BIOS-lexikon II. – CPU-k és lapkakészletek

A nehézséget nem a beállítások sokasága okozza, hanem az, hogy ahány gyártó és alaplap, annyi extra beállítási lehetőség, továbbá a processzorok és lapkakészletek közötti eltérés is nehezíti dolgunkat. Éppen ebből adódóan első körben egy P45-ös lapkakészlettel ellátott alaplap BIOS-beállításait vizsgáljuk meg, hiszen Intel vonalon a legtöbben még valamilyen, FSB-rendszerre támaszkodó alaplapot és processzort használnak. Cikkünk vége felé sor kerül a P55/X58 Intel alaplapok beállítására, majd a sorozat többi részében az AMD processzorokhoz szükséges lapkakészleteire térünk át.

 

Felhívnánk a figyelmet, hogy előző cikkünktől eltérően nem mindenhol adunk tippeket a beállításokra vonatkozóan, hiszen a cikkben taglalt beállítások java részére csak tuningnál van szükség, az automatikus beállítások a gyári órajelek esetében általában jól működnek.

 

 

Ha nem indul, de sípol

A legtöbb új alaplapon (főleg a drágábbakon) már van valamilyen hibakód-kijelző – legyen az hétszegmenses vagy egyszerűbb LED-es kijelző –, ám ennek ellenére a klasszikus hangjelzések (sípkódok) sem mentek ki a divatból. Sajnos ezek jelentését és magyarázatát az utóbbi időben előszeretettel hagyják ki az alaplapok kézikönyvéből.

 

 

Ha gond van, segíthet a Post Code Display a hiba meghatározásában

 

 

Amennyiben bekövetkezik a hiba, nem marad más hátra, mint elkezdeni „túrni” a netet és megkeresni az úgynevezett Beep kódokat. Derick Payne és Petro Joubert azonban vette a fáradtságot és megalkották a Rizone Beep Codes Viewer nevű apró, mindössze 423 kilobájtos programocskát, amelyben BIOS-gyártók (AMI, AWARD, IBM és Phoenix) szerint gyűjtötték össze a hangjelzéseket, amelyekről megtudhatjuk, hogy mit jelentenek pontosan, továbbá mindegyikhez tartozik egy leírás, ami hosszasan ecseteli, hogy az adott problémát hogyan lehet(ne) elhárítani. A program egyetlen hátránya, hogy csak angol nyelven érhető el, viszont teljesen ingyenes és minden korszerű Windows operációs rendszeren futtatható.

 

 

Ha kihagyták a dokumentációból, akkor a Rizone Beep Codes Viewer program „mondja” meg, miért sípol az alaplapunk

 

 

Intel P45 CPU- és memóriabeállítások

 

 

CPU Clock Ratio: a processzor szorzójának beállítása. A legtöbb processzornál a szorzózár miatt csak néhány lehetőség miatt választhatunk. Az alacsonyabb szorzó beállításának nincs akadálya, ám magasabb szorzó csak néhány (Engineering Sample vagy Extreme Edition) processzornál engedélyezhető.

 

Fine CPU Clock Ratio: egyes alaplapoknál a „feles” szorzót ennél az opciónál kell beállítani. Például a 9,5-ös szorzó beállításához a CPU Clock Ratiónál 9-est, a Fine CPU Clock Ratiónál pedig 0,5-öt kell választani.

 

CPU Frequency: az előző két beállítás alapján kalkulált órajel. Ez az opció nem állítható, hanem visszajelzésként funkcionál.

 

CPU Host Clock Control: engedélyezésével az FSB-órajel frekvenciát kézzel állíthatjuk. Az opció tiltásával a processzor alapbeállítása szerinti órajelet használja a rendszer.

 

CPU Host Frequency: amennyiben engedélyeztük az előző funkciót, úgy ennél a beállítási lehetőségnél van alkalmunk változtatni az FSB-órajelet 1 megahertzes lépésekben.

 

PCI Express Frequency: a PCI Express busz órajele. Az automata beállítás általában jól működik, ám ha szükség van rá (például tuningnál), akkor kézi beállításra is lehetőség nyílik.

 

 

 

Advanced Clock Control: ebben az almenüben olyan beállításokhoz juthatunk, amelyekhez csak extrém órajeltuning esetén kell hozzányúlni, minden egyéb esetben hagyjuk meg az alapbeállításokat.

