Autóvásárlás során már-már alapszabálynak számít, hogy új autóról csak akkor szabad álmodozni, ha elfogadjuk az első két évben felmerülő, akár többmilliós értékvesztést. Az érzés persze megfizethetetlen, mosolygós kereskedők ajándék kávé és sütemény mellett adják át a kulcsot, mi pedig másodperceken belül élvezhetjük az új szerzemény belső illatát.
Van azonban a másik csoport, akik picit racionálisabb módon állnak a pénzügyekhez, és abból a folyóból próbálnak halászni, amelyen egyébként jobbnál-jobb állapotú, pár éves, de már használt példányok sodródnak lefele. Az autópiac már csak ilyen, a gyengülő forint és az új hardverek irtózatos árai miatt pedig valami hasonló irányba tart éppen a másodkézből vásárolható IT-eszközök piaca is.
Sokan úgy vannak vele, hogy amíg az adott célra elegendő a számítógép (asztali vagy hordozható) teljesítménye és tudása, addig nem indítanak olyan jellegű beruházást, ami a fél konfiguráció kicserélésével járhat. Az autópiacnál ráadásul jóval szerteágazóbb ez a terület, a kötelező építőelemek mellett az opcionális részegységekből is bőséges a kínálat, ami csak elsőre tűnik áldásos hatásnak.
A valóság azonban az, hogy az optimális PC-építésnek vagy vásárlásnak arról kell szólnia, hogyan párosítsuk a hardvereket a céljainkhoz úgy, hogy a lehető legjobb egyensúlyt érjük el.
Ésszel és tudatosan keresve érdemes keresni a számunkra megfelelő vételeket; egy indokolatlan vásárlással nemcsak pénzünket égetjük el, hanem balszerencsés esetben a PC későbbi fejlesztése sem teljesül maradéktalanul.
Épített vs. készre szerelt
A széles sávú, napjainkban már akár gigabites adatátvitelre képes interneteléréseknek köszönhetően egyre több olyan felhasználói kör csatlakozik be a digitális eszközhasználók világába, akik bár megpróbálják készségszinten használni az új technológiákat, nem az alapoktól akarják kezdeni. Egy asztali számítógép összeszerelése szakértelmet kíván, ami egy olyan alaptudásból adódik, amihez nem árt némi érdeklődési faktor is.
Emiatt pedig a készre szerelt konfigurációk létezése továbbra is értelmet nyer, az Intel és az AMD platformjainak utóbbi évtizedben elért fejlődési szintje pedig lehetővé teszi, hogy egy belépőszintű, 40-50 ezer forintos, használt konfiguráció is képes legyen ellátni az otthon vagy a vállalkozás általános digitalizációs igényeit - legyen az digitális iskola vagy online csoportmunka. Kétségtelenül ez egy kényelmesebb módja a beszerzési és üzembe helyezési projektnek, hiszen a felhasználóra már csak a külső kábelek bekötése és a konfiguráció áram alá helyezése hárul; ideális esetben ezt követően már használatba is veheti a masinát.
Viszont amint változtatásra, modernizálásra lenne szükség, a készen vásárolt gép önmaga jelentheti a korlátot. A tárhely és a memória bővítése még lehet, hogy megoldható, de más, a teljes rendszer teljesítményére nagy kihatással levő összetevők cseréjével alaposan megküzdhetünk. Ilyenkor pedig falakba ütközhetünk, és megeshet, hogy átkozni fogjuk a percet, amikor mégsem azt választottuk, hogy elemenként rakjuk össze álmaink pénztárcabarát számítógépét.
A PC-komponensek összegyűjtése és az ezt követő összeszerelés türelmet és kitartást kíván. Márkák, típusszámok, azonosítók, informatikai mértékegységek és paraméterek keverednek a fejünkben - nem könnyű átlátni a különböző platformok, generációk közötti érdemi eltéréseket, hovatovább figyelmetlenségből egymással nem kompatibilis hardvereket is összevásárolhatunk. Alapos utánajárás nélkül nincs eredményes PC-építés.
A kedvező árak, a csalogató, kihagyhatatlan vételek nem hozzák magukkal a projekt/probléma megoldását. Tudnunk kell, mire és meddig akarjuk használni a megépítendő konfigurációt és ennek alapján összepárosítani a platformot, amire az egészet építeni fogjuk. Ha pedig megvan az alap, akkor megismerni annak jellegzetességeit, működési paramétereit, mert amint PC-építőkké válunk, egyúttal a karbantartói mellékszerep is a miénk lesz.
Platformok a múltból piszok jó áron
Mindegy, hogy melyik utat járjuk be, építők vagy kényelmeskedők leszünk, a használtcikk-piacon a kezdő lépés a processzor és az alaplap párosának meghatározása. Amennyiben a már meglévő konfigurációnkban ezt a két elemet nem tervezzük cserélni, továbbléphetünk a többi alkatrészre, ám az elmúlt évtizedek tapasztalatai megmutatták, hogy előbb-utóbb minden repül a gépből, ha nagyobb teljesítményt szeretnénk. Ha csak az utóbbi tíz évet vesszük, roppant jó ajánlatokra bukkanhatunk a hazai piacon - fórumokon és hirdetési oldalakon egyaránt.
Először meg kell határoznunk a célt, hogy mihez építjük vagy frissítjük a PC-t. Játékos felhasználásra szánjuk? Netán ultracsendes multimédia-központot szeretnénk a tévé mellé? Esetleg az otthoni irodai programok futásán kellene csak gyorsítani? Minden egyes kérdésre más-más platform adja a választ.
Kezdjük a játékos célú felhasználással, amibe egyre többen vágnak bele a home office kínzó bezártságát jelentő hónapok után. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ebben az esetben nincs szükség részletes tervezésre, csak erős processzorra, videokártyára és sok memóriára. Nos, lépjünk egyet hátra, és először azt gondoljuk át, milyen típusú játékokkal szeretnénk játszani. Egy három-négy éve kiadott kedvenc akciójáték futtatása megoldható egy szimpla négymagos központi egységgel és egy két-három generációval korábban kiadott grafikus vezérlővel, különösen akkor, ha a gépre kötött monitor felbontása nem haladja meg az 1080p-t.
Ezeknek az igényeknek a mentén reális opció lehet a használt termékek piacán az Intel 100-as lapkakészletcsaládja (Z170, B150 és egyéb kiadásai), amelyekbe a 6. és 7. generációs központi egységei beilleszthetők. Ennél régebbi Intel-fejlesztést nem tudunk jó szívvel ajánlani a mai modern játékokhoz, a 4. generációs, Haswell kódnevű processzorok teljesítményére ugyanis érezhető hatással voltak az utóbbi két-három év BIOS-szintű biztonsági javításai (Meltdown és Spectre hardveres hibák).
Végre játszhatsz APU-val
Az AMD kínálatából az első generációs Ryzen processzorokkal vágnánk bele egy jövőálló, de használt alkatrészekből összeválogatott játék-PC építésébe - lapzártánkkor is találni olyan ajánlatot, amely X-es kiadású Ryzen 3 CPU-t kínál X370-es alaplappal 45 ezer forint környékén. Egyáltalán nem kell félni a platformtól, a temérdek BIOS-javítással és szoftveres finomhangolással ütőképes alternatíva lett az Intel megoldásai ellen. Izgalmas mellékszálat jelentenek ennél a gyártónál az integrált Radeon grafikus vezérlővel rendelkező APU-egységek, amelyek két fronton is helytállnak.
A bennük lévő processzormagok ugyan még nem a Zen-architektúrára épülnek, a négymagos felépítés és a viszonylag magas órajel miatt elégséges sebességszintet nyújtanak. Az igazi érv mellettük azonban a platform ára: egy A10-5800K processzor a hozzávaló A88X lapkakészletre épülő alaplappal 20 ezer forintos szinten tetőzik. Ez az ajánlat pedig azok számára is érdekes lesz, akik az ultracsendes mini-PC-t raknák össze a lehető legalacsonyabb áron, az integrált GPU tudása ugyanis akár 4K felbontású tartalmak lejátszására is alkalmas.
