A zenészek egy tábora nem igazán kedveli a zenestreamelőket, ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján nem kapnak túl sok jogdíjat a zenéik lejátszásai után. Konkrét számokat ritkán hallunk, most áprilisban legutóbb a Portishead zenekar egyik tagja akadt ki: 34 millió streamelésből, adózás után nagyjából 1700 font (~740 ezer forint) került a zsebébe. Fontos megemlíteni, hogy fenti streamelési mennyiséggel a Portishead a népszerűbb zenekarok közé tartozik.
Ki nem fizet?
A mindenkit érdeklő kérdés persze az, hogy ki nem hajlandó fizetni a zenéért? Egyetlen félre sem lenne igazságos ujjal mutogatni, hiszen a fogyasztóktól a zenestreamelő szolgáltatásokon át a zenekiadókig mindenki csak a saját érdekeit tartja szem előtt ebben az üzletben. Az alacsony jogdíjak miatt kiakadó zenészek jobb híján a fogyasztók számára látható szolgáltatásokra mutogatnak, ám konkrétan a kiadójuk szerződött le a tartalmaik terjesztéséről. Ha mamutkiadóról van szó - a fent említett Portishead esetében a Universal Music -, akkor különösen nem érthető, hogy miért nem sikerült a zenészek számára is korrekt üzletet kötni. A kérdéses kiadóknak a súlyos portfóliójuk miatt nem kell semmilyen üzletbe belemenniük, ami nem éri meg nekik. Ki fogja itt a pórázt, mi folyik a háttérben?
Megy a kavarás
A zenekiadók jelenleg egyetlen streamelő szolgáltatás esetében nem képesek érvényesíteni az akaratukat, ez pedig a még számukra is túl nagyra nőtt, túl sok vérfarkas kategóriába tartozó ügyvéddel rendelkező Youtube. Az már biztosnak tűnik, hogy a Spotify esetében nem ez a helyzet.
A múlt héten meglepően kis hullámokat vetett a The Verge egyik exkluzív beszámolója. A cikkírónak ismeretlen forrásból sikerült megszereznie a Spotify és Sony Music előző szerződését, így eddig titkolt részletek derültek ki a tartalomlicencelés működéséről. A szerződés 2011-ben íródott, fixen két éves időtartamra szólt, de tartalmazott egy harmadik évre szóló opcionális hosszabbítási lehetőséget.
A 42 oldalas szerződésben feltűnő, hogy erőviszonyok tekintetében a két fél nem azonos ligában játszott, a Sony Music végig diktálta a feltételeket. Ezeket a Spotify kénytelen volt elfogadni, különben nem lett volna zenéje a kiadótól. Elsőként az a meglepő, hogy a Spotifynak előlegként 25 millió dollárt kellett kifizetni a kiadónak (9 milliót az első évben és 16 milliót a másodikban, az opcionális harmadik évre 17,5 millió lett meghatározva). Ez nem konkrét jogdíjkifizetés, hanem csak annak a díja, hogy a Spotify egyáltalán hozzáférjen a Sony zenéihez.
Szintén érdekes, hogy a szerződés szerint ha bármelyik másik zenekiadónak sikerül jobb feltételekkel szerződést kötnie, akkor automatikusan a Sony is a jobb feltételek szerint kapja jogdíjat a Spotify-tól. A Sony egységnyi teljes streamelési részesedésből nem kaphat kevesebb pénzt, mint bármelyik rivális kiadó. Ezen felül streamelésenként ki volt kötve a minimum kifizetendő jogdíj összege is (0,225 cent), amely 0,25 centre emelkedett, ha a Spotify nem érte el a meghatározott növekedési céljait. Egy az ipar működésére rálátó személy szerint az előlegből jó eséllyel egy fillért sem láttak a zenészek, ők csak a konkrétan kifizetett jogdíjból részesülnek.
Hogy működik a bevételmegosztás?
A helyzet bonyolult, de ha jól értjük, akkor a Spotify megtarthatja a reklámbevételeinek 15 százalékát, ez az összeg nem számít bele a 70 / 30 százalékos általános bevételmegosztási arányba. A bevételmegosztás úgy működik, hogy a Spotify elsőként levonja a komplett bevételéből a reklámbevételből származó összeg 15 százalékát, majd a maradék összegből a 30 százalékos részesedését.
Az így megmaradt pénz megy a kiadóknak, méghozzá a zenéik streamelési részesedésének arányában. A kiadóknak egyenként járó jogdíjból a Spotify levonja a kiadónak előlegként kifizetett összeget. A mindezek után megmaradt összeg az a jogdíj, amelyet a kiadók valamiféle nem részletezett szisztéma alapján szétosztanak a zenészek közt.
Nem tudni, hogy az egyes zenekarok az ő zenéjük által bejött jogdíjból konkrétan mennyit kapnak, ezt a kiadóval kötött szerződésük szabályozza. A CD-s érában általában a bevétel 15-20 százalékát kapták meg eladásonként.
Végszóként egy további érdekesség a szerződésből: a Sony kikötötte, hogy a Spotify 9 millió dollár értékű (erősen akciós áron számolt) reklámfelületet is adjon a zenekiadónak. A feltételek szerint a Sony az ingyen kapott hirdetési felületet akár harmadik felek számára is továbbértékesítheti, nem muszáj a saját tartalmainak hirdetésére használnia.
(Nyitókép: Luis Hernandez)