• CPU Clock/PCI Express Drive (mV): a processzor és a lapkakészlet, illetve a lapkakészlet és PCI-Express közti átvitelre szolgáló busz feszültségét állíthatjuk itt át.

• CPU/MHC Clock Skew (ps): a processzor és a memóriavezérlő (északi híd) késleltetése pikoszekundumban. Ezzel elérhető, hogy a túl nagy órajelek használatánál növeljük a rendszer stabilitását, ugyanakkor ezzel egy időben kicsit csökkentsük a teljesítményt.

 

Performance Enhance: a Standard, Turbo és Extreme beállítások közül választhatunk. Ez választásunktól függően az automatikus memóriabeállításokat befolyásolja. Használjuk a Turbo módot alapértelmezésben; amennyiben stabilitási problémát észlelünk, érdemes a Standard beállításra visszaállni.

 

(G)MCH Frequency Latch: a memória működési frekvenciáját befolyásoló redundáns opció. Nem érdemes használni, hiszen a memória órajelét másképp is be lehet állítani. Hagyjuk Auto beállításon.

 

System Memory Multiplier (SPD): a memória órajele – akárcsak a CPU órajele – az FSB-órajelből és egy szorzóáramkörből képződik. Az FSB-órajel emelésével a memória órajele párhuzamosan nő, ami problémát okozhat, mivel könnyen túlléphetjük a memóriamodul képességeit. Ezzel a beállítással lehetőségünk van alacsonyabb szorzót, tehát alacsonyabb memória-órajelet használni.

 

Memory Frequency: a modul SPD-ből kiolvasott gyári órajel mellett az automatikusan vagy az általunk beállított órajelet mutatja meg.

 

DRAM Timing Selectable (SPD): automatán hagyva a BIOS kiolvassa a memória SPD-be gyárilag programozott időzítéseket és ezt használja. Manuális beállítást választva megnyílik a lehetőség az időzítések kézi beállítására. Amennyiben olyan RAM-modult vásárolunk, ami képes alacsonyabb időzítések mellett futni, de ehhez emelni kell a feszültséget, akkor szükség lesz a kézi beállításra.

 

CAS Latency Time: a Column Address Strobe Latency jelzi, hány órajelciklus telik el a memóriában lévő adat kijelölése és az olvasás parancs kiadása között.

 

tRDC: a RAS-to-CAS Delay érték határozza meg, hogy hány órajelciklus telik el a memóriamátrix sor- és oszlopkijelölése között.

 

tRP: a RAS Precharge jelöli, hogy hány órajelciklus telik el a memóriamátrix egy sorának feltöltése és megcímzése között.

 

tRAS: az Active to Precharge Delay egy késleltetési idő, amely azt mutatja, hány órajelciklusnak kell eltelnie a mátrix két különböző sorának megcímzése között.

 

Ezek közül a beállítások közül általában az első, a CAS-érték az igazán meghatározó. Minél alacsonyabb, annál gyorsabb egy modul. Sajnos a DDR2 memóriák ezen a téren elmaradnak a DDR-től, vannak azonban alacsony késleltetésű modulok, amelyeknél a CAS értéke kisebb, mint az átlagos, olcsó moduloké.

 

 

 

Advanced Timing Control: ebben az almenüben további lehetőségek állnak rendelkezésre a memória beállítására. Általában az alapbeállításokon felül ezeket az értékeket nem adják meg a gyártók, ugyanakkor arra alkalmas diagnosztikai szoftverekkel kiolvastathatjuk ezeket az információkat is.

