A cápákat sokan „élő őskövületeknek”, az evolúciós tökéletesség példáinak tartják, amelyek alig változtak valamit az évmilliók során. Az evolúciós biológiával foglalkozó szakemberek korábbi elméletei szerint ezeknek a tengeri ragadozóknak a légzőszervrendszere már 400 millió éve, az első „őscápák” elterjedése idején kifejlődött. Igen ám, csakhogy egy, a közelmúltban kiásott fosszília most megcáfolni látszik ezt a teóriát.
A 325 millió éves „cápaszerű” lényről szóló tanulmány a Nature tudományos folyóiratban jelent meg. Készítői hangsúlyozták: az új bizonyítékok azt mutatják, hogy a porcos halak osztályába tartozó cápák esetében csak később fejlődött ki a ma ismert kopoltyú. A szerzők szerint a most fellelt kövület – az eddig talált legrégebbi porcos hal, amelynek épségben megőrződött a légzőszervrendszere – kopoltyúja sokkal inkább hasonlít a csontos halakéra, mint a ma élő cápákéra.
A lelet „a feje tetejére állítja azt a klasszikus hipotézist, amely szerint a modern cápák máig megtartották ősi állapotukat”. A közmegegyezés szerint a korai halfélék kopoltyúit mozgató izom- és csontrendszer fejlődése alapvető szerepet játszott az állkapocs kialakulásában: egy olyan mutációéban, amely nagyban hozzájárult a szárazföldi gerincesek evolúciójához. A tudósok szerint legújabb felfedezésük „alapvető befolyással lehet evolúciótörténeti ismereteinkre”.