Sok egyéb mellett adatközpontok, USB akkumulátor töltők, szerencsésebb helyeken pedig a tömegközlekedés egyes fajtái is zöld módon működnek, hála az üzemanyagcelláknak. A technológia lényege néhány szóban összefoglalva, hogy valamilyen tüzelőanyagból (például szén, kőolaj vagy alkohol) oxigén vagy hasonló elem segítségével kémiai úton, oxidációval elektromosság keletkezik, amit elvezetnek, a reakciós anyagokat pedig folyamatosan táplálják. Legutóbb a Japán Védelmi Minisztérium jelentette be, hogy terveik szerint öt éven belül elkészül az első, üzemanyagcellás technológián alapuló tengeralattjárójuk.
Az egyelőre névtelen (csak UUV-ként emlegetett) 25 millió dolláros szerkezetről az AFP-nek elmondták, hogy nagyjából 33 láb hosszú lesz, és amellett, hogy csak minimálisan terheli a környezetet, egyetlen töltéssel akár harminc napig is a vízben maradhat. Összehasonlításképpen, az atommeghajtású USS Nautilus magja ötven évnél is tovább bírta, bár az új elektrokémiai energia lényegesen zöldebb és hosszabb távon olcsóbb is lehet. Japán állítja, az új vezető nélküli tengeralattjárót nem szerelik fel fegyverekkel, csak járőrfeladatokra használják majd, így egyelőre nem kell félnünk a vízalatti harci drónok elterjedésétől.