• tRRD: Row to row delay, vagy RAS to RAS Delay érték határozza meg, hogy hány órajelciklus telik el a memóriamátrix egy-egy sorának kijelölése között
• tWTR: a Write to read delay meghatározza, hogy minimum hány órajelciklus telik el a legutolsó írási művelet és a következő olvasási parancs kiadása között azonos memóriabankon belül.
• tWR: A Write recovery time adja meg, hogy hány órajelciklusnak kell eltelnie az írási művelet után, hogy az írási pufferek kiürülhessenek, mielőtt a következő feltöltés megtörténik.
• tRFC: a Refresh to activate delay meghatározza, hány órajel-ciklus telik el a frissítés parancs és az első címzés között.
• tRTP: a Read to Precharge Delay beállítja, hogy hány órajelciklus telik el az olvasás parancs és a sorfeltöltés parancs kiadása között.
• Command Rate (CMD): az utasítássebesség értéke 1T és 2T lehet. Ez határozza meg, hogy hány órajelciklus szükséges az adatot tartalmazó memóriamodul és chip kijelöléséhez.
• Channel A/B Timing Settings: ez a memóriaidőzítések csatornánkénti beállítására szolgáló al-almenü
  - Static tREADValue: a tRD/Performance Level vagy Read Delay néven is ismert opció nagy befolyással van a lapkakészlet és memória teljesítményére. A tRD határozza meg, hány órajelciklus történik a DRAM Select utasítás és a Host Data Ready utasítás között. 
  - tRD Phase0/1/2/3 Adjustment: az előző opcióval párosítva hatékonyabban lehet túlhajtani az adott processzort. Alapvetően a Phase állításával alacsonyabb teljesítményszintre hangolhatjuk a memóriát.
  -Trd2rd: ez szabályozza a DQ-buszon a körülfordulási időt két olvasási szekvencia között (azonos csatornán).
  - twr2wr: ez szabályozza a DQ-buszon a körülfordulási időt két írási szekvencia között (azonos csatornán).
  - twr2rd: meghatározza, hogy mennyi időre van szükség az adatvivő buszon az írás és olvasás parancs kiadása között.
  - trd2wr: meghatározza, hogy mennyi időre van szükség az adatvivő buszon az olvasás és írás parancs kiadása között.
  - A tFAW (Four Active Window Delay), tRC (Row Cycle Time) és tWTP (Write to Precharge Delay) beállítás nem minden alaplapnál jelenik meg, ezekre most nem térnénk ki bővebben – jobb ezeket az alapértékeken hagyni!
• DIMM1/2 Clock Skew Control: akárcsak a CPU beállításainál a Skew beállítások, úgy itt is az időzítést szolgálják, hogy az órajel emelése során stabilabb működést kapjunk.
• Channel A/B Driving Settings al–almenü:
  - Driving Strength Profile: a memória-adatbusz jelerősségének beállítása, ami túlhajtás esetén javíthatja a stabilitást.
  - Data/Cmd/Ctrl/Clk Driving Pull-Up/Pull-Down Level: a tuningnál fontos a memóriavezérlő és a különböző memóriát vezérlő csatornákon futó jelek szinkronizálása, amit a jelerősség változtatásával lehet elérni. A Pull-Up és Pull-Down funkcióval ezen jelek erősségét változtathatjuk.

 

 

‹CPU›: ezek a processzorfeszültség-beállítások

• Load-Line Calibration: az engedélyezésével megszűnik a Vdroopként és Voffsetként ismert effektus, amelyre az Intel szerint azért van szükség, hogy a processzor ne lépje túl a specifikációjában megadott maximum és minimum feszültségértéket, ami jellemzően hirtelen teljesítményváltáskor következhet be. Csak tuningnál van jelentősége, ha lehet, hagyjuk automata beállításon.
• CPU Vcore: a processzor magfeszültsége, általában jól működik az automatikus beállítás.
• CPU Termination: a processzor feszültségének alsó határa.
• CPU PLL: a processzor belső órajelét előállító alkatrészek (integrált áramkörök) feszültsége.
• CPU Reference: a GTL referenciafeszültség beállítása.

 

‹MCH/ICH›: az északi és déli híd feszültségbeállításai

• MCH Core: a memóriavezérlőt is tartalmazó északi híd működési feszültsége.
• MCH Reference: a régen FSB termination név alatt ismert beállítási lehetőség új neve, tehát a CPU és a memóriavezérlő közötti busz feszültségének beállítása.
• MCH/DRAM Reference: a memóriavezérlő és a memóriabusz közötti busz feszültségének beállítása.
• ICH I/O: a déli híd ki- és bemeneti feszültsége.
• ICH Core: a déli híd magfeszültsége.

‹DRAM›: memóriafeszültség-beállítások

• DRAM Voltage: a memóriamodulok feszültsége. Ezt a paramétert kell megváltoztatnunk, amennyiben alacsonyabb időzítést akarunk használni.
• DRAM Termination: a memóriamodulok működési feszültségének alsó határa. Az automatikus beállítás normál körülmények között jól működik.
• CH-A/B Vref.: az egyes memóriacsatornák alapjelének túlvezérlését végezhetjük el a segítségével. Az alapérték 0,750 V, maga a paraméter egy Gigabyte alaplap esetében 0,650 és 0,950 V között állítható. Elsősorban túlhajtáskor van jelentősége.

