Nemrég a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a DNS mennyire alkalmas nagy mennyiségű digitális információ tárolására, vagyis a jelenlegi merevlemezek kiváltására.
A DNS nem csak nagy mennyiségű adatot tárol kis helyen, de nagy előnye, hogy akár 2000 évig is megmarad.
Ez azért fontos, mert bár most stabil alapnak tűnnek a merevlemezeink, néhány évtizednél többet nem bírnak, rossz esetben pedig az, hogy digitalizáljuk a történelmünket és a tudásunkat, azzal is egyenlő lehet, hogy mindent egy nagy információs fekete lyukba dobunk.
Svájci mérnökök arra jutottak, hogy míg a HDD-k egyeseket és nullákat használnak bináris kódban, addig a DNS négy kémiai nukleotidjai (A, C, G és T) elméletben 300 000 terabájttal is boldogulnak.
Ezután kísérletképp olyan DNS-t enkódoltak, amelyre 83 kilobájtnyi szöveg került a 13. és a 10. században. A biztonságos tárolás után alaposan felmelegítették, ezzel garantálva egy 2000 éves szimulációt. A teszt végén gond nélkül visszafejthető volt a DNS, hibák nélkül, sértetlen információval.
Természetesen a következő otthoni PC-nk még nem DNS segítségével tárolja majd a családi fotókat, főleg, hogy a drága kutatásokban még keresési és archiválási rendszert sem dolgoztak ki.
A jövőben viszont jó eséllyel már nem merevlemezek vagy SSD-k vesznek majd körbe minket.