Kütyüink által boldoggá tett nemzet vagyunk. Csakhogy ezek a kütyük butítanak minket, ahelyett, hogy okosítanának – írta az amerikai Lakeland Ledger 1977-ben a sztereó magnók és a polaroid fényképezőgépek világáról. A megállapítás nem is lehetne aktuálisabb most, 38 évvel később. Az IT- és a kommunikációs technológia átformálta munkahelyünket, kapcsolatteremtési módszereinket és egész életvitelünket. A legutóbbi kutatások még tovább mennek: eszközeinknek köszönhetően másképp is gondolkozunk. Bizonyos készségek feleslegessé vagy idejétmúlttá és túlhaladottá váltak a technológiai változásoknak köszönhetően. És bár folyamatosan alkalmazkodunk és igazodunk a megújuló körülményekhez, agyunk mégsem bizonyul elég rugalmasnak.
Navigáció
Az ismeretlen címek könnyű megtalálása és a dugók elkerülése vitathatatlan előnye a GPS-nek, azonban a McGill Egyetem 2010-es kutatási eredményei alapján a túlzott GPS-használat olyan kognitív problémákat okozhat idősebb korban, mint például az Alzheimer-kór.
Az emberi tájékozódás kétféle módon történhet. Az egyik egy belső térkép kialakítása a térbeli navigációs memória segítségével, a másik pedig automata iránykövetés bizonyos ingerekre adott azonnali válaszok formájában. A GPS használata során az emberekben nem épül fel a belső térkép, nem dolgozik agyunk navigációért és memóriáért felelős rendszere, a hippocampus. Ez az összetett információk és események memorizálásában játszik nélkülözhetetlen szerepet, ám a korral nemcsak zsugorodik, de számos idegrendszeri megbetegedés elsőként itt okoz elváltozásokat. A túlzott GPS-használat pedig gyorsíthatja a zsugorodást, így vezetve olyan megbetegedésekhez, mint például a demencia.
A University College London kutatói azt bizonyították be, hogy a londoni taxisofőrök éppen ezért szerencsés helyzetben vannak, mivel ők az átlagembernél nagyobb hippocampusszal rendelkeznek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ki kell dobni a GPS-t, de érdemes digitális térképként használni, és nem csak vakon követni a „Fordulj balra” és az „Újratervezés” parancsszavakat.
Írás-olvasás
2013 óta az amerikai iskolák nagy részében már nem kötelező a folyóírás oktatása, mondván, amíg a gyerekek megtanulnak írni, addig mindegy, hogy azt nyomtatott vagy folyóírással teszik-e. Innen már csak egy lépés, hogy egyáltalán megtanulnak-e kézzel írni, vagy csak gépelni, megoldva ezzel a helyesírás problémáját is, hiszen a Word automatikusan javítja az elütéseket. Már most kimutatható, hogy a diákok sokkal kevésbé tudnak helyesen írni a folyamatos gépelés miatt, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. 2013-ban pedig a Docmail, egy angol nyomdai és kézbesítőcég felmérése kimutatta, hogy az emberek 33 százaléka küzd saját kézírásának olvasásával. Az íráskészség elvesztése a hétköznapi életben is negatív következményekkel jár, ugyanis nem alakulnak ki a finommotoros mozgások, ezért az olyan egyszerű feladatok, mint egy villanykörte becsavarása is gondot tud okozni.
Az olvasás terén sem jobb a helyzet. A norvég Stavanger Egyetem kutatói bebizonyították, hogy a Kindle- és az iPad-használók nem tudják olyan jól visszaidézni az olvasottakat, mint akik ugyanazt papíralapon olvassák el. Ennek oka, hogy a valódi könyvek nemcsak a szemre, de a többi érzékszervre is hatnak. Egy igazi könyvnek szaga és tapintása is van, amit az agy hozzákapcsol a történethez, így segítve annak visszaidézését.
Számolás
Még a 90-es és a 2000-es évek elején is csalásnak számított a számológépek használata a matematika órákon, mára azonban egyre elfogadottabbá vált, a számolási hibák kivédése érdekében. Két évvel ezelőtt a Pittsburgh-i Egyetem azt vizsgálta, hogy vajon a számológép műveleteinek megtanulása valójában gátolja-e a diákokat a magas matematikai szabályok megértésében, de nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy hiányozzék a klasszikus számtan. Egyszerű bolti fizetéskor, a borravaló kiszámolása alkalmával is szükség volna a fejszámolásra, ám sokszor nemhogy a százalékszámítás, de az összeadás-kivonás is gondot okoz. Épp ezért az okostelefonok korában már nem is feltűnő, ha valaki a telefonját hívja segítségül egy étteremben. A probléma akkor adódik, amikor gyorsan kell dönteni. Pénzügyi szakemberek nemrég arra hívták fel a figyelmet, hogy a kevésbé tehetséges fejszámolók elhamarkodottan döntenek vásárlás esetén, és így gyakran költenek többet a kelleténél.
