De mit is jelent ez pontosan? Bár az e-sport a 80-as években jelent meg, sokan még ma sem tudják, mi fán terem. Nos, a XX. század találmánya, és valóban a videojátékokra épül, azonban jóval több azoknál a tinédzserkori szombat délutánoknál, amikor az ember a cybertérben focizott, autóversenyeken nyert és vesztett, vagy éppen katonákat lőtt halomra.
„A sport egy olyan mindennapos tevékenység, amelynek célja a testedzés, a versenyzés és a képességek fejlesztése. Ezt teljes mértékben kimeríti az e-sport is, csak az átlagember nem tekinti az e-sportot a sportok egy új válfajának” – mondta el Magyarország egyik legismertebb e-sportolója, Tóta Gábor „Gabu”. Pálfy Tamás, a ma menedzserként tevékenykedő korábbi e-sportoló úgy fogalmaz, hogy szerinte ez a legújabb szellemi sportág. „Olyan, mint a sakk. Mindig legalább egy lépéssel az ellenfél előtt kell járni fejben, és a mérkőzések előtt is komoly stratégiaalkotás vár minden versenyzőre és csapatra. A játékhoz ráadásul elképesztően jó szem- és kézkoordináció szükséges.” Az e-sport és a sakk párba állítása gyakori nemcsak a szakértők, de a videojáték-kedvelő hírességek között is. Maga Jet Li is azt nyilatkozta tavaly, hogy kétféle sport létezik, a fizikai és a mentális. És ha a sakkot sportként tartjuk számon, akkor a virtuális játékokat igazságtalanság lenne kizárni a (szellemi) sportok köréből. Gabu ugyanakkor elismerte, hogy egyszerűbb lenne a dolog, ha az elnevezés nem e-sport, hanem professzionális videojáték lenne.
Egy e-sportoló mindennapjai
Először is el kell dönteni, hogy az e-sport melyik szintjéről beszélünk. Az első, legszűkebb rétegbe tartozik az, aki meg is él az e-sportból. A következő a feltörekvő csapatoké, és végül a tudatos játékosok szintjét találjuk. „Ahogy egyre profibb egy játékos, úgy kerül egyre több időbe a gyakorlás és természetesen a versenyek is” – magyarázta Gabu. Nem ritka, hogy napi nyolc-tíz órát töltenek a felkészüléssel, így, akárcsak a fizikai atléták, a profi e-sportolók is nagyon határozott időrend szerint élnek. Gabu elmondása szerint általános az a tévhit, hogy az e-sportolók csak holmi „infantilis kockák”, ugyanolyan szabott rendszerben járnak fizikai és szellemi edzésre, étkeznek és pihennek, mint a fizikai sportolók.
Az edzések általában lebonthatók játékbeli elemekre, így például taktikai és szituációs gyakorlatokra, az új kombinációk és az innovatív stratégiák fejlesztésére. Emellett nagyon fontos a fizikai edzés és a helyes táplálkozás, a mentális erőkifejtéshez ez is szükséges. A játékosoknak nemcsak mechanikusan kell betanulniuk egy-egy gombkombinációt, hanem fejleszteni kell reflexeiket, szem- és kézkoordinációjukat is, mivel a profi szintű játék rendkívül gyors reflexeket igényel. A csapatjátékoknál a csapaton belüli kommunikáció, az irányítási, döntéshozatali és vezetői szakértelem fejlesztése az elsődleges, hiszen egyetlen rossz taktikai lépés a meccs végét eredményezheti. Ezért számos kommunikációs, sportpszichológiai és mentális gyakorlatot is tartalmaz az edzésprogram. „A lényeg mindig a tudatosság. Pontosan beosztva, figyelve az eredményeket” – mondta el Gabu.
De hiába minden szorgalom, ha nincs tehetség. „Kell a kőkemény gyakorlás és az erőn felüli teljesítmény, de ez adottság kérdése is” – teszi hozzá Pálfy Tamás. „Mint ahogy nem mindenkiből lesz Bajnokok Ligája-játékos a fociban, ugyanúgy csak a legtehetségesebbek és legkitartóbbak juthatnak el az e-sport világranglista Top 20-as közösségébe. A versenysport – legyen az fizikai vagy szellemi – mindig is a határaink feszegetéséről szólt. A fő kérdés, hogy ki mikor éri el a magáét.”
