Sokféle segédprogramot ismerünk a rendszerünk megtisztítására, nemrég például a CCleanert ismertettük. A TweakNow PowerPack név is sokat sejtet, ráadásul ingyen van, ezért miért is ne próbálhatnánk ki? Sajnos magyar kezelőfelületet nem kapunk hozzá, ezért csak csínján és némi angoltudással vágjunk a használatába! A szoftver telepítése nem okozhat gondot, viszont a nyitóképernyő máris mintha kérkedne, ráadásul a cég a további termékeivel hasonlítgatja magát. Igaz: nem kell ágyúval verébre lőni, ha kisebb funkciójú program is elegendő lenne, de miért adjuk lejjebb az igényeinket, ha a teljes csomagot kihasználhatjuk?
1. A kezdeti nézelődés után máris lássuk az első csoportot, a Disk Cleanert, a felesleges fájlokat, azaz a felgyülemlett szemetet eltávolító funkciót a baloldali listából! Kezdő felhasználó máris belefut abba a hibába, hogy megnyomja a Scan Drives gombot, mire hibaüzenetet kap. A trükk annyi, hogy először az Options gombra kell rákattintanunk, ahol válasszuk ki a meghajtókat. Külön listában szerkeszthetjük azokat a fájltípusokat, amelyeket nem használunk. Az alapértelmezett csoportokat hagyhatjuk, vagy újabbat adhatunk hozzá az Add gombbal. Ha már nagyon belelkesedtünk, vagy kitöröltük az eredeti csoportokat és vissza szeretnénk térni a kiinduló állapotra, akkor ezt a Restore Defaults megnyomásával tehetjük meg.
Az Options még két fület tartalmaz: a Directory to Exclude és a Delete Method oldalakat. Az előbbinél hozzáadhatjuk azokat a könyvtárakat, amelyeket ki szeretnénk hagyni a törlésből, míg az utóbbi esetben kérhetünk eltávolítás előtti mentést vagy közvetlenül takarítunk el mindent.
Ha készen vagyunk a beállításokkal, akkor már megnyomhatjuk a Scan Drives gombot az ablak felső részén! A keresés meghajtótól függően kis ideig eltarthat, de a végén kapott találati listát mindig nézzük át, főleg az útvonalak alapján! Csak azon állományokat távolítja el a szoftver, amelyeket bepipáltunk, de lehetőségünk van több fájlt is kizáró listára tenni. Ehhez többes kijelölésre van szükség (függetlenül a pipáktól), majd nyomjuk meg az Exclude Selected Items gombot. A találatok esetében a BAK kiterjesztésűeket óvatosan töröljük, hiszen néha biztonsági másolatot jelentenek!
2. A Disk Usage Analyzerrel a lemezkihasználtságot ellenőrizhetjük. A vizsgálathoz vagy meghajtót, vagy mappát kell megadnunk, majd várjunk türelmesen. A kapott végeredményt szortírozhatjuk méretek alapján is, vizuálisan pedig egy grafikon segít a legtöbb helyet foglaló könyvtár felkutatásában. Sajnos itt fájlok nem láthatóak, de a View Content gombra kattintva máris az Intézőben találhatjuk magunkat.
3. A Miscellaneous Tools részleg érdekesebb hely az eddigieknél, ugyanis itt sok apró eszközt találunk a rendszer könnyebb használatához.
Az Auto Shutdown segítségével időzített kilépést hajthatunk végre, amely akár kijelentkezés, kikapcsolás, altatás vagy hibernálás is lehet. Jelszót is beállíthatunk a művelet megszakításához, hogy valóban csak az arra illetékes állíthassa le a folyamatot.
A CD AutoRunnal letilthatjuk az automatikus futtatást, vagy megadhatjuk az alapértelmezett CD- és DVD-lejátszó programot.
