Négyszázezer éves emberi DNS-t vontak ki egy, a spanyolországi Sima de los Huesos barlangban talált combcsontból: ez az eddig felfedezett legidősebb ilyen lelet. A New York Times szerint az ősi örökítő anyag nagyban hozzájárulhat az emberi evolúció korai szakaszának megismeréséhez – ám egyúttal az emberi törzsfejlődéssel kapcsolatos tudományos elképzeléseket is a fejük tetejére állíthatja.
A kutatók a fosszilia anatómiai jellegzetességei alapján először úgy gondolták, hogy egy neandervölgyi ember maradványaira bukkantak, a DNS-elemzése viszont azt mutatta, hogy egy másik emberféléhez, a gyenyiszovai emberhez tartozó egyedről van szó. Ez annál is meglepőbb, mivel a gyenyiszovai ember DNS-ét eddig csak a mostani lelet lelőhelyétől közel 7500 kilométerre fekvő Szibériában találták meg.
A felfedezésről a Nature szerdai számában számoltak be a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói. A Times szerint a tudósok mindezidáig azt hitték, hogy a gyenyiszovai ember kizárólag Kelet-Ázsia területén élt, és azt sem sejtették, hogy ennyire hasonlíthatott a neandervölgyi emberre.
„Át kell gondolnunk az egész történetet” – jelentette ki a lapnak nyilatkozva Juan Luis Arsuaga, a tanulmány egyik szerzője. A kutató szerint lehetséges, hogy a Sima de los Huesos barlang közelében élő ősemberek nem tartoztak sem a neandervölgyiek, sem a gyenyiszoviak közé, inkább a két faj közös őséről van szó. Ahogy az is, hogy a kérdéses DNS-jellegzetességek korábban a neandervölgyiekben is megvoltak, és csak később, az evolúciójuk során tűntek el.
Így vagy úgy, a felfedezés mindenképpen hatalmas tudományos szenzációnak számít: az eddigi legidősebb emberi DNS-lelet „alig” százezer éves volt. Korábban nem tudtak volna ilyen régi genomot rekonstruálni, az ehhez szükséges technológiát néhány évvel ezelőtt éppen a Max Planck Intézet szakemberei fejlesztették ki.