A videofájlokkal kapcsolatban gyakran halljuk a kodek és a konténer kifejezéseket, de nem mindenki van tökéletesen tisztában vele, hogy melyik mit jelent, és mi a különbség pontosan a kettő között. Ebben a cikksorozatunkban ezekre a technológiákra derítünk fényt.
Mi az a kodek?
A kodek egy olyan kódolóeszköz, amely feldolgozza a videót, és bájtok sorozatában tárolja. A kodekek olyan algoritmusokat használnak, amelyek célja, hogy hatékonyan csökkentsék a videó és az audio méretét, majd kitömörítsék azt, ha szükséges. Rengeteg eltérő kodek létezik, és mindegyik más technológiát használ ahhoz, hogy kódolja és tömörítse a tartalmakat. A konkrét típustól függően a kódolás végbemehet veszteséges vagy veszteségmentes módon is.
Veszteséges tömörítés
Amikor kezelhető méretű fájlokra van szükség, akkor a legjobb megoldás a veszteséges tömörítés használata. Értelemszerűen veszítünk egy kicsit a videó, a hang vagy mindkettő minőségéből, de a tömörítés egy szükséges rossz, hiszen az anyagokat megosztani és tárolni is kell valahogyan.
Egy Blu-ray-film akár 40 gigabájtnál is nagyobb lehet, ami ugyan adattárolás szempontjából nem olyan rettenetes, de a letöltéseket és a digitális vásárlásokat nagyon megnehezítené. A veszteséges tömörítésnél ezért értelemszerűen azt a határvonalat keressük, ami optimális a minőségveszteség és a fájlméret szempontjából is.
Veszteségmentes tömörítés
A veszteségmentes tömörítés gyakorlatilag úgy működik, mint egy RAR fájl: a betömörítés előtt és a kitömörítés után ugyanazt az eredményt kapjuk vissza. Az ügyes algoritmusoknak hála a fájl nem veszít túl sokat a minőségéből, mivel azonban kicsi a tömörítés mértéke, tárolásra nem túl előnyös ez a megközelítés. A H.265-ös kódolás kivételével pedig azt is hozzá kell tenni, hogy a nagy videofájlok online átvitele óriási sávszélességet igényelne.
Az igazság az, hogy még talán a filmiparban sem igazán alkalmazzák a veszteségmentes formátumokat. Valójában még egy 4K-s tévé kijelzője is gyenge ahhoz, hogy egy modern kamerával felvett film összes részletét meg tudja jeleníteni tömörítetlenül. A 4K ugyan gyönyörű képi világot ígér, de messze jár a tömörítetlen videóktól.
Miközben egy Blu-ray-film 50 gigabájt alatt marad méretben, addig az első 4K-s film, amit le lehetett tölteni (TimeScapes), 160 gigabájtot foglalt. Összehasonlításképp el kell mondani, hogy egy 1080p-s videó tömörítetlen formában óránként 410 gigabájtnyi helyet igényel, hang nélkül (ez utóbbi óránként további átlag 7 gigabájt). Mindebből jól látszik, hogy a veszteségmentes tömörítés a fogyasztói piacon jelenleg vállalhatatlan.
Egy kodek nem csak a videó és a hang betömörítésére használatos - a fájlt a lejátszáshoz egy eszközön ugyanazzal a kodekkel kell dekódolni, különben problémák adódnak a kompatibilitással és a lejátszással. Szerencsére a modern konténereknek köszönhetően egyre kevesebbszer fordul elő effajta probléma, ugyanis ezek gyakran tartalmazzák a lejátszáshoz szükséges kodekeket is.
Nektek melyik a kedvenc lejátszóprogramotok?
