Mindössze négy percnyi illegális letöltésért 800 eurós (körülbelül 245 ezer forintos) büntetést kapott Zoltán Németországban. Maga sem hitte, hogy valaha kérdőre vonják majd torrenttevékenysége miatt, azt meg végképp nem, hogy rögtön száz mozijegy árát próbálják rajta behajtani. Esete tanulságos. Történt ugyanis, hogy Zoltán ismerőseinél töltött egy hetet Münchenben. Az egyik este meglátta, hogy a Pirate Bay oldalára felkerült A galaxis őrzői című film egy jó minőségű változata. A házigazda Wi-Fi-hálózatát használva elindította a letöltést, majd négy perc után belenézett, és amikor kiderült, hogy kamerás felvételről van szó, leállította azt. Három héttel később a német család izgatottan telefonált, egy jogvédő szervezettől ugyanis 800 eurós fizetési felszólítást kaptak jogvédett tartalom letöltéséért.
Mindössze 126 megáról volt szó, a film négy percéről, ami irdatlanul magas tarifát jelentett; egyébként – mint kiderült – a teljes film 1500 eurós büntetést vont volna maga után. Zoltán nem hagyta annyiban a dolgot, és felfogadott egy helyi német ügyvédet, aki 170 eurót (cirka 36 ezer forintot) kért a fellebbezésért. Kiderítették, hogy Németországban automatizáltan kiszűrik a wareztevékenységeket. Szoftverek figyelik a letöltéseket és az IP-címeket, és ha bármilyen illegális letöltést regisztrálnak, automatikusan kiküldik a ház tulajdonosának a büntetést. Kiskaput nem nagyon lehet találni, mivel az országban 2010 óta mindenkit törvény kötelez a vezeték nélküli hálózatának levédésére.
Naponta 1000-1500 fizetési felszólítás indul útjára, és az interneten hamar lehet találni kirívó eseteket. Egy kanadai diák például az országba érkezve vesztére egy sorozat teljes részét letöltötte, majd a házát és a teljes vagyonát akarták rajta behajtani. Egy kelet-európai társa pedig megszokásból éjjel-nappal torrentezett, végül 400 GB után egy 20 ezer eurós csekket vitt ki neki a postás. Az eset után nem sokkal maximalizálták a büntetést 1500 euróra.
Drága a pereskedés
Miközben nyugaton már néhol vasszigorral üldözik a fájlcserélőket, hazánkban e téren viszonylagos nyugalom honol, s vélhetően jelentős utcai megmozdulások lennének, ha bármelyik kormány változtatni akarna ezen. Sőt, a 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) még tovább enyhítette a szigort: egyrészt a bűncselekmény megvalósulásához szükséges vagyoni hátrány mértékét százezer forintra emelte, amely összeg alatt a fájlmegosztás mindössze szabálysértésnek minősül. Másrészt a jogalkotó tulajdonképpen legalizálta a fájlcserét, ha az a jövedelemszerzés és fokozás célját közvetve nem szolgálja, azaz ha saját célra töltögetünk.
A Btk. 385.§ (5) bekezdésében ezt olvashatjuk: „Nem valósítja meg az első bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti.” Szakemberek szerint ésszerűsítés történt, mivel az eljárás költsége (szakértők díja, ügyvédek stb.) sok esetben magasabb volt, mint a jogsértéssel okozott hátrány.
A nagyokat, azaz a torrentoldalak üzemeltetőit, az emelt díjas SMS-sel operáló oldalakat persze továbbra is üldözik, ám a kis halakat, a végfelhasználókat elengedték. Nincs az a szervezet, amely megengedhetné magának a sok apró eljárás költségeit, és ez a németeknél sincs másként. Zoltánnak ez jelentett menekülőutat, és nagy szerencséje, hogy nem egy hotelben indította el a letöltést, ott ugyanis a szállásadó azonnal ráterhelte volna az összeget a hitelkártyájára. Így viszonylag olcsón megússza az esetet, vagyis jelenleg úgy állunk, hogy jogi úton nagyon nehéz utolérni az otthoni fájlcserélőket, akik egyre inkább azt gondolják, hogy a fájlcserélés nem bűn. „Torrenteznek az anyukák, az apukák, és olyan hétköznapi laikus emberek is, akik nem tudják, hogyan és honnan kerül fel a torrentoldalra a film, és miért nem legális a feltöltés, miért lehet legális a letöltés” – vélekedett Fodor Dávid, a népszerű P2P blog, az asva.info szerkesztője.
