Mielőtt azonban rátérnénk a VR, vagyis Virtual Reality, vagyis virtuális valóság közel, s távoli jövőjére, egy rossz hírrel kell kezdenünk rögtön a múlthétről. Ez a legnépszerűbb VR-sisak és rendszer, a Facebook-által felvásárolt Oculus Rift bejelentése. Az mindenképpen jó hír, hogy készen van és érkezik a végleges sisak, sőt, a fejlesztői környezet is, az azonban rossz hír, hogy nem sikerült az eredetileg rebesgetett 350 dolláros árat tartani, helyett közel a duplájára, 600 dollárra ugrott fel a kezdeti ára.
A cégek szemszögéből
A VR izgalmas a cégeknek, de nem elsősorban azért, mert izgalmas és jó továbblépés, hanem azért, mert nagyon erős gépet igényel, a sisakokat jó drágán lehet eladni és amúgy is egy teljesen új terület, amire az emberek hajlandóak költeni. A VR-terjedésének egészen biztosan gátat fog szabni valamilyen szinten a gépigény, de ha tényleg újat és izgalmasat hoz, az emberek előbb-utóbb áldozni fognak rá, amellett, hogy továbbra is vesznek majd telefont, PC-t és tévét is.
A felhasználó szemszögéből
Ez már izgalmasabb téma. A VR érdekes és elsőre kipróbálni valami egészen új és sokaknak sokkoló élmény, de bárki, bárhogy is élje meg az első VR-sisakos kalandját, mindenkinél határozott érzéseket vált ki. A VR-ellenzők szeretnek abba kapaszkodni, hogy a mai rendszerek felbontása rossz, a sisak kényelmetlen, hamar lemerül, sok a kábel - csupa technikai részlet, amikről jól tudjuk, hogy ha vevő rá a nép, hamar fejlődni fog és pár generációval később már kényelmes, könnyű és akár zsinórnélküli sisakokat viselhetünk, sőt, talán már egy szemüveg is elég lesz.
A VR nagy újdonsága azért már megtapasztalható a mostani, első példányoknál is, ha túltesszük magunkat ezeken a technikai részleteken. A VR-ban ugyanis nem felbontásról, dimenziókról vagy pixelekről beszélünk. Nem, itt élményről, jelenlétről, érzésről és elmerülésről beszélünk. És akkor adjuk hozzá a kommunikációt - ekkor pedig a tartalomhiány miatti panaszkodás is halkabb lesz. Mert milyen meghatározó élmény volt, amikor először videochateltél? Nos, ennél sokkalta nagyobb előrelépés lesz, amikor a VR-világban fogsz chatelni barátoddal, családtagoddal. Igen, 3D-ben, térben, teljesen valósághű környezetben, még akkor is, ha több ezer kilométerre vagytok egymástól.
Mert mi más lehet a legjobb katalizátora a technológiai fejlődésnek, mint a kommunikáció magasabb szintre emelése?
Tartalom és a hiányzó láncszem
És akkor még itt vannak a tartalmak, a filmek, a játékok, amelyek ma még gyerekcipőben járnak, de ha itt is beindul a gépezet, a technológia biztos nem, csak a képzelet fog határt szabni a lehetőségeknek. Ez persze nem feltétlenül jó hír minden esetben, de reménykedjünk.
A hiányzó láncszem pedig nem más, mint az input. Az első áttörés a VR-ban a látvány volt és az most a fő irányvonal is, de a cégek már azzal is tisztában vannak, hogy ez csak az első lépés. Szemlélőként, VR sisakkal a fejünkön pár perc vagy óra múlva csak fel fog merülni bennünk a kérdés, hogy "oké, láttam eleget, de hogyan lehetek teljesen a részese?". És itt még nagyon sokat kell előre lépni. Az, ahogy mi magunk megjelenünk a virtuális térben, ahogy a virtuális tér alkalmazkodik hozzánk, helyzetünkhöz és helyünkhöz, valamint az interakció, ahogy mindebbe mi beleszólunk, beavatkozunk - és ez lesz az a pont, amikor a VR kilép a 3D, 4K, 8K stb. technológiák sorából és komolyan átrendezi életünket és társadalmunkat, addig csak egy izgalmas és szórakoztató (néha, néhányunknak gyomorforgató) játékszer marad.
