Elmúltak már azok az idők, amikor a gyerekek tűzoltók, katonák és vadakat terelő juhászok akartak lenni: a 21. században az influencerség a menő. Egy nemrég végzett felmérés szerint az amerikai 6-17 éves korosztály 75 százaléka youtuber akar lenni. És hát miért is ne vágyna erre, hiszen kifelé csak az látszik, hogy már tizenéves fiatalok is sokmilliós megtekintéseket érnek el, annyi pénzük van a reklámokból, hogy alig tudják hová tenni az új kocsikat, közben pedig csak játszanak. De amikor a YouTube-ra 720 ezer órányi tartalom kerül fel naponta (csak hogy perspektívába helyezzük, ezt 82 év lenne végignézni), akkor bizony nem könnyű kitűnni, és a legtöbben sosem érik el azt a kritikus tömeget, amiből már karriert lehetne csinálni.
Ahogy az elmúlt évek során változtak a tartalomfogyasztási szokások és igények, úgy próbálnak szerencsét egyre többen, legyen szó akár videós anyagokról, élő adásokról vagy az ennek a cikknek a középpontjába állított podcastokról. Bár a Covid19 bizonyára ezt is alaposan felforgatta, egyre többen hallgatnak különböző podcastokat elalvás előtt, mosogatás közben vagy a buszon ülve. Elemzők szerint 2021-ben havi 117 millióan hallgatnak majd havi szinten különböző podcastokat világszerte, és a jelek szerint egyre több befektetőt is mozgat a piac, hiszen idén várhatóan 1,28 milliárd dollárt költhetnek a hirdetők arra, hogy elérjék ezt a közönséget is a termékeikkel.
Tervezés, tervezés, tervezés
A lehetőség tehát adott, de bármennyire is úgy tűnik, hogy ez a formátum egyszerűbb a videózásnál, hiszen csak egy mikrofon kell hozzá, és már meg is csináltuk a szerencsénket, a valóságban azért egy fokkal körmönfontabbnak kell lenni, ha az ember sikerre akar vinni egy podcastot. Az első adás felvétele előtt érdemes rászánni az időt, és nem csak a megfelelő technikai feltételeket megteremteni, hanem alaposan körüljárni minden eshetőséget, és a lehető legrészletesebben előkészíteni mindent. Fontos azonban tudni, hogy mint a legtöbb formátumnál, itt sem kell kőbe vésettnek venni az eredeti koncepciót.
Simán lehet, hogy mindent papírra vetünk, de menet közben új dolgokat fedezünk fel, változnak az igényeink vagy a nézők, hallgatók elvárásai. Ilyenkor ne féljünk új dolgokat kipróbálni.
Válasszunk témát!
Első lépésként döntsük el, hogy miről is akarunk beszélni a podcastban. Fókusznak ajánlott valami konkrét, szűkebb réteget érdeklő témát választani, amit még nem járt körül mindenki (vagy legalábbis nem úgy, ahogy mi), hiszen ezzel egy egészen új közönséget foghatunk meg, akár olyanokat is, akik eddig nem hallgattak podcastokat, de ez felkelti az érdeklődésüket. Válasszunk olyan témát, amit jól ismerünk, és simán meg tudunk vele tölteni száz adást, ugyanakkor nem annyira tág, hogy a potenciális közönség azonnal elveszítse az érdeklődését.
Mindegy, hogy videójátékokról, festészetről vagy vadvízi evezésről akarunk-e mesélni, igyekezzünk leszűkíteni a témát, amennyire csak tudjuk. Ha már hallgatnak minket, mindig bővíthetjük a tárgykört, hiszen vannak, akik egy idő után nem is feltétlenül az adott terület miatt követik az adást, hanem mert érdekli őket az előadó véleménye. Joe Rogan podcastjában is hol arról beszélnek, hogy a videójáték mekkora időpazarlás, hol arról, hogy ha összeengednénk egy grizzlyt egy gorillával, akkor melyikük kerülne ki győztesen (abba inkább ne menjünk bele, hogy ezt fejtegetni időpocsékolás-e).
Keressünk társműsorvezetőt!
Opcionális lépés, de mindenképp megfontolandó. Ha van olyan barátunk, családtagunk vagy kollégánk, akivel szívesen csinálnánk ezt közösen, akkor mindenképp érdemes őt is bevonni a projektbe, hiszen ketten jóval egyszerűbb műsort csinálni. Természetes módon izgalmasabb beszélgetésekbe bonyolódhatunk, több szemszögből is megvizsgálhatunk adott témákat, reflektálhatunk egymás gondolataira. Így egyrészt elkerülhetjük, hogy kínosan leüljön a hangulat, illetve lesz velünk valaki, aki visszaterel a megfelelő irányba, ha esetleg túlságosan elkalandoznánk. Ráadásul ha többen vagyunk, a feladatokat is könnyebb elosztani, mert nem feltétlen nekünk kell összefognunk mindent a szerkesztéstől kezdve a promotáláson át az egyéb teendőkig. A páros podcastnak ugyanakkor megvannak a buktatói is.