 

 

Intel P55/X58 CPU- és memóriabeállítások

 

 

Most pedig lássuk, ezenfelül milyen beállítások vannak az Intel P55-ös és X58-as lapkakészletekre épülő alaplapok BIOS-ában, ahol néhány beállítást muszáj volt megváltoztatni, az FSB- helyett bevezetett QPI-busz miatt. Csak azokat az opciókat soroljuk fel, amelyek újdonság erejével hatnak, hiszen néhány beállítás maradt a régi (például a CPU szorzójának beállítása stb.).

 

QPI Clock Ratio: a QPI-busz üzemfrekvenciájának szorzója, amely az automatikus beállítási mellett négy érték, ×36, ×44, ×48 és az ún. Slow Mode paraméter szerint alakulhat. Utóbbi elsősorban akkor segíthet, ha a megemelt BCLK-frekvencia mellett instabil a processzor.

 

 

QPI Link Speed/Uncore Clock Ratio/Uncore frequency: a QPI-busz sebességét elsősorban a processzor határozza meg, kézzel nem ajánlatos megváltoztatni, ezért elsősorban csak információként szolgálnak ezek a sorok.

 

Base Clock (BCLK) Control: a BCLK-frekvencia kézi szabályozását engedélyezi vagy tiltja.

 

BCLK Frequency (MHz): A processzor alap üzemfrekvenciája, amely a Nehalem CPU-k esetében alaphelyzetben 133 MHz. Túlhajtáskor 1 megahertzenként növelhetjük az értékét a BIOS-ban beállított gyártói felső limitig, ami akár 1200 MHz is lehet.

 

Extreme Memory Profile (X.M.P): az X.M.P-profillal rendelkező memóriamodulnál engedélyezhetjük a modulba programozott alacsonyabb időzítéseket és magasabb órajeleket.

 

System Memory Multiplier (SPD): a rendszermemória szorzója, amely automata beállítás esetén a modulok SPD-adata szerint állítja be a szorzót és ezzel együtt az üzemfrekvenciát. Manuális beállítása is lehetséges, ám még ekkor is vegyük figyelembe a RAM-lapkák gyári adatait.

 

Memory Frequency: információ a memória tényleges frekvenciájáról, a korábban beállított értékek (pl. a szorzó) alapján. Például X58-as platformon az ×8-as szorzóhoz 1066 megahertzes órajel tartozik.

 

 

Advanced CPU Core Features almenü: ez a CPU „extra” szolgáltatásait szabályozó almenü.

- Intel Turbo Boost Technology: a Core i5 és i7 processzorcsalád nagy újítása a Turbo Boost technológia, ami lehetővé teszi, hogy a négynél kevesebb magot használó alkalmazásoknál az aktív magok órajelét a BIOS megemelje, ezzel gyorsítva a számításokat.

• CPU Core Enabled: beállíthatjuk, hogy 1, 2, 3 vagy mind a 4 magot engedélyezzük.
• CPU Multi-Threading: a HyperThreading funkció ki- és bekapcsolása.
• C3/C6/C7 State Support: a processzor energiagazdálkodási lehetőségeit itt aktiválhatjuk. Újdonság lehet a C6, azaz a Deep Power Down mód. A Nehalem processzorok újdonsága, hogy a nem használt részeket egyenként ki tudják kapcsolni, így a nem használt magokat is teljes mértékben kikapcsolhatjuk, illetve az ezekhez tartozó gyorsítótár is leállítható. A C6-hoz először a processzornak C4 állapotba kell kapcsolnia, majd onnan tud C6-ba továbbmenni.
• Bi-Directional PROCHOT: a beállítás engedélyezésével egyfajta védelmi funkciót kapcsolunk be, ami a processzor túlmelegedése esetén lép működésbe.

 

AMD-s extrák

Szerencsére (vagy inkább szerencsénkre) az AMD évek óta nem változtatott meg semmit annyira, hogy az gyökeresen befolyásolja a BIOS-beállításokat. Még a DDR2/3 és az ezzel egybekötött foglalatváltás sem hozott újat a konyhára – nem úgy, mint az Intelnél a Core i5/i7 platform bevezetése.

 

Vegyük hát sorra azokat a beállításokat, amik az AMD processzorok és a mellettük használt memóriák beállításához szükségesek.