Az egyéni és a csapatedzések után következnek a versenyek. Ezek lehetnek online – amikor a csapatok hangkommunikációs programokon keresztül tartják a kapcsolatot – vagy offline, több tízezer néző előtt tartott rendezvények is, amelyekről pedig élő tévéközvetítés vagy stream készül, profi tudósítással,. A Twitch és Ustream gamingcsatornájának nézettsége például rendszeresen veri a legnagyobb tévécsatornák számait. Dél-Koreában már rendszeresek a tévéközvetítések, de egyre több amerikai és európai adó is csatlakozik a trendhez. Svédországban például nemrég hatalmas siker volt a DreamLeague első évada, Németország pedig minden idők egyik legnagyobb Dota 2 közvetítését tervezi. Ami aligha csoda, tekintve, hogy milyen pénzek mozognak az e-sportban, és micsoda iparág épült a játékra.
Mennyit keres egy profi játékos?
A felmérések alapján a legjobb játékosok akár dollármilliókat is kereshetnek. Az esportsearnings.com folyamatosan vezeti a legjobban kereső játékosok Top 100-as listáját. Jelenleg a dél-koreai Jae Dong Lee vezet, aki több mint 519 000 dollárt szedett össze a StarCraft Brood War és annak folytatása, a StarCraft II hadvezetése közben. És ebben még messze nincs benne a szponzoroktól és a reklámokból befolyó pénz.
A két StarCraft egyébként a legjobban fizető játékok közé tartozik, de jól lehet keresni a Dota 2-vel, a League of Legendsszel, a Painkillerrel és a Warcraft III-mal is. De rajtuk kívül igen nagy a szórás a játékok és a konzolok között. Pár ezer dollártól milliós nagyságrendig minden megtalálható.
A brazil foci-vb kapcsán a FIFA Interactive World Cup – a FIFA által szervezett hivatalos verseny – került előtérbe, hiszen ez párhuzamosan zajlik majd az élő vb-vel, 20 000, 5000 és 1000 dolláros díjazással. Egyébként a FIFA játékok messze nem olyan profitábilisak, mint a korábban felsoroltak. „Fontos leszögezni – mondta el Gabu –, hogy a FIFA nem e-sport játék. Nem erre készült, csak idővel kialakult egy ilyen vonala is. Tehát bár vannak hozzá kapcsolódó rendszeres pénzdíjas bajnokságok és világbajnokságok, a játék kiadója, az Electronic Arts (EA) mégis inkább a casual játékosréteget támogatja.”
Az Electronic Sports League (ESL) heti szinten szervez FIFA 14 versenyeket, melyeken akár havi 1000 euró is megnyerhető. Ezenkívül számos online liga rendez versenyt tárgynyereményekért. „Online a legnépszerűbb a Virgingaming oldala, ahol pókerhez hasonló heads up/tournament rendszerben lehet játszani. A pénzfeltöltés után akár egy az egy ellen, dupla vagy semmi alapon, akár éppen nyolc-tizenhat-harminckét fős vagy még nagyobb csoportokban játszott tournamenteken lehet megmérkőzni” – magyarázta Gabu. Igaz, ez Magyarországon jelenleg nem elérhető, a hatályos szerencsejáték-törvények miatt a rendszer ugyanis nem engedi a pénzfelvételt. Szintén a Virgingaming szervezi a FIFA-történelem legnagyobb díjazású versenyét, ahol évente egymillió dollárt osztanak ki, melyből az első helyezett 140 000 dollárt vihet haza.
Vannak más világbajnokságok is, mint például az Electronic Sports World Cup (ESWC), amelynek szintén van FIFA-részlege. Ez általában országonkénti selejtezőkkel kezd, ahonnan a legjobbak jutnak tovább az élő versenyekre. Itt aztán az összes játékból összegyűlnek a játékosok, és együtt játszanak. Az ESWC FIFA részének tavaly 8000 dollár volt az összdíjazása. A World Cyber Gamesnél (WCG) pedig évről évre 10-30 000 dollárt lehet keresni csak a FIFA versenyeken.
Összehasonlítási alapként érdemes megnézni a sztárfocisták fizetését, akik 30 millió euró körüli összegért rúgják a bőrt egy évben, tehát virtuális társaik igencsak le vannak maradva. Ugyanakkor látható, hogy nagy jövő és nem kevés pénz van az e-sportban, különösen, hogy külföldön igazi e-sport forradalom zajlik. „A játékkiadó, hardvergyártó cégek felismerték, hogy a szórakoztatóipar egy új formája jött létre, amely hatalmas tömegeket mozgat meg” – magyarázta a jelenséget Gabu. A külföldi e-sportolók egyetlen streamje 80-100 000 nézőt is vonz, így komoly bevételi forrást jelenthet. És akkor nem beszéltünk még az akár milliós nagyságrendű facebookos követőbázisról, amely ügyes socialmedia-használattal szintén arany tojást tojó tyúkká változtatható.