A Configuration Files ablakra egyre kevesebbet lesz szükségünk, hiszen a System.ini és Win.ini fájlokat főleg a régebbi rendszerek használták, míg az Autoexec.nt és a System32Config.nt a DOS ablakban futó alkalmazásokhoz kellenek. Egyedül a Boot.ini lehetne érdekes, de a Vista és a Windows 7 esetében már ezt is hiába módosítanánk. Ha mégis szerkeszteni szeretnénk valamelyik állományt, az Edit gombbal tehetjük meg.
A Process Manager segítségével átnézhetjük, milyen szálak vannak jelenleg betöltve a rendszerbe, és azok mennyi memóriát foglalnak le. Beállíthatjuk a prioritást, bezárhatjuk az alkalmazást, illetve több információt is megtudhatunk egy betöltött elemről.
A TweakNow Shortcut egy különleges parancsikon létrehozására képes. Azon túl, hogy megadjuk a futtatható állomány helyét és nevét, speciális paraméterekkel láthatjuk el, megadhatjuk a parancsikon későbbi helyét. Két extra lehetőséget is beállíthatunk, mint a futtatandó program prioritását, valamint a memóriahasználatot. Az előbbi kötelező, az utóbbi viszont nem.
A RAM Optimizer igyekszik a memóriánkat szabadon tartani, így a megadott értékek esetén felszabadítja a sok teher alól. Saját beállításokkal is rendelkezik, amelyek között befolyásolhatjuk az óra mellett megjelenő kis ikont. Ez a funkció sajnos egy klasszikus szemfényvesztést valósít meg – jobb, ha az operációs rendszerre bízzuk a memória kezelését!
A Virtual Desktop magáért beszél: összesen négy Asztalt hozhatunk létre, amelyek között billentyűkkel is váltogathatunk.
4. A Registry Cleaner csoport is az első ponthoz hasonlóan becsapós: itt is az Options menü alapos átnézése javasolt, mielőtt még nekiállnánk hibákat keresni-javítani a Registryben. Kezdők a Standard Scant hajtsák végre, a haladóknak viszont lehetőségük van kizáró listát készíteni. Bár a találati lista a hagyományos keresésnél csak a biztonságosan törölhető kulcsokat jeleníti meg, ám így is javasolt a törlés előtt még egy helyreállítási pontot létrehozni a Windowsban. Ha még ezek után sem lennénk biztosak a dolgunkban, akkor megnyithatjuk közvetlenül a regisztrációs adatbázis szerkesztőjét, hogy exportáljuk az adott kulcsot még törlés előtt.
5. A rendszerleíró adatbázis használatának felgyorsítása végett érdemes azt időnként töredezettségmentesíteni, akárcsak a fájlrendszert. Erre a Registry Defragmenter ablakában nem sok opciót találhatunk, mindössze a művelet elindításához szükséges gombot. Mielőtt azonban megnyomnánk, az angol figyelmeztetés arra utal, hogy a művelet előtt minden egyéb programot zárjunk be, különben nem lesz hatása a javításnak. Rosszabb esetben akár meg is sérülhet a Windows!
6. A Startup Manager ablakában nézhetjük meg, mely programok töltődnek be a rendszer indításakor. Itt a szolgáltatások nem jelennek meg, de különválogathatjuk az aktuális és az összes felhasználó futtatási környezetét.
Az értékek módosításával csínján bánjunk, mert nem lehet a kulcsokat érvényteleníteni, csak törölni vagy hozzáadni! (Ha ki-bekapcsolható tiltási módszert szeretnénk, a Startup Manager helyett inkább próbáljuk meg a sysinternals.com népszerű Autoruns alkalmazását!)
Ha esetleg valamelyik bejegyzéshez tartozó program nem indult volna el, indíthatjuk közvetlenül innen is. Amennyiben korábban kipróbáltuk a program CD Autorun alkalmazását, akkor az is felkerült a listába. Miután kitöröltük vagy hozzáadtuk a szükséges bejegyzéseket, akkor a Save gombbal tudjuk véglegesíteni az említett listát.