 

 

Advanced Clock Calibration

 

 

EC Firmware Selection és Advanced Clock Calibration: e két beállításról összevontan kell írnunk, aminek jó oka van. Eredetileg az Advanced Clock Calibrationt (továbbiakban ACC) azért találta ki az AMD, hogy az északi híd–HyperTransport-busz és a processzor (benne a memóriavezérlővel) kapcsolata ezzel a funkcióval legyen finomhangolható, aminek eredményeképpen nagyobb órajel érhető el. Amiről ez a funkció mégis híres lett, az nem a finomhangolás, hanem az, hogy segítségével egyes két- és hárommagos Phenom processzorok inaktív magjait és letiltott L3-gyorsítótárát aktiválni lehet. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az aktivált magok jól fognak működni, hiszen sok esetben azok a négymagos processzorok lesznek két- vagy hárommagosak, amelyekben valamelyik mag hibás.

 

Amennyiben rendelkezünk a megfelelő processzorral, nincs más teendőnk, mint az EC Firmware Selectiont Normalról Hybrid módba, az ACC-t pedig Autóra állítani. Az EC-firmware ezt követően frissülni fog és a rendszer újraindul. Amíg ez nem történik meg, addig ne kapcsoljuk ki a számítógépet.

 

 

 

 

CPU Clock Ratio: az AMD processzorok órajele is szorzó (ez esetünkben a Clock Ratio beállítás) és az alapórajel (CPU Frequency beállítás) frekvenciáinak szorzatából képződik, tehát a processzor órajelének pontos beállításához e két komponens változtatása szükséges. Az itt tárgyalt Clock Ratio beállítással a szorzó beállításait változtathatjuk meg vagy hagyhatjuk automatán. Black Edition processzorok esetében lehetőség van a normálisnál magasabb szorzó használatára, tehát ilyen processzor birtoklása esetén mindenképpen érdemes a manuális beállításokkal próbálkozni.

 

CPU NorthBridge Frequency: az elnevezés kicsit megtévesztő, mivel az AMD-nél hosszú évek óta nincs szükség az északi hídba épített memóriavezérlőre, ugyanis mindez már a processzorba integrálva található. Természetesen ennek a vezérlőnek is van egy saját órajele, ami ezzel a beállítással módosítható. Mint minden, ez sem olyan egyszerű, mivel a memóriavezérlő frekvenciája a processzor alapórajeléből (CPU frequency) és egy szorzóból képződik, és ennél a beállításnál csak a szorzót tudjuk állítani. Fontos megjegyezni, hogy az északi híd frekvenciája nem lehet kisebb, mint a HT Link Frequency, ha mégis ezt állítanánk be, akkor a BIOS automatikusan korrigál.

 

CPU Host Clock Control: engedélyezésével lehetőségünk nyílik az alapórajel változtatására, tehát a beállítás alatt található „CPU Frequency (MHz)” opció aktív lesz, így a hozzá rendelt érték is változtatható.

 

PCIE Clock (MHz): a PCI-Express busz órajele, ami alapból 1000 megahertz, amit érdemes nem megváltoztatni, kivéve, ha valamilyen extrém órajeltuning folytán nincs rá szükség.

 

HT Link Width: a processzor és a lapkakészlet között lévő HyperTransport busz sávszélessége. 8 és 16 bit között választhatunk, de javasolt az Auto beállítás használata.

 

HT Link Frequency: a CPU-t és lapkakészletet összekötő HyperTransport-busz órajele is szorzós módszerrel állítható, amelynek alapja a CPU Frequency. Ha ezt az értéket változtatjuk, akkor ezzel párhuzamosan HT Link frekvencia is magasabb lesz.

 

Set Memory Clock: a memória órajele is a CPU Frequencyből és egy szorzóból alakul ki. A Set Memory Control opció engedélyezésével a beállítás alatt látható „Memory Clock” részben választhatjuk ki a szorzót, amit automatikusan összeszoroz a korábban a CPU Frequency részben beállított értékkel, amelynek eredményeképpen létrejött memóriafrekvenciát is láthatjuk a képernyőn.

 

 

 

DRAM configuration: [Enter]-t nyomva ezen a beállításon a precízebb memóriabeállításokhoz jutunk, amelynek nagy részét (főként az időzítéseket) előző havi számunkban már megtárgyaltuk, így ezekre nem térünk ki újból, csupán az eltéréseket és az új beállításokat vesszük sorra.