Memória
Oktatáskutatók szerint az iskolai memoriterek számának folyamatos csökkenése összefügg – többek között – azzal, hogy már nem szükséges megjegyezni a telefonszámokat, elég kikeresni a címtárból. Biztonsági szempontból azonban megéri legalább öt telefonszámot megjegyezni, így vészhelyzetben nemcsak a segélyhívó áll rendelkezésre, de tudunk szólni a családtagoknak vagy a közeli barátoknak akkor is, ha a telefonkönyv használhatatlanná válna. De az internet és az okostelefonok nemcsak a telefonszámok kapcsán befolyásolják emlékezőtehetségünket. A megsokszorozódott információmennyiség hatással van a fókuszálóképességre is. Ez a memóriával és a feldolgozó képességgel együtt a korral természetesen csökken. Az internet és a kütyük által folyamatosan elérhető információmennyiség pedig gyorsítja a folyamatot, így válunk egyre felületesebb és figyelmetlenebb gondolkodókká.
Kreativitás
A tabletek és okostelefonok fejlődésével és hétköznapivá válásával egyre élesebb vita bontakozik ki, hogy a szülők mennyire engedjék meg gyerekeiknek a kütyük használatát. Vitathatatlan, hogy a mai gyerekek az anyatejjel szívják magukba az elektronikus eszközök használatának csínját-bínját, de a cambridge-i Lesley Egyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy ha a gyerekek nem játszanak elég klasszikus, színes-szagos, kézzel építhető játékkal, akkor kreativitásuk beláthatatlan módon sérül.
Az agyi fejlődésnek ugyanis szüksége van a háromdimenziós világ fizikális megtapasztalására, és bár a tanító elektronikus játékok uralják a piacot – az iTunes legjobban menő játékainak 72 százaléka például óvodások és általános iskolások számára fejlesztett oktatójáték –, a képernyő jelei nem pótolják a teljes élményt. Igaz, több aktivitásra ösztönöznek a tévénézésnél, de csak olyan körben használhatók, amit a programozó előre eltervezett; így a megadott szabályok és a dizájn behatárolják a kreativitás fejlődését. Nem véletlen, hogy amerikai gyerekvédő szervezetek azt tanácsolják, hogy két éves kor alatt minden technikai eszköztől távol kell tartani a gyermeket, és legalább tinédzser korig érdemes korlátozni a használatot.
Szociális készségek
Az Y-generáció másképp kommunikál. Inkább chatel vagy e-mailezik, akár a vele egy légtérben lévőkkel is. Azonban a folyamatos kütyühasználat miatt már sokaknak gondot okoz a szemkontaktus fenntartása, az igazi személyes vagy telefonos beszélgetés és az aktív hallgatás. Sőt, a non-verbális jelek olvasása is egyre nehézkesebb. Ez utóbbi különösen nagy probléma, tekintve, hogy kommunikációnk 80 százaléka non-verbális úton zajlik.
A Kaliforniai Egyetem kutatói 11-12 éveseket vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a túlzott okostelefon- és komputerhasználat csökkenti a gyerekek szociális készségeit. Az a csapat ugyanis, akiket öt napig eltiltottak a különféle kütyük használatától, szignifikánsan jobban felismerte az emberi érzelmi reakciókat, mint akik megszokott életrendjük szerint folyamatosan a neten lógtak. „A non-verbális jelek nem tanulhatók meg a képernyőről. Ha nem gyakoroljuk a szemtől-szembeni kommunikációt, fontos szociális készségeink vesznek el. Pedig szociális lények vagyunk, szükségünk van kütyümentes időszakokra” – jelentette ki Dr. Yalda Uhls, a tanulmány társszerzője.
Egyszóval a megoldás ismét az arany középút megtalálásában rejlik. Ki kell használni a technika nyújtotta előnyöket, de gondolkodó emberként. Különben a tudósok csak találgatni tudják, hová butulhat a 21. század embere.
(Nyitókép: Craig Moe)