Filléres munkagép
Munkahelyi környezetekből emlékezhetünk a sok Intel Celeron- és Pentium-logóra, amelyek a vékony, olykor álló, olykor fekvő PC-kre voltak felragasztva. Ez már elég volt arra, hogy a Core processzorcsalád mögött csendben kullogó belépőszintű verziókra ráégjen az "ez csak internetezésre és dokumentumkezelésre jó" címke, így meredeken le is zuhant a két márkanév egykor magasan szárnyaló reputációja.
Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az Intel mind a mai napig frissíti ezeket a termékcsaládjait, ami a használtcikk-piacon portyázó és fürkésző felhasználók számára örömteli hír. A pár évvel ezelőtti modellekért szinte csak gombokat kérnek az eladók, és bár zömében kétmagos példányokról van szó, irodai munkavégzésre a megfelelő kapacitású rendszermemória (4 GB-nál több) és SSD mellett kielégítő sebességre képesek. Gyors számolás után kijelenthető, hogy körülbelül 50 ezer forint már elegendő egy komplett használt irodai gép megépítéséhez, 100 ezer forintból pedig megvan hozzá a monitor és a szükséges szoftverek licence is (utóbbi előfizetéses módban még kedvezőbb). A jótállás abban rejlik, hogy bármely meghibásodott alkatrész cseréje elérhető a használt portékákkal kereskedők kínálatában; ami elromlik, olcsón cserélhető. Amíg kapható.
Szabad most videokártyát venni?
Erre a kérdésre igazából nem is kell válaszolnunk. Ha van kínálat (nem igazán), és a meghirdetett kártyákat reális áron adják (egyáltalán nem), akkor természetesen szabad. Más kérdés, hogy a PC-építős projektek nagy része jelenleg áll, mert senki nem óhajt két-háromszoros felárat fizetni csak azért, mert külső tényezők alaposan torzítják a teljes piacot. Ugyanakkor érdemes rajta tartanunk a szemünket a piactereken, mert ha megelégszünk az RTX előtti időkből származó példányokkal is, akkor kifoghatunk jó vételeket.
Lehetőleg próbáljunk meg olyan terméket vásárolni, amelyen legalább 4 GB fedélzeti memória van, ez ugyanis lassan alapfeltétele a full HD felbontáson futtatott játékoknak. A GeForce GTX 1060 3 GB-os verziója csábító lehet ugyan fejlett GPU-ja miatt, a VRAM mérete azonban könnyedén megölheti a játékélményt közepes képminőségi beállítások mellett is. A Radeon vezérlőkre vágyóknak rossz hír, hogy a használtcikk-piaci kínálat jóval kisebb. Az RX400/500-akat szeretik a kriptovaluta-bányászok, a Vega-széria bukás volt, az RDNA-alapú modellek pedig csillagászati árakon lelhetők csak fel.
Egy dolog viszont mindkét gyártó termékeire érvényes; minden esetben alaposan tesztelnünk kell a kiszemelt példányt.
Az elöregedett hűtés, a folyamatos terhelés vagy az óvatlan kiszerelés okozhat olyan hibákat, sérüléseket, amelyekkel már csak mi fogunk találkozni a gépünkben.
Monitort látatlanban soha!
A beviteli eszközök elhasználódási mértékére most nem térnénk ki, a monitoroknál viszont meg kell állnunk pár szóra. Bármilyen célra is vásároljuk a megjelenítőt, mindig ugyanazokba a csapdákba eshetünk bele. Az LCD-technológia érzékenysége az eszközök új korában is kellemetlen problémákat szülhet, a többéves használat során pedig megszaporodhat a pixelhibák felbukkanása.
Lehetőleg kerüljük el, hogy ezekkel az apró, de annál zavaróbb képi anomáliákkal már csak az íróasztalunkon szembesüljünk, továbbá feltétlenül ellenőrizzük le a vásárlás előtt a készülék áramellátását, tápkábeleinek épségét. Utóbbival nagyon megjárhatjuk, ha nem a szabványos PC-s tápkábelről veszi fel az áramot a monitor, hanem egyedi, külső tápegysége van. Ennek cseréje idegpróbáló és pénztárcafogyasztó művelet lehet, pláne, ha egy ritka márkáról és modellről van szó.