(Majdnem) mindenki jól jár
Kulcskérdés az, hogy honnan jönnek a torrentek, kik azok, akik feltöltik az illegális tartalmakat, valamint hogy az üzemeltetők miért vállalják a kockázatot. Nos, valójában tévedés lenne azt hinni, hogy modernkori Robin Hoodokkal van dolgunk, akik a gazdagoktól elveszik a vagyonukat, hogy odaadják a szegényeknek. Valójában a többségük fő motivációja a pénz, és a nagyobb globális fájlmegosztó oldalak mögött álló csoportok szép vagyonokat keresnek azon túl, hogy ezeket a felületeket sokan vírusok terjesztésére használják. Az alacsony költségvetésű – az IMDb értékelése alapján nem túl jó – „And Then Came Lola” című film készítői megfigyelték, hogy a DVD-változat megjelenését követően alkotásuk milyen gyorsan kezd el terjedni a P2P-oldalakon.
Egy napon belül több mint 35 ezer illegális megjelenést számoltak össze, amely szám folyamatosan emelkedett. Ennek tudatában megvizsgálták az egyes oldalakat, és kiderült, hogy egy professzionálisan működő, bevételorientált iparággal kellene megküzdeniük. Egyrészt a cyberlocker oldalakkal, amelyekre bárki feltölthet tartalmat úgy, hogy utána a gyorsabb letöltésért a többi felhasználónak már fizetnie kell. Ezek a szolgáltatások ráadásul sok esetben jutalmazzák is az illegális feltöltőket, ezer letöltés után néhány dollárt fizetve, ami egy szakdolgozat esetén nehezen jön össze. Azaz van az emberünk, feltölti a legújabb mozifilmet, terjeszteni kezdi annak a linkjét a bevétel maximalizálása reményében, ám a legtöbb pénzt mégis az üzemeltető szakítja a türelmetlen netezők után.
Léteznek oldalak, amelyek emelt díjas SMS-t kérnek (tiszta haszon), illetve olyanok is, amelyek hirdetésekkel pakolják tele oldalaikat. Utóbbiak busás vagyont hozhatnak, hiszen a feltöltött filmek reményében tömegeket tudnak a felületre csalni. De nemcsak az üzemeltetők járnak jól, hanem a hirdetési rendszerek tulajdonosai is, például Google hirdetésekkel gyakran lehet találkozni a warezoldalakon, ráadásul a hitelkártya-cégek is megkapják a maguk jussát a tranzakciók után. Egyedül csak egyvalaki nem lát egy centet sem az egészből: a tartalom készítője. A helyzet pikantériája, hogy az USC Annennerg Lab 2013-as jelentése szerint a világ legnagyobb cégei is reklámoznak szerzői jogot sértő oldalakon: például az Amazon, a BMW, a Lenovo, a Mercedes Benz, a Samsung, a Visa és a Walt Disney World is. Ne ítéljük el őket, a nagy tömegre mennek.
Kis ország, kis trackerek
A hazai torrentméretek természetesen teljesen mások, sokkal nehezebb itthon meggazdagodni. Fodor Dávid szerint kishazánkban jelenleg az nCore rendelkezik a legnagyobb, félmilliós felhasználói bázissal, ami kiemelkedő, főként hogy öt évvel ezelőtt még csak 90 ezer ember regisztrált az oldalon. „A másik jelentős oldal a bitHUmen, hazánk első torrentoldala. Nagyon sokáig ők diktálták a trendet; amit lefejlesztettek, kitaláltak, a többiek másolták. Ma már vannak nagyobb közösségek is, de még mindig meghatározók ők is” – tette hozzá. Az Asva.info oldalán egyébként a magyar trackereket is listázzák aszerint, hogy mennyire tűnik legálisnak a működésük.