Fontos, hogy olyan társat válasszunk, aki vállalja, hogy hosszú távon részt vesz a projektben, és fektessük le már az elején a beosztást, hogy mindig időben elkészüljenek az anyagok.
A kivételek ezúttal is csak erősítik a szabályt: ha esetleg időközben kilép a partnerünk, folytathatjuk egyedül, vagy kezdhetünk szólóban, és bevehetünk egy társat, amikor már benne vagyunk a sűrűjében.
Válasszunk nevet!
Ha végignézzük az Apple Podcast top 100-as listáját, akkor rengeteg különböző név jön szembe: vannak kifejezetten konkrétak, és olyanok is, amelyekről nem biztos, hogy elsőre kiderül, pontosan milyen témát is taglalnak. Amíg a témaválasztást tanácsos leszűkíteni, fontos, hogy a név ne korlátozzon minket. Árulkodó legyen a témával, hangulattal, formátummal kapcsolatban, de ne zárjon ki potenciális témákat. Ha "Pókember Podcast" néven indulunk, de aztán elkezdünk a fitneszről beszélni, az furán veszi ki magát, cserébe nem is fognak ránk kattintani azok, akiket Pókember nem annyira érdekel, mert a név alapján azt gondolják, itt csak erről lesz szó.
A deskriptív nevek könnyebben kereshetőek, ugyanakkor jóval kevésbé különlegesek és emlékezetesek, mint az egyedi, vicces címek, utóbbinak viszont megvan az a veszélye, hogy egyszerűen nem találnak meg minket. Ilyenkor ajánlott egy magyarázó alcímet vagy leírást mellékelni. Vannak, akik egyszerűen a saját nevükkel fémjelzik az adást (The Ben Shapiro Podcast), ez azonban csak abban az esetben működik, ha már egyébként is ismertek vagyunk.
Határozzuk meg a formátumot!
Miután népszerűségünk az interneten sokszor nüansznyi apróságokon múlik, mindenki optimalizálni próbálja a tartalmát, hogy ne csak lefedje az igényeket, de még az algoritmust is kiszolgálja. Ezért volt egy időben minden YouTube-videó valamivel hosszabb 10 percnél, és ezért nézett ki mindegyik bélyegkép pontosan ugyanúgy. De ahány szakértő, annyi tanács: egyesek szerint az ideális podcast 28 perc hosszú, mert ez az átlagos ingázási idő, és sokan a kocsiban vagy a tömegközlekedési eszközön hallgatják az adásokat, míg mások szerint az a fontos, hogy ne lépjük át az egy órát, mert annál tovább nem tudnak figyelni a hallgatók. Vannak 5 perces és 5 órás podcastok is, célszerű egy kicsit kísérletezni az elején, hogy rájöjjünk, mi az, ami esetünkben működik.
Ha tudunk 50 percig érdekesek és szórakoztatóak maradni, miért darabolnánk fel az adást? Ha viszont 10 percben elmondtunk minden fontosat, biztosan el kell nyújtani 30 percre a felvételt, hogy meglegyen a kvóta? Érdemes valamennyire következetesnek maradni, mert így a közönség is tudni fogja, mire számíthat, de a hallgatóságot is megkérdezhetjük, hogy mit preferálnak.
Hogy milyen irányba visszük el az adást, az attól is függ, hogy egyedül vagy többen csináljuk-e. Két-három emberrel a kötetlenebb beszélgetések működnek igazán, míg ha egyedül vagyunk, hívhatunk interjúalanyokat, akik hozzátesznek az adáshoz. Vannak népszerű, nagyon szigorúan szerkesztett podcastok is, amelyek egy előre megírt szkript alapján, pattogósra vannak vágva, nem sokat lamentálnak egy-egy témán, hanem a lehető legtöbb információt próbálják átadni.
Mikrofonpróba, egy, kettő
A youtuberekkel ellentétben nem kell a kamerával, fényekkel, háttérrel bajlódnunk, a megfelelő hangzás azonban elengedhetetlen, hiszen ha zúg, sistereg a mikrofonunk, és nem lehet érteni, amit mondunk, akkor hamar el fognak kapcsolni a hallgatók. A belépőszint egy laptop és egy USB-s mikrofon, a határ pedig a csillagos ég, de szükségtelen százezreket költenünk ahhoz, hogy minőségi legyen a végeredmény. Ha nem csak egyedül csináljuk a műsort, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy mindenkinek jusson saját mikrofon, és mivel egy PC csak egyetlen USB-s mikrofont képes kezelni, váltanunk kell a profibb, XLR-csatlakozós eszközökre. Ezekhez már kelleni fog egy interfész is, ami már megbonyolítja a dolgokat, ugyanakkor nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé. Vannak átmeneti megoldások is: a Samson Q2U például XLR- és USB-csatlakozóval is rendelkezik, így könnyebb vele szintet lépni.
