásra várnak, szerencsére egyre több olyan eszköz található a piacon, amellyel pontosan mérhetjük a lépéseink számát. Habár egyes okostelefonok különféle appokkal is rendelkeznek lépésszámláló képességgel, tapasztalataink szerint azok nem pontatlanok, gyakran nem indulnak el automatikusan az első mérhető cselekedetet követően. Az aktivitásmérők, angolul fitness trackerek viszont nem követnek el hasonló hibákat, vélhetően ennek köszönhető az, hogy az okosórák vergődése ellenére egyre többet adnak el belőlük.
Eddig közel tucatnyi aktivitásmérőt volt alkalmam kipróbálni, és minden egyes teszt során éreztem azt a plusz motivációt, ami további mozgásra sarkalt. A legtöbb szolgáltatás napi 10 ezer lépésben húzza meg az elvárt lépésmennyiséget, így ha kellett, egy megállóval hamarabb szálltam le a buszról, vagy lovagiasan rohantam le a boltba lisztért, ha éppen már csak pár száz lépés hiányzott a napi cél eléréséhez. Annak pedig pláne örültem, ha egy kirándulással a napi cél sokszorosát sikerült abszolválni. És mivel alapvetően küzdöttem a jobb eredményért, többet mozogtam és többet kirándultam - működött az aktivitásmérők olcsó, de rendkívül hatásos trükkje, az analóg élet digitalizálása egészségesebb élet felé terelt engem. Ez így rendkívül jól hangzik, ám valójában minden egyes nap egy előre meghatározott összeg ellen harcoltam, nem egy húsvér emberrel kellett felvennem a küzdelmet, pedig mennyivel mókásabb a családtagjainkkal, barátainkkal versenyezni "aki nem lép egyszerre, az nem kap pontot estére" jeligével. 
Szerencsére egyre több gyártó kínál kompetitív funkciót, mi az Apcom jóvoltából a Fitbit megoldását próbálhattuk ki, szerkesztőségünk ugyanis egy hetes időtartamra 8 darab aktivitásmérőhöz jutott hozzá, a következő eloszlásban: 3 darab Fitbit Charge, 2 darab Fitbit Charge HR és Fitbit Flex, valamint 1 darab Fitbit Surge volt a csomagban. Habár az eszközök tudásban és funkcionalitásban eltérhetnek, a lépésszámot ugyanúgy mérték, így sikerült kiküszöbölnünk a gyártók által esetenként eltérő mérés problematikáját. Tudniillik tapasztalatunk szerint máshogy mér a Samsung, a Fitbit és például a Xiaomi is, így 10000 lépés esetén eszközeik eltérő lépésszámot mutathatnak.
A házi versenyünkre végül nyolc kolléga jelentkezett, akik közül hatan a verseny napjára megfelelően fel is készültek, azaz feltették kezükre az aktivitásmérőt, összehangolták azt a Fitbit iOS/Android alkalmazásával, majd a Friends menüpontban összebarátkoztak a többiekkel. A verseny napjának november 26-át határoztunk meg, a budapesti PlayIT Show időpontját, ahol szerkesztőségünk több tagja is szervezőként volt jelen - mi például FLL-selejtezőt rendeztünk -, vagyis kvázi előre tudtuk, hogy reggeltől-estig mozogni fogunk. A végeredmény a következő lett:
Én biztos voltam benne, hogy a lista dobogós helyén végzek majd, de meglepetésemre a nap végére csúnyán lemaradtam a többiektől. Magyarázhatnám a bizonyítványon, de maradjunk annyiban, hogy utólag belátom, jobbára tényleg egy 20x20 méteres területen belül töltöttem több mint 12 órát. Ha nem lett volna háziversenyünk, akkor elégedett lehettem volna a nap végén, így viszont utolsó helyezettként zártam a napot. Legalább így elmondhatom, hogy egyedül én nem előztem meg az ügyvezető igazgatónkat, Virágh Mártont, miközben a többi kollégák fittyet hányt a diplomáciára, és lelépte a főnökét. De nem akarok udvariatlan lenni, inkább az első három helyezettet emelném ki. Erdei Patrik (GameStar) hozta el az aranyérmet, aki a napi átlag közel duplájával került lépéselőnybe a második helyezett Horváth Péterrel (GameStar) szemben, aki szintén 18 ezer lépés felett teljesített a napot. A harmadik helyet pedig a PC World büszkesége, Lukács Richárd szerezte meg 17 641 lépéssel. 
A verseny azonban itt még nem ért véget, a következő 7 napban ugyanis tovább figyeltük a kollégák mozgását, akik láthatóan tovább pörgették a lépésszámlálójukat. A heti versenyt kimagasló eredménnyel Gócza Gergő nyerte (aki sajnos nem látszódik a fenti képernyőképen), a második helyezett Lukács Richárd lett, a harmadik helyre pedig Virágh Márton jött fel. Az aktívak között én ismételten az utolsó letten, de legalább közelebb kapaszkodtam az élbolyhoz. Tapasztalat: ha csupán a napi eredményeket figyeltem volna, akkor elégedett lehetnék, nagyjából minden nap teljesítettem a kitűzött célt. A munkatársaik eredményeit látva azonban egyértelművé vált, hogy az adott hét napos periódusban én mozogtam a legkevesebbet, ami plusz motivációt adott a több mozgáshoz, pedig még így is "csaltam", hiszen hamarabb szálltam le a buszról, ha kellett mindenhova gyalog mentem és még folytathatnám a sort. Ha nem lett volna rajtam az aktivitásmérő, biztos, hogy kevesebbet mozogtam volna, és van egy olyan gyanúm, hogy a kollégák is mindenféle trükkökkel - értsd: plusz mozgással - javították fel az értékeiket.