Végül de nem utolsósorban figyeljük meg a monitor háttérvilágításának homogenitását (ebben számtalan program segít, ahogy a Windows 10 beépített Kijelző színkalibrálása szolgáltatás is). Az IPS-technológiájú kijelzők között temérdek furcsa bevilágítással megáldott példány fordul elő, amely jelenség munka és szórakozás során is zavaróvá válhat. Nem biztos, hogy a monitor a hibás, vélhetően ilyen volt újkorában is, de mi azért inkább keressünk másikat, ami közel hibátlan.
Fejlesztési dilemma
A PC-s platformok egyik rákfenéje, hogy az egymás közötti kompatibilitás csak bizonyos megkötésekkel valósul meg. Az Intel a közelmúltban tapasztalt üzleti alapú döntései miatt csupán kétgenerációnyi fejleszthetőséget enged meg, avagy nincs lehetőségünk arra, hogy például egy most használtan megvásárolt 6. generációs Core i5 processzor alá később egy egy-két éves, de tudásban gazdagabb alaplapot helyezhessünk. Ez részben igaz az AMD-re is: a Socket AM4-tokozás ugyan azt mutatja, hogy a Ryzen-generációban bátran ugrálhatunk előre-hátra, valójában azonban ez még sincs így a lapkakészlet korlátozásai miatt. A multimédiás gépekbe ajánlható, olcsó és régebbi APU-modellek olyan foglalatot kaptak (Socket FM2/FM2+), amelyekbe egy ideje nem érkezik friss termékcsalád. Emiatt is ilyen olcsók, és itt vissza is utalunk arra az egyensúlyra, amivel kezdtük a cikkünket. Egyáltalán ne vegyük problémának a választott, használt platform fejleszthetőségének a hiányát, ez pontosan ugyanúgy igaz az új termékcsoportokra is. Ha gondosan és tudatosan válogatjuk össze a hardvereket, netán ugyanilyen alapossággal keressük meg a készre szerelt PC-t, akkor elégedettek leszünk. Nemcsak a teljesítménnyel és a tudással, hanem a befektetés mértékével is.
Használt laptopot csak óvatosan
A hordozható számítógépekkel kapcsolatos félelmek egyike, hogy komplexitásuk miatt a hibalehetőségek száma is több, ha elérnek egy bizonyos kort. Ha ezt a kockázatot valaki elfogadja, és beleássa magát a kínálatba, akkor akár kisebb csodákra is rábukkanhat. Ugyanakkor tény, hogy a használt laptopok piacán kiemelten fontos a jótállás ténye, amit számos kereskedés meg is ad a különböző üzleti modellekhez. Akár félmillió forintos kezdőárú ThinkPadekre vagy egyéb üzleti csúcsmodellekre is le lehet csapni negyedáron, ráadásul ezek állapotát előzetesen ellenőrzi az adott kereskedői és beszállítói lánc.
Magánszemélyek hirdetéseivel kapcsolatban viszont magunknak kell ezeket az ellenőrzéseket elvégeznünk. Többek között ilyen az akkumulátor állapotának és élettartamának, valamint a tápegység működésének vizsgálata, a kijelző esetleges hibáinak felderítése, a fedél zsanérjainak többszöri próbálgatása, a háttértár és a memória tesztelése.
Ha nincs meg ezekhez a műveletekhez a szükséges tudás, kérjük meg az eladót, hogy bevizsgáltathassuk a gépet egy szakértő szervizben. Amennyiben ettől kategorikusan elzárkózik, sejthető, hogy valami hiba lehet a háttérben.
A játékos teljesítményre hangolt használt notebookok közül remek vétel lehet egy-egy, újkorában milliós értéket képviselő Alienware vagy Dell XPS modell, ám ahogy az a luxusautók esetében is lenni szokott, az egykor a csúcsot jelentő teljesítmény és tudás halmozottan szakadhat ránk különféle hibák formájában. Ne légy rest terheléses tesztek alá vetni ezeket a gépeket, a speciális nyomtatott áramkörre integrált MXM grafikus vezérlőkre pedig bátran ereszd rá a 3DMark tesztprogramjait.
Ha szeretnél még több tippet olvasni, valamint ajándékba kapni remek teljes verziós szoftvereket és értékes PC-játékot, akkor szerezd be a 2021/04-es PC World magazint!