7. A System Information pont alatt egy gyors összegzést kapunk rendszerünkről. A System Summary az összes paramétert megjeleníti, ami a géppel kapcsolatos, de a lista elkészítése sokáig tarthat, ezért javasolt a többi csoport kiválasztása. A Report gombbal a kapott eredményt TXT formátumba menthetjük el. A Disk Partition lapon az éppen kiválasztott partíció adatait tekinthetjük meg, mint például a szabad és teljes területet, a területfoglalási egységek (clusterek) adatait, vagy a fájlrendszer speciális beállításait. A Harddisk oldalon megismerhetjük a S.M.A.R.T.-információkat, szinte mindent a merevlemezről, köztük a hőmérsékletet, a hibatűrést, a felpörgési és leállítási időt. A Memory lap sajnos nem nyújt túl sok információt, inkább egy összesítést láthatunk a jelenlegi memóriafoglaltságról. A Network rész adatai általában azokat az értékeket adják vissza, amelyeket egy parancssori ipconfiggal is megtudhatnánk, de mégis itt kényelmesebb. A Processor lapon egyértelműen a gépünk szívének adatai jelennek meg (jó esetben, a tesztgépünkön ugyanis üres oldalt kaptunk vissza). A Video grafikus kártyánk paramétereit jeleníti meg (szintén szerencsésebb esetben). A Windows lap egy áttekintést nyújt az operációs rendszerünkről, de a termékkulcsot nem leshetjük ki, viszont megtudhatjuk az alapértelmezett böngésző és levelezőkliens beállítását, valamint néhány verziószámot is. A DirectX gomb mindössze elindítja a rendszer saját diagnosztikai alkalmazását.
8. A Track Cleaner egy előzmény- és bejegyzéstakarító, amellyel az Internet Explorerrel való böngészésünk nyomaitól szabadulhatunk meg, emellett az Other Applications fülön találunk még pár, előre felvett alkalmazást. Sajnos ez a funkció nem válthatja ki a CCleanert, mert sem a Firefox, sem a Google Chrome nem szerepel a pucolható programok között. Az Internet Explorer esetében javasolt az alapértelmezett beállítás használata (nincs bepipálva a Form Data és a Password kijelölés), ám a kategóriákon belül sajnos egy-egy elem törlésére nincs lehetőségünk. Amelyik elem pipával ki van jelölve, attól a Clean gomb megnyomásával már meg is szabadultunk.
9. Ha unnánk a Windows programeltávolítóját, itt is egyszerűen megszabadulhatunk a feleslegtől az Uninstall Program csoporton belül. Annyival többet nyújt ez az ablak, hogy egy kiválasztott elemről itt több információt megtudhatunk a Properties gombra kattintva, valamint a Remove Installation Entryvel törölhetjük is a listáról az elemet. Ez utóbbi főleg akkor hasznos, ha egy eltávolítás nem futott le rendesen, és beragadt egy bejegyzés. Természetesen egy hagyományos módon történő eltávolításhoz az Uninstall gombot kell, hogy használjuk.
10. A TweakNow csomag nagy durranása a Windows Secrets csoport. Ez a rendszertuningolók Mekkája is lehetne, hiszen az itteni címszavak esetenként többlapos ablakokat takarnak. Ezeket a beállításokat egy második, önálló cikkben mutatjuk be. Elöljáróban csak annyit javasolnánk, hogy itt valóban elengedhetetlen az angol nyelv és a Windows alapos ismerete! Ezért kifejezetten csak haladó felhasználóknak javasoljuk az itteni beállítások módosítását!
11. Végül egy igen hasznos része maradt a TweakNow PowerPacknak – ez az életmentő Restore Backup! Amikor módosítunk valamit a program segítségével, automatikusan készül egy helyreállító állomány. Ha például a rendszerindításban törölgettünk, akkor ezt az alkalmazás megjegyzi és létrehozza az ehhez szükséges visszavonási állományt. Tehát egy Restore gombra történő kattintással máris helyrehozható a félresikerült törlés, vagy bármilyen korábbi ügyetlenkedésünk.