De hiába vesszük meg a világ legdrágább mikrofonját, ha a környezet nincs megfelelően kialakítva, nem lesz jó a minőség.
Egy üres, parkettázott szobában a visszhang az egész felvételt tönkreteheti, de az is igaz, hogy nem csak vastagon kipárnázott stúdiókban lehet jó minőségű anyagokat rögzíteni. A berendezési tárgyak - például a kemény padlót borító szőnyeg - megtörik a hangot, ha pedig ennél is többet akarunk, hangfogó szivacsokkal vagy pokrócokkal állandó vagy mobil stúdiót is kialakíthatunk.
Felvétel indul
Ha beszereztük a szükséges technikát, akkor már csak a megfelelő szoftverre van szükségünk, amivel rögzíthetjük és szerkeszthetjük a hangot. A legjobb ingyenes opció az Audacity, amit pofonegyszerű használni, a rögzítést és aszerkesztést is könnyedén elsajátíthatják még a kezdők is. Profi szinten az Adobe termékcsaládon belül az Audition az ideális választás, aminek a kezelését jóval nehezebb megtanulni, cserébe rengeteg extra funkciót is kínál, viszont egy újabb összeggel növeli a folyamatosan bővülő havi előfizetéseink listáját. Ha valami igazán könnyen kezelhetőt keresel, akkor az Alitu: The Podcast Makerre essen a választásod. Ez egy böngészős alkalmazás, tehát még letöltened sem kell semmit, automatikusan megtisztítja a hangot, de kezeli a zenéket és a publikálást is. A Mac-tulajdonosok gépén jó eséllyel előre telepítve megtalálható a Garageband, ami szintén megfelel a célra, bár az utóbbi időben elég erőteljesen megcsappantak az elérhető funkciói.
A járvány kirobbanása óta nehezebb megszervezni, hogy egy helyszínen legyünk a társműsorvezetőnkkel vagy vendégünkkel, emiatt sokszor a közös podcastolás is a virtuális térben valósul meg. Gyakran használják a Skype-ot erre a célra, ebben Macen az Ecamm Call Recorder for Skype alkalmazás, míg Windowson a Pamela lehet segítségedre. Ha jobb hangminőséget szeretnél annál, mint amire a Skype képes, akkor rögzíthetsz mindkét helyen direktben, vagy használhatsz egyéb szolgáltatásokat, mint például a hangsávokat külön kezelni képes Irist.
Mit mondjunk, hogyan mondjuk?
Szóval megvan a mikrofon, rányomtunk a felvételgombra, de miről is szeretnénk beszélni? Ha nem akarunk nagyon csapkodni, akkor ajánlatos előre megírni az epizód szkriptjét. Ezen a ponton egyesek elsőre arra gondolnak, hogy megírnak egy pároldalas esszét, ami aztán szóról szóra bekerül az epizódba, de a valóságban ez csak a nagyon magas produkciós minőséggel operáló, komolyan szerkesztett adások keretében működik. Egyrészt azért, mert egy ilyet megírni rengeteg idő, ami nagyon lelassítja a gyártási folyamatot.
Másrészt - hacsak nem gyakoroltunk rengeteget - hihetetlenül nehéz elkerülni, hogy úgy tűnjön, mintha felolvasnánk az anyagot, márpedig ezt hallgatni végtelenül unalmas. A jó podcast közelebb áll egy kötetlen beszélgetéshez, mint egy élére vasalt nadrágos előadáshoz, ezért jobban járunk, ha csak pontokba szedjük a mondandónkat, így biztosan nem marad ki semmi. Még ha van is az embernek előadói gyakorlata, akkor sem könnyű egy üres szobában a mikrofonhoz beszélni.
Próbáljuk meg elképzelni, hogy ki a célközönségünk, és beszéljünk ehhez a képzeletbeli perszónához, így sokkal izgalmasabb lesz az adás, és a hallgató is azt érzi majd, hogy neki mesélünk.
Vágjunk bele!
Hosszú oldalakon keresztül lehetne még boncolgatni az eddig említettek mellett olyan további feladatokat is, mint az adáshoz kapcsolódó grafikai munkák, a tökéletes hangbeállítás vagy épp a megfelelő promóció, de ezekkel már ráérünk akkor foglalkozni, ha elkészítettük az első adást. Célravezető alaposan felkészülni, mielőtt belevágunk, de felesleges túlgondolni, menet közben fog kiderülni úgyis, hogy van-e tehetségünk és affinitásunk a műsorkészítéshez, illetve milyen extrákkal akarjuk feldobni saját adásunkat. Lehet, hogy az első felvétel után teljesen újragondoljuk majd a koncepciót. Az a legjobb, ha a megfelelő előkészületek után mihamarabb kipróbáljuk magunkat a mikrofon mögött.
További hasznos cikkekre bukkanhatsz, ha beszerzed a 2021/05-ös PC World magazint, amely mellé remek szoftverek és egy PC-s játék is jár ajándékba.
