Mielőtt elkönyvelnénk magunkban, hogy ezek a japánok ismét a fejükre estek, s esetleg azon szörnyülködnénk, hogy miként lehet egy nemlétező személyért rajongani, felhívnám a tisztelt nagyérdemű figyelmét, hogy számtalan fiktív irodalmi szereplőről, filmbéli karakterről és játékhősről mondhatjuk el, hogy komoly rajongótáborral rendelkezik. Miért ne lehetnek egy énekes is virtuális, kitalált személyiség? Hatsune Miku ugyanis több társával egyetemben a Yamaha által 2004-ben kifejlesztett Vocaloid újabb és újabb generációs technológiájának meglepően sikeres mellékterméke. A Vocaloid egyébként egy énekszintetizátor, ami különböző (japán és angol nyelven előadó) énekesek hangmintáit felhasználva a megadott szövegből és dallamból éneket szintetizál. Hozzáértő kezekben olyan minőséget produkál, hogy mindenki azt hinné, előre felvett előadást hall.
A produkció első látásra egy jövőből érkezett hologram show-jának tűnik, ám ez megtévesztő lehet. Valójában egy három elemből összeállított üvegpanelre vetített képet vél hologramlak látni a tömeg. Ott azért még nem tartunk, ám elgondolkodtató, hogy mégis mit hozhat a jövő. A mai sztárok többségét menedzserek fedezik fel, alakítják ki a stílusukat, szinte kivétel nélkül megcsinált bandákkal, előadókkal találkozunk. Ezek után logikus lépésnek tűnne, hogy a megcsinált sztárokat virtuális sztárokkal helyettesítsék. Nincs gázsi, nincsenek órákat késő koncertek, nincs több fülsértően hamis énekhang. Mit gondoltok, ilyen jövőre volna szükségünk?