A fehér oldalak a megbízhatók, a szürkék már problémásabbak, de alapvetően nem az átverés a céljuk, míg a feketéket messziről el kell kerülni. Utóbbiak azok az oldalak, amelyek minden áron pénzt akarnak keresni. Az eddigi legnagyobb razzia is egy ilyen oldalt vett célba. A ColdFusion (CFM) valóságos warezmaffiaként működött, közel 4,3 milliárd forintnyi kárt okozva a jogtulajdonosoknak, és 760 millió forintot tisztára mosva. A CFM ügyeiről az Asva.info részletesen beszámolt, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda diájából az is kiderült, hogy egy kiterjedt bűnszervezet húzódott meg az oldal mögött. Azóta csend van. „Az üzemeltetők nyilván nem szeretnék, ha tudnák az emberek, hogy mivel foglalkoznak. Információink alapján viszont több hazai meghatározó oldalt egy csoport üzemeltet. Ez persze nem feltétlenül egyezik meg a tulajdonosi körrel” – vélte Fodor Dávid.
Helyzet van
Összegezve: vannak a tartalom-előállítói, akiket megkárosítanak. Vannak a P2P-oldalak üzemeltetői, akik jobb esetben „tisztességes eszközökkel” próbálnak megélni a megosztásokból, rosszabb esetben csúnyán kihasználják a felhasználók nagy tömegét. Valamint vannak a letöltőink, az internetezők markáns csoportja, akik fenntartják az egész bűnös hálózatot. A legfontosabb kérdés kétségtelenül az, hogy miért? Az Európai Unió 2014 februárjában nyilvánosságra hozott kutatásában egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet. Az unió állampolgárainak 66 százaléka ingyen tölt le filmeket, és 55 százalékuk ingyen streameli a mozgóképeket számítógépére és mobiltelefonjára.
A kalózok általában városban élnek, fiatalok, és tanultak, akik szeretnének a lehető legváltozatosabb kínálathoz hozzájutni, ugyanakkor frusztrálja őket az elérhető legális tartalmak ára és csekély kínálata. Beszédes, hogy a megkérdezettek 14 százaléka mondta azt, hogy egy mozi sincs 30 percnyire az otthonától. Ők jó eséllyel nem azért warezolnak, mert nem akarnak mozijegyre költeni, hanem azért, mert nincs hova elmenniük. A P2P világ olyan szabadságot ad nekik, ami korábban nem volt elérhető, és ehhez a helyzethez a zenészeknek, filmforgalmazóknak és kiadóknak is alkalmazkodniuk kell, hiszen egy legális, ésszerű árazással dolgozó szolgáltatással a nagyobb tömegeket jó útra terelhetik.
Nem állítjuk azt, hogy a torrent jó lenne, sok tartalomszolgáltató szenved miatta, például mi is, de az kétségtelen, hogy a fájlmegosztásnak van egy pozitív hozadéka, hiszen egy teljesen új helyzetet teremt, ami a cégeket újfajta szolgáltatások és üzleti modellek bevezetésére sarkallja. Ha visszarepülünk az időben, akkor pontosan ez történt a Napsternél is, mikor az internetezők egyedül csak az oldalon keresztül tudtak online zenéket letölteni. Utána érkezett a piacra az Apple iTunes, ahova sokan átvándoroltak, immár fizetve a tartalomért. Napjainkban pedig már mi, magyarok is élvezhetjük a Spotify és a Deezer szolgáltatásait, amelyek mellett tényleg értelmetlenné válik az illegális zeneletöltés, mikor szinte bármely zeneszámhoz hozzáférhetünk teljesen ingyen, csekély mértékű reklámért cserébe. Lenne Spotify, Deezer, Netflix fájlmegosztás nélkül? Nem biztos, hiszen a piaci szereplőket semmi sem kényszerítette volna a változásra. Lehet, hogy még most is lemezboltokban vennénk a CD-ket, albumonként 3500 forintét.
„Egy álomvilágban a Warner indítana egy torrentoldalt, ahol a premierrel egy időben felkerülnének a tartalmak, csak reklámmal dúsítva. Ha onnan is elérhető lenne, ki akarná az nCore-ról letölteni pár héttel később?” – vélekedett Fodor Dávid. Az biztos, hogy nem lehet és nem is érdemes a kalózkodó embereket tömegesen lecsukni, megbüntetni, nem lenne értelme. Olyan megoldásokat kell keresni, amelyek jobb felhasználói élményt nyújtanak az illegalitásnál. A jelenlegi helyzet ugyanis nem jó a kisemmizett tartalomszolgáltatóknak, a kihasznált, életképes alternatíva nélküli felhasználóknak, egyedül csak a vírusterjesztők és a rosszindulatú torrentoldalakat fenntartó bűnszervezetek járnak jó.