• CPU Host Clock Control: itt is lehetőségünk van a CPU Frequency megváltoztatására. Ez az opció természetesen megegyezik az egy szinttel feljebb lévő beállítással.
• Set Memory Clock: hasonló, mint a CPU Host Clock Control, csak ez a memória-órajelre vonatkozik.
• DCTs Mode: ez egy meglehetősen fontos beállítás, ugyanis a Phenom (és Phenom magra épülő) processzorok memóriavezérlője képes úgynevezett Ganged és Unganged módban is működni. Alapbeállításban a memóriavezérlő unganged módban működik, tehát a két 64 bites memóriavezérlő két külön csatornaként látszik és dolgozik, míg ganged módban egyetlen 128 bitest kapunk. Figyelem! Ezzel nem azt állítjuk be, hogy a memóriavezérlő egycsatornás vagy kétcsatornás, hiszen az a RAM-modulok számától és elhelyezésétől függ. A vélemények megoszlanak arról, hogy melyik a jobb beállítás, érdemes próbálkozni, de a modern, több szálon futó alkalmazások számára az alapbeállításként is felajánlott unganged mód az ajánlott.
• DDR2/DDR3 Timing Items: alapbeállításban a memóriaidőzítéseket automatikusan állítja be a rendszer a memória-SPD alapján. Ahhoz, hogy ezeket felülbíráljuk, a Timing Itemst manuálisra kell állítani.
• Bank- és channel interleaving: memóriagyorsító tényezők, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyes memóriabankokba és csatornákba helyezett moduloknál a hozzáférési és frissítési ciklus között ne legyen várakozási idő, így kvázi átfedés legyen.
• CKE Power Down Mode: engedélyezésével lehetővé tehetjük, hogy a CKE jeltől függően milyen energiatakarékos állapotba kerüljön a memória.
• Bank Swizzle Mode: a beállítás engedélyezésével lehetővé tesszük, hogy a vezérlő a memóriabankokat a fizikai kiosztásának megfelelően címezze újra, ezáltal maximalizálja a memóriamátrixban lévő aktív sorok hozzáférését, tehát gyorsul a memóriaátvitel.

 

System Voltage Control: a processzor, a lapkakészlet, a memória- és a kiegészítő lapkák feszültségeinek beállításaihoz férhetünk hozzá itt, amennyiben engedélyezzük az opciót. A beállítások tárháza alaplaponként változhat, de összességében véve az AMD-s alaplapok BIOS-beállításai ezen a téren nem különböznek az inteles alaplapokéitól. Mivel van néhány összevont beállítás, nézzük át újra a lehetőségeket!

• SATA3 Chip voltage: azokon az alaplapokon, ahol már van külső SATA3 vezérlőlapka, ott van lehetőség a chip működési feszültségét megváltoztatni, amennyiben a tuning ezt megkívánja. Alapesetben érdemes automatikus beállítást alkalmazni.
• CPU PLL: a processzor belső órajelét előállító alkatrészek (integrált áramkörök) feszültsége.
• DRAM Voltage Control: a memóriamodulok feszültsége. Ezt a paramétert kell megváltoztatnunk, amennyiben alacsonyabb időzítést akarunk használni azon memóriamoduloknál, amelyek csak megemelt üzemfeszültség mellett képesek erre.
• DDR VTT Voltage Control: ez az opció nem mást, mint a DDR Termination feszültség, tehát a memóriamodulok működési feszültségének alsó határa. Hagyjuk automatán.
• NB Voltage Control: azokon az alaplapokon, ahol van északi híd, ezzel a beállítással annak a feszültségét állíthatjuk be.
• SB/HT Voltage Control: az északi hídhoz kapcsolódó HyperTransport-busz feszültségének megváltoztatásához tartozó beállítás.
• CPU NB VID Control: a processzorba épített integrált memóriavezérlő feszültségének beállítása.
• CPU Voltage Control: a processzor feszültségének beállítása. A Normal CPU Vcore részben a gyári értéket láthatjuk.

 

 

Advanced BIOS Features és Power Management

 

 

E menükben – mint említettük – nincs lényegi változás, utóbbinál feltűnhet az EuP support, amely nemcsak AMD processzort fogadó alaplapoknál jelenik meg manapság új opcióként. Az EuP support engedélyezésével az az EU követelményeinek megfelelően az alaplap kikapcsolt állapotban minden fogyasztót lekapcsol, így 1 wattnál kevesebbet fogyaszt.