Az angol áruházlánc üzleti döntése - melyet az motivált, hogy az USB-s flashmemória-kulcsok minden szempontból fényéveket vernek az öreg technológiára - egy korszak végét is jelenti. A mai harmincasok még világosan emlékeznek arra az időszakra, amikor C64-ük, Spectrumuk, Enterprise-uk programbetöltéseit kompakt kazettáról szenvedték végig, és csak ácsingóztak a zsebükhöz mérve mindenképp pokoli drága floppymeghajtóra.
Milyen távolságokban vagyunk már ettől... A floppy ma nevetségesen aprónak számító, 1,44 megabájt kapacitása okozta végzetét. Jelenleg az újonnan értékesített PC-k töredékébe kerül floppymeghajtó, hiszen az USB gyors térhódítása lehetővé tette, hogy az ilyen kaput használó különböző eszközök teljesen átvegyék a szerepét. De biztos, hogy kidobálhatjuk a meghajtókat a gépünkből és a lemezeket a szekrényből?
Ötvenből csak egy
Nem ez az első eset, hogy a floppy halálhírét keltik. Az első szöget a technológia koporsójába - ha élhetünk ezzel a gyönyörűséges képzavarral - 1988-ban az iMac verte, amelyet mágneslemezes meghajtó nélkül hoztak forgalomba. Tíz évvel később még mindig évente nagyjából 2 milliárd flopilemezt adtak el a világban, legalábbis a Japán (Adat)rögzítési Médiagyártók Szövettsége (Recording Media Industires Association of Japan) adatai szerint. 2006-ra ez a szám a harmadára esett vissza, azaz 700 millióra.
A folytatáshoz kattintson ide (Computerworld Online)