A magyar e-sport lehetőségei
Pálfy Tamás szerint Magyarországon még sajnos gyermekcipőben jár az e-sport, bár látszik a fény az alagút végén, hiszen értek már el eredményeket feltörekvő magyar játékosok. Sőt, több szervezet is alakult felkészülésük, munkájuk és versenyekre történő kijutásuk támogatására. Ilyen például a Team-Rock, a WiLD Gaming vagy a tavaly megalakult Egymillióan a magyar e-sportért (Esportmilla). Ez utóbbi a Facebook segítségével tömöríti az elektronikus sportok hazai támogatóit, érdeklődőit és szervezőit. Intézményes alapokra helyezi a hazai e-sport támogatását, egységesen képviseli a különböző játékosközösségeket, és hivatalos szintre emeli az elektronikus sportokat. Tóta Gábor is egyetért azzal, hogy hazai szinten az e-sportok még alig kezdtek el fejlődni. „Csak kisebb-nagyobb közösségek vannak, az Esportmilla éppen őket szeretné összehozni” – mondta el.
Az online felületeken megtalálhatók is már magyar bajnokságszervező oldalak, mint például az Electronic Sports League (ESL), amely a világ legnagyobb elektronikus ligájának magyarországi oldala. Arra próbálja ösztönözni a játékosokat és a csapatokat, hogy bátran használják a külső felületeket, és ne csak a játékon belül elvétve játszanak. Készüljenek lehetőségük szerint legrendszeresebben a versenyekre, van már néhány jó megmérettetés magyar szinten is. Itt osztanak ki tárgynyereményeket vagy akár pénzdíjakat is, igaz egyelőre sajnos még csak nagyon esetlegesen. Az offline rendezvényeket az Infinity Colisseum Lan szervezi, amely már a huszadik versenyénél tart. Ezen a rendezvényen a különféle e-sport-játékok (például Moba vagy FPS) képviselői élőben mérik össze tudásukat.
Látható tehát, hogy ha a külföldi szintet tartjuk etalonnak, akkor magyar e-sportról nem beszélhetünk. „Van néhány játékos, akinek sikerült kiugrania a tömegből, és átigazolni egy külföldi csapathoz, de olyan magyar csapat nincsen, amelyiknek egyetlen dolga a játék lenne” – mondta el Gabu, hozzátéve, hogy ezért is fontosak a magyar szervezetek, mert csak ezek adhatnak olyan működő struktúrákat, amelyek később esetleg a fejlett e-sport nemzetekhez hasonló sikerekhez segíthetik a magyar sportolókat. „Hosszú távú célunk, hogy ne csak a nemzetközi e-sport szövetséghez csatlakozzunk, hanem elismertessük e-sportot a Magyar Olimpiai Bizottsággal, először mint nem hivatalos, végül mint hivatalos olimpiai sportágat.”
Ez az álom a nemzetközi trendeket figyelve talán nincs is olyan messze. „Külföldön sokkal nagyobb becsben tartják az e-sportolókat, mint Magyarországon” – jelentette ki Pálfy Tamás. Az USA és Dél-Korea már évtizedek óta rendez teltházas versenyeket. Európában a németeknél nőtt a leggyorsabban az elmúlt öt év során az e-sportolók és rajongóik száma. Oroszországban, az idei olimpia megnyitóján Alan Jenyilejev – a 2006-os World Cyber Games nyertese – is vihette az olimpiai lobogót. Pálfy reméli, hogy Magyarországon is egyre inkább fejlődni fog az e-sportot támogató szemlélet, erre pedig mi sem ad jobb lehetőséget, mint a brazil foci-vb, hiszen a profi futbalisták is rendszeresen járnak szurkolni az e-sport versenyekre, van kedvenc játékosuk és csapatuk is. „A sportolók és az e-sportolók között egyáltalán nincs ellentét, nemzetközi szinten rendszeresen találkoznak. Sőt, a sportolók gyakorta nyilatkoznak úgy, hogy ők is szívesen foglalkoznak a videojátékokkal, és hogy tudják, mennyi áldozatot és gyakorlást igényel” – mondta el Gabu.
Egyszóval az is lehet, hogy a következő foci-vb idején már Messit és Ronaldót láthatjuk szurkolni a magyar versenyzőknek, ha a magyar e-sport fel tud nőni a nemzetközi szintre.
