Nem kérdés, hogy a játékfüggőség szenvedélybetegség, amely bizonyos esetekben súlyos tünetekkel járhat. Emlékezetes esetek közé tartoznak azok a tragédiák, amikor is a 21 éves Új-zélandi Trent Owen Ngaruhe Hapuku konzolos maratonja közben saját babáját szorította halálra a vállán, vagy amikor a 34 éves amerikai Shannon Johnson a fürdőkádban hagyta megfulladni egyéves gyermekét, mert a Facebookon játszott, de sokszor lehet hallani MMO maraton közben végelgyengülésben elhunyt fiatalokról is.
Keith Vaz brit képviselő szerint a kormánynak muszáj foglalkoznia ezzel a problémával, és dedikált gamer rehabokat kell nyitni a jövőben, ahol a fiatalokat eredményesen szoktatják le káros szenvedélyükről. Ez elsőre nemes küldetésnek hangzik, de állami költségvetésből egyébként jelenleg is folyik szenvedélybetegek kezelése, másrészt Keith Vaz nem éppen az elfogulatlan hang ebben a témában.
Bár abban egyet lehet érteni vele, hogy a játékfüggőség a drogfüggőséghez vagy az alkoholizmushoz is hasonlítható, de a képviselő ezt leginkább "szesztilalom" szerű megoldásokkal orvosolná. Korábban gyermekvédelmi jogszabályt akart elfogadtatni a videojátékok szigorú szűrését irányozva, illetve karácsony előtt a Call of Duty: Modern Warfare 3 elleni bojkottfelhívás is hozzá köthető.
A vita mindenképpen hasznos dolog a témában, hiszen a probléma látható, ebben Vaznak teljesen igaza van, de a sok tiltás, elvonás és erőltetett korlátok helyett talán egy emberbarátibb módszer lehetne célravezető, ahol azok jogai nem sérülnek, akik kikapcsolódásként szeretnek játszani, és képesek megkülönböztetni a virtuális világban tapasztalt élményeket a valóságtól. Mert vagyunk így egy páran.
